honnét van ez a mondhatatlan
gyengédség minden mozdulatban,
ölelésben, behatolásban,
egy kabát felsegítésében,
olyan törődés, amit még nem
kaptam soha, újszülöttként sem
az esti betakarásban,
bögre forró gyömbérteában,
odaadás, mit sose láttam
másnál, ki szeretett korábban?
miféle tánc borotvaélen,
egyszerre lenni apám, férjem,
megérezni, amire vágytam
feledésbe veszően régen?
hogy préselődhet több tonnányi
lélek egy hatvankilós testbe?
s rögtön egérutat keresve
nem menekülne tőle bárki
biztos fedezékben kivárni,
milyen veszéllyel néz majd szembe?
gyanús a túl jó. ócska sámli
után a trónterem királyi
széke, egy hajó vitorlái
lyukas lélekvesztőből mentve.
minden gyanús. mígnem az este
dorombolva ölünkbe mászik,
s a kék plüsstakaró, az éjjel
kettőnket ringat egy sötétben,
s elfogadom, hogy nincsen másik,
hogy nincs több próba, nincsen B-terv.
mint vakot vezetsz el az ágyig,
kapaszkodom tekintetedbe,
elcsöndesül a szív, és benne
cukorként oldódik a kétely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése