Judith Viorst: Alone

Alone I could own both sides of the double bed
And stay up reading novels half the night.

And no one would be here telling me turn off the light

And hogging the blankets.

And no one would be here saying he's taking the car

And noticing that I let the milk turn sour.

Alone I could talk long distance for an hour

And who would stop me?

Alone a hard-boiled egg could be a meal

And the living-room couch could be red, not compromise-green.

And no one would be here making me go to Queens

For family brunches.

And no one would be here brushing his teeth with my brush

And pushing the thermostat down to sixty degrees.

Alone I could give Goodwill my boots and my skis

And switch to beaches.

Alone I could give up understanding Brie,

Détente, the Superbowl, and Cousin Rose.

And no one would be here telling me which of my clothes

Make me look chunky.

And no one would be here steaming the bathroom up

And wanting his back massaged and his buttons sewn.

And no one would be here. I would be alone.

And I would hate it.

Novák Éva: Bezzegek

A régi öregek /mára holtak/ nem pazaroltak.
Simára hajtogattak gyűrött papirosokat,
elraktak görbe szöget, pár centis madzagot,
hajszálvékonyan hámozták a krumplit,
a tepsiben nem vágták körbe a süteményt,
kávéjukra vendégségben restelkedve kértek habot.
Az öregek tervei csupán másnapra szóltak,
teendők felsorolásával teltek az esték,
reggel a tegnapi terveket és elkeveredett
aznapi erejüket estig keresték.
Az öregek ritkán ajnároztak, dicsértek,
elpuhít, elkapat, tegye mindenki a dolgát,
az örömöt luxusnak hitték mindvégig,
dajkálja az ember inkább a gondját.
Az öregek beletörődve cipelték, mert
ledobni nem szabad, a terhet, amit
jósorsuk orvul vállukra növesztett.
A régi öregek /mára holtak/ voltak egykor a bezzegek.

George Bilgere: Pancake Dilemma

Another subway station blows up in Europe,
it’s right there on the front page,
and I’m about to pour some syrup on my pancakes.

But perhaps I shouldn’t be doing this.
Maybe I should just put the syrup down
out of respect for the victims and their families.

Yet who is there to witness my sacrifice,
my gesture of solidarity, however small,
with the international community?

My wife is playing with our son in the living room.
I’m at the table by myself, and I could just go ahead
and pour the syrup and smear on some butter
and think compassionately about the victims
while eating the pancakes while they’re hot.
No one will benefit from my eating cold pancakes.

Instead, I call out to my wife from the dining room,
“Another subway station blew up in Europe,
they think it’s terrorists,” but she doesn’t hear me,
the TV’s turned up for Paw Patrol.

So I just sit here quietly for a moment,
then start eating the pancakes,
trying not to enjoy them too much.

Bukovenszki-Nagy Eszter: Terápia

rétegenként kell lesöpörni
szempilla méretű
óvatos ecsetekkel
az egymásra préselődött porát
a nem vagyok elég fontosnak
elég jónak
apu részeg üvöltésének
anyu csönddel büntetésének
a falási rohamoknak
a soha meg nem érkezésnek
az éjszakai izzadva ébredésnek
az elbaltázott házasságnak
a hülye vagy fiamnak
a hagyjál már békénnek
a te vagy az okának
a másik nő árnyékának

törni a megkövesedett könnyeket
az üres ágyak jegét
az érelmeszesedés fenyegetését
a hiábavalóság görcsét
a beforrt csontok hegeit
egészen a koponyáig
a tekervényekig

micsoda kincs
micsoda lelet
föltárul benne
a bölcs feloldás
amíg nincs már mit lesöpörni
felmelegszik az ágy
elhalványul a heg
csillapodik az éhség
elnémul az üvöltés

Filotás Karina: Hirdetés

Nyár.
Poros földút.
Kádárkocka.
Szögesdrót-kerítés,
alatta kutya ásta lyukak.
Csendes környék ez,
a szóbeszédet visszaverik a falak.
Sokéves a burkolat.
A házalapba atyai rosszallásokat
kevertek a beton mellé.
Egy tisztítófestés igazán ráfér
a bent felejtett mosolyokra.
A kihordott szobamagány is
elszállításra vár a konyhakövön.
Nem jöttek érte.
A nyílászárók sem a legújabbak.
Néhol javítani is kell,
mert a kimondatlan szavak
kifolynak a réseken.
Más levetett emlékeivel borítjuk
a molyrágta kanapét, hogy elfedjék
az átbeszélt éjszakáktól kijáró rugókat.
Néhány régi szokást le kellene nyírni
az udvaron, túl sok gyökérrel
kapaszkodnak a felszín alatt.
Ha nem teszünk végre valamit,
még elburjánzanak.
A ház mellett terasz, kőlépcsők.
A kertben anyánk életműve.

A szomszéd kérdésére száraz köhögés
a válasz, mint amikor ballagás után
nekünk szegezték: "Mi lesz belőled?"
Mondhattuk volna azt,
hogy generációs szakadék.
Abból is a mélyen zengő fajta,
amibe ha belerúgják a követ,
még másnap is visszhangzik.

Igazán megvehetné már valaki
a gyerekkorunk.

Brian Bilston: An Alien Observer on Earth Files his Weekly Report Home

Not much to report this week,
beyond the usual:

Received twelve racist insults.

Got beaten up twice.

Witnessed three far-right rallies.

Watched Top Gear one night.

Four more towns under water

plus two new wildfires.

Trolled on Twitter

by climate-change deniers.

Lunch with the PM

and his good lady wife.

In sum, still no sign

of intelligent life.

Billy Collins: Children

There's a new movie out
titled Children.

I don't know

what it's about

but I like the voice 

on the radio

when it says:

"Children: now playing everywhere."

Weöres Sándor: Két csönd

A hegylejtői házat
körülkeríti erdő,
körülkeringi felhő.
Az ajtajában összeér
a külső csend s a belső.

Joan Glass: Attending a 12-Step Meeting After Learning That Rust Has Grown On The Moon

If rust can grow on the moon’s surface,
240,000 miles away from oxygen,
if solar wind can traverse that vacuum,
confounding scientists, turning red the crust
of such a scarred and lonesome celestial body,
maybe I am capable of more than I think.
Maybe everything I need for alchemy
is already here, in my core and cells,
in this room where other addicts sit alive
against all odds, Styrofoam cups in our hands
filled with bad coffee, steam rising like nebulae.
If you examine your own hands closely
and in good light, you will see that the sheath of you,
the tools you were born with, resemble the surface
of a planet, their fragile ropes braided
with moon dust: a strange landscape of prayer.
Every small object, even you, is unknown.
Did you know it’s impossible to see earth
from even the closest star?
As our craters turn red, we remain fastened
to each other, evening after evening.
God is a vague notion that anything is possible.
So many stars hang blindly in the universe,
holding on, until they no longer can.

Bali Anikó: Örökléstan

Nálunk a nők sosem beszélnek a titkaikról.
Én láttam, ahogy nagyanyám
teleültette velük a konyhakertet,
sűrítette a paradicsomot,
darabonként dunsztolta a szilvalekvár közé,
vagy belesózta a maradványokat a vasárnapi levesbe.
Az utolsó pisszegéseket
a frissen vágott tyúk vérében fojtotta el.
Én engedelmesen megettem,
amit a tányéromra szedtek.
Nyelj csak le szépen mindent,
bíztatott nagyanyám.
Ha kinyitok egy befőttesüveget, sosem tudom,
kinek a szorongását engedem ki éppen.

Tóth Csilla: egy jó vers

egyszer olvastam egy verset
egy emberről, aki kizárta magát
egy házból, ahol korábban élt,

nem véletlenül és nem is a kulcsát
vesztette el,
és nem is csak ideig-óráig,
hanem makacsul, hosszú évek
munkájával zárta ki magát a helyről,
ahová korábban tartozott,

hogy aztán, az ajtó bezáródása után,
sóvárogva nézzen az ablakon át,
kívülről bámulja azokat, akik bent maradtak,
azt a szobát, ahová nincsen visszaút,

és sajnáljon mindent, magát is,
az az ember a versben,
aki tulajdonképpen én vagyok,
mert a jó vers már csak ilyen,
rólam szól, rólam is szól
egy jó vers,

ami persze szólhatna másról is,
valami egyszerűbb és kevésbé szomorú
dologról,

és nem arról a hülyéről,
akivel mindig ez történik,
makacsul zárja ki magát,
kényszerűségből vagy elhatározásból,
az élet velejárójaként zárja ki magát folyton
ebből vagy abból a dologból,

egy-egy pillanatra és hosszú órákra,
majd évekre zárja ki magát,
hogy egy napon tényleg
kívül találja magát mindenen,

és meghaljon úgy,
hogy nem is volt otthona soha ez a föld,
amiért kár, végül is,

bár erről nem szólt ez a vers,
ez csak bennem szólt még sokáig,
ami nem csoda, mert ez egy jó vers volt,
és a jó vers már csak ilyen

Nikki Giovanni: The Funeral of Martin Luther King, Jr.

His headstone said
FREE AT LAST, FREE AT LAST
but death is a slave's freedom

We seek the freedom of free men

And the construction of a world

Where Martin Luther King could have lived

and preached non-violence.

A. R. Ammons: Release

After a long
muggy

hanging

day

the raindrops

started so

sparse

the bumblebee flew

between

them home.

Kim Stafford: At the Student Poetry Reading

I guess you could call me broken,
says one. I’m still lonely, says another,
but now I can name it with a song.

In my poem, says another,
I can forget I am forgotten. Now
I understand being misunderstood,

says another. And another says,
in a bold, undeniable voice of power,
I won’t step down from myself again.

And they are beautiful, beautiful,
standing one by one at the mic
where they have come forth at last

from behind the curtain.

Rudy Francisco: To Him

I'm just sorry that
she had to be your
fortune cookie.

Broken so you could

learn a lesson

you already

should've known.

Pál Dániel Levente: Csillagok kesztyűbábja

a hátunk mögé lopakodó univerzum
kesztyűbábjának éreztem magam,
műholdak keringtek körülöttem,
és a csillagok ujjaikkal egymás ellen vívtak
vetélkedő végeérhetetlen csatát,
melyikük fénysebessége a gyorsabb fénysebesség,
melyikük fénye ér előbb belém,
hogy könnyeden bábozgathasson velem

a csillagok örök időktől kezdve vitatkoztak,
és megszaggatták egymás sugárszakállát

én meg csak kiterülve feküdtem
a csendes űr egy meghatározhatatlan pontján,
és vártam, hogy végre újra
kacagjanak a bolygókon a gyerekek,
vagy legalább tűzzenek fel
az egész hátteréül szolgáló
piszkos fekete függönyre,
mint a valamirevaló csillagképeket

Déri Anna: Körbe

nemrég abban kezdtem hinni,
hogy bizonyos dolgok csak azért
történhettek meg, mert
Isten belefáradt a történelembe

hátralépett kettőt, onnan kezdte
szégyellni az összecsapott munkát,
aztán utunkra engedett minket,
akik sorra halmoztuk tovább a hibákat
megbocsátásért könyörögve a végén

ülök egy kád forró vízben,
a bőröm összegyűrődik miközben
véresre kaparom karjaim
csak abban hihetek, hogy Isten elfáradt
és megpihent valahol
különben észrevennénk egymást
sebek ejtése nélkül is,
nem vernél úgy engem,
mint dédapám a te nagyapádat, és
elindulna végre a körbe-körbe szaladó idő

Robert Bly: The Third Body

A man and a woman sit near each other, and they do not long
at this moment to be older, or younger, nor born
in any other nation, or time, or place.
They are content to be where they are, talking or not talking.
Their breaths together feed someone whom we do not know.
The man sees the way his fingers move;
he sees her hands close around a book she hands to him.
They obey a third body that they share in common.
They have made a promise to love that body.
Age may come, parting may come, death will come.
A man and a woman sit near each other;
as they breathe they feed someone we do not know,
someone we know of, whom we have never seen.

Mario Benedetti: A Tale of Vampires

There once was a vampire who drank water
at midnight and daybreak
at noon and dinner too

where blood was concerned

he was a teetotaler

to the considerable chagrin

of the other vampires

and their consorts

come hell or high water he was determined

to form a flock

of vampires anonymous

he campaigned under the waning

and the full and crescent moon

with simple sings declaring

drink water vampires

blood causes cancer

naturally all the chiroptera

assembled in their agora of darkness

decided this was out of the question

why that raving lunatic

might win over the half-hearted vampires

who washed their blood down with herb tea

so one night

with storm clouds on the horizon

five die-hard vampires

thirsty for erythrocytes leucocytes and platelets

surrounded the batty rebel

and put an end to him and his effrontery

when the moon finally

showed its face     it saw down below

the hapless corpse of the anonymous vampire

lying in a huge puddle of water

formed by his five gushing wounds

what the moon didn't see

was that the five perpetrators

who had hidden in a treetop

were admitting in spite of themselves

that the stuff didn't taste so bad

since that historic night

neither vampires nor their consorts

have sucked blood     they resolved

unanimously to switch to water

as tends to happen in such cases

the remarkable anonymous vampire

is now revered as a martyr

-- translated by Louise B. Popkin

Makó Ágnes: Függönnyel a fejemen

Amíg a nagymamám
megfőzte a zöldbabfőzeléket,
függönnyel a fejemen
esküvőset játszottam a belső szobában.
Amikor a nudlit főzte,
kimentem a kőpadlós konyhába segíteni.
Mondta, milyen jó háziasszony leszek egyszer.
Beleszédültem,
milyen lehet háziasszonynak lenni,
főleg asszonynak.
Legalábbis függönnyel a fejemen
úgy tűnt, a férjhez menésnél nincs izgalmasabb.
Szuper lehet gyereket nevelni,
aztán még jobb nagyszülőnek lenni,
akkor már nem is kell nevelni,
csak játszani egész nap,
pont, mint most,
legalábbis amíg a zöldbabfőzelék fő.
Amikor függönnyel a fejemen
a belvárosban mászkáltam a lánybúcsúmon,
eszembe jutott nagymamám,
a belső szoba,
és hogy tényleg olyan izgalmas lesz-e
férjhez menni egy hét múlva.
Most főzöm a zöldbabot,
talán egyszer majd nudlit is,
ha lesz időm tésztát gyúrni,
de most határidő van,
hétvégén is meló.
Nem tudom, jó háziasszony vagyok-e,
van-e olyan egyáltalán.
Ha lesz gyerekem,
majd főzök neki nudlit,
ha lesz rá időm,
gondolom nem lesz,
nem baj, akkor majd az ő gyerekének,
hátha kijön hozzám és segít.

Blythe Baird: When the Fat Girl Gets Skinny

the year of skinny pop and sugar-free Jello cups
we guzzled vitamin water and vodka

toasting to high school and survival
complimenting each other's collarbones

trying diets we found on the internet:
menthol cigarettes, eating in front of a mirror, 

donating blood

replacing meals with other practical hobbies 

like making flower crowns 

or fainting

wondering why I haven’t had my period 

in months

or why breakfast tastes like 

giving up

or how many more productive ways 

I could have spent my time today 

besides googling the calories 

in the glue of a US envelope,

watching America’s Next Top Model like the gospel,

hunching naked over a bathroom scale shrine,

crying into an empty bowl of Cocoa Puffs 

because I only feel pretty 

when I’m hungry

if you are not recovering 

you are dying

by the time I was sixteen, I had already experienced 

being clinically overweight, underweight, and obese

as a child, fat was the first word 

people used to describe me

which didn’t offend me until 

I found out it was supposed to

when I lost weight, my dad was so proud
he started carrying my before and after photo 

in his wallet

so relieved he could stop worrying 

about me getting diabetes

he saw a program on the news 

about the epidemic with obesity,

says he’s just so glad to finally see me 

taking care of myself

if you develop an eating disorder 

when you are already thin to begin with,

you go to the hospital

if you develop an eating disorder 

when you are not thin to begin with, 

you are a success story

so when I evaporated, of course 

everyone congratulated me 

on getting healthy

girls at school who never spoke to me before 

stopped me in the hallway to ask how I did it

I say, I am sick
they say, No, you’re 

an inspiration.

how could I not fall 

in love with my illness?

with becoming the kind of silhouette 

people are supposed to fall in love with?

why would I ever want to stop 

being hungry 

when anorexia was the most 

interesting thing about me?

so, how lucky it is now,

to be boring

the way not going to the hospital 

is boring

the way looking at an apple 

and seeing only an apple, not sixty

or half an hour of sit-ups 

is borin.

my story may not be as exciting as it used 

to be, but at least there is nothing left 

to count

the calculator in my head 

finally stopped

I used to love the feeling of drinking water 

on an empty stomach

waiting for the coolness to slip all 

the way down and land in the well

not obsessed with being empty 

but afraid of being full

I used to take pride in being able to feel

cold in a warm room

now, I am proud I have stopped 

seeking revenge on this body

this was the year of eating 

when I was hungry 

without punishing myself

and I know it sounds ridiculous,

but that shit is hard

when I was little, 

someone asked me 

what I wanted to be 

when I grow up 

and I said, 

small

Tóth Csilla: Eszmélés

Még nem tudod, hogy minek néznek,
a világ most még kerekre nyílva,
s te a közepén napocska, új világ.

"A hátsópadból is sarjad ág,
gyémánt rajta minden virág. "
Mikor véresre nyesnek, majd megtudod,
hogy cigány vagy, cigány vagy, babám.

Fábián Krisztina: Trambulin

Augusztus este
volt, kifeküdtünk
a trambulinra és vártuk
a hullócsillagokat
elképzeltük, ahogy
átfénylik az égbolton
derűsen
utat mutatva a
kívánságoknak
elképzeltük
hogy rengeteg és sokáig
aztán nevettünk, mert
az éj aznap csupán mozdulatlan
néma lámpásokkal
szórta meg az eget
így telt a csodavárás
ezek voltak
a mi pillanataink,
csak egy pár perc
csak egy élet
csak
mi ketten, a lányom
és én

Brian Bilston: NHS Test Results

Please do take a seat. I appreciate
this must be a very difficult time for you -
waiting is never easy - so let's crack on

and take a look at these results.

The cuts you have sustained are severe.

Life-threatening, even. The bruising and soreness

consistent with a prolonged period of abuse

and neglect. It's no wonder you feel run down.

To address these concerns, I prescribe

a decent pay rise and an immediate change

of government. That should also help to sort out

the malignant lump you were worried about.

But the good news is that your vital organs

are still working well. More than well, in fact.

Your heart, in particular, is remarkable.

I don't think I've ever seen one so large, 

so strong and healthy, as it pumps blood

and love and kindness, eighty millilitres

to a single beat, two thousand gallons every day,

flowing, always flowing, supporting all that life.

Brian Bilston: Metamorphosis (Fruits of the Forest flavour)

Scraping his tub clean,
Greg finished reading a magazine article

about how you are what you eat,

and the next morning awoke from unsettling dreams

to find himself transformed in his bed

into joghurt.

Oozing his way out from under his duvet

and trickling thickly across the floor

towards the bathroom for his morning shower,

Greg wondered what to do

about the 10am board meeting,

and how on earth

he was going to explain all this to Samantha.

É. Tóth Judit: túlsúlyos Vénusz

a vécé felett
görnyedt
a vacsorát
már kihányta
épp a szégyenérzettel
küzdött

odakint
már várták
csak sminkelni
bontott asztalt
de a kényszer
erősebb volt nála

lassan
összeszedte magát
majd következett
a jól bevált
rutin:
alaposan
kezet mosni
könnyeket
letörölni
sminket
igazítani
szájvizet
inni
tükörbe
nézni
és elmondani
a mantrát

hogy a
kövér nőkhöz
senki
nem
vonzódik

majd mintha
mi sem történt volna
a rúzzsal együtt
a táskába tenni
minden
szégyenérzetet

mert odakint
már várták
a desszerttel
de ő
csak bókokra
éhezett

Ellen Bass: Indigo

As I'm walking on West Cliff Drive, a man runs
toward me pushing one of those jogging strollers

with shock absorbers so the baby can keep sleeping,

which this baby is. I can just get a glimpse

of its almost translucent eyelids. the father is young,

a jungle of indigo and carnelian tattooed

from knuckle to jaw, leafy vines and blossoms,

saints and symbols. Thick wooden plugs pierce

his lobes and his sunglaasses testify

to the radiance haloed around him. I'm so jealous.

As I often am. It's a kind of obsession.

I want him to have been my child's father.

I want to have married a man who wanted

to be in a body, who wanted to live in it so much

that he marked it up like a book, underlining,

highlighting, writing in the margins, I was here.

Not like my dead ex-husband, who was always

fighting against the flesh, who sat for hours

on his zafu chanting om and then went out

and broke his hand punching the car.

I imagine when this galloping man gets home

he's going to want to have sex with his wife,

who slept in late, and then he'll eat

barbecued ribs and let the baby teethe on a bone

while he drinks a dark beer. I can't stop

wishing my daughter had had a father like that.

I can't stop wishing I'd had that life. Oh, I know

it's a miracle to have a life. Any life at all.

It took eight years for my parents to conceive me.

First there was the war and then just waiting.

And my mother's bones so narrow, she had to be slit

and I airlifted. that anyone is born,

each precarious success from sperm and egg

to zygote, embryo, infant, is a wonder.

And here I am, alive.

Almost seventy years and nothing has killed me.

Not the car I totaled running a stop sign

or the spirochete that screwed into my blood.

Not the tree that fell in the forest exactly

where I was standing--my best friend shoving me

backward so I fell on my ass as it crashed.

I'm alive.

And I gave birth to a child.

So she didn't get a father who'd sling her

onto his shoulder. And so much else she didn't get.

I've cried most of my life over that.

And now there's everything that we can't talk about.

We love--but cannot take

too much of each other.

Yet she is the one who, when I asked her to kill me

if I no longer had my mind--

we were on our way into Ross,

shopping for dresses. That's something

she likes and they all look adorable on her--

she's the only one 

who didn't hesitate or refuse

or waver or flinch.

As we strode across the parking lot

she said, OK, but when's the cutoff?

That's what I need to know.