Csak szállnék, mint a bóbita
vagy lehetnék még víg tengerész,
csak földet ne. Ne érjek soha.
Felnőni, jaj, rohadt nehéz!
Kergetek álmot, könnyű felhőt,
elhessintem a szerelmet,
én nem leszek egy szörnyű felnőtt,
nem kötök ki senki mellett.
Amit akarok, azt eszem,
és délig alhatok vasárnap.
S arra, hogy megjön az eszem,
Wendy vagy Jane bármeddig várhat.
Az ólmos élet összetörhet.
Ki akar számlákat fizetni?
Gyerekért iskolába menni?
Eldönteni, hol érjek földet?
Partot nem érek, nem soha,
beszélhet nekem a józan ész.
Nem leszek olyan ostoba.
Felnőni? Nem. Így is nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése