Egész hétvégén, szombat és vasárnap
húzkodtam a kertben a csalánt
a földből. Vastag ponyvakesztyűben
meg vízhatlan dzsekiben, kész izzadás,
gumicsizma és erős cejgnadrág.
Adták a házigazdák. Kertes ház,
van konyhakert is, profi és bio,
csirkék, meg almáskert, ahol
savanyú almák potyognak a fűbe,
azokból cefre lesz. Gondolkodtam
közben, hogy miért avatkozom be,
miért pont szegény csalánokat
pécézem ki. Szúrnak, igaz, de nem muszáj
ott hemperegni. No de némelyik
álnokul épp a díszbokrok közé
ült be, és nyílegyenesen tört fölfelé,
míg föléjük nem kerekedett
diadalmas természeti erővel.
Őket igazi bosszúvággyal téptem ki,
gyökerestül, olyan boldogan, hogy
nagy igyekezetemben némelyik
a homlokomat végigsuhintotta.
Kvittek voltunk. Nem szép dolog a düh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése