Ahogy becsapod a kocsi ajtaját,
ahogy megörülsz nekem, mikor megörülsz nekem,
ahogy fogod a derekam, amikor fogod a derekam,
ahogy a madarakról beszélsz, amikor a madarakról beszélsz,
ahogy fogod a kezem, mikor fogod a kezem…
szép kis pokol ez,
ahol a főszereplő én vagyok:
nekem örülsz
az én derekamon a kezed
nekem beszélsz,
az én kezem fogod,
én mégis téged szeretlek
mindezért,
- micsoda hülyeség, -
magam miatt.
Nevetséges,
de legfőként igazságtalan,
ha
magam miatt
téged szeretlek.
Mostantól másként lesz ,
mostantól mindig örülök neked,
derekadra fonom karom és ott is hagyom,
és madarakról beszélek, ha úgy akarod,
és fogom a kezed, ha foghatom,
és téged és magamat is szeretem majd miattad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése