Rakovszky Zsuzsa: XXI.

És hogy végül ez az egész mi volt,
választ a kérdésre kitől reméljek?

Mire volt jó a föld, a szél, a hold,

idő és tér, szárnyas és földi lények,

gének, galaxisok, s hogy ennyiféle

formába állt össze néhány elem?

A több mint tízezer pókfaj mi végre?

S a vágy, a gyötrelem, a félelem,

beteljeseült és füstbe ment remény,

mely mint derengő fényköre a holdat,

veszi körül láthatatlan a földet?

És annyi sors és annyiféle én,

mindazoké, akik valaha voltak?

Egyszer majd megtudom. Vagy nem tudom meg.

Mario Benedetti: At a Distance

When ever so wary
I stand at a distance

from me

and glimpse myself

as mere object

rudimentary lump

of matter

from my tiny box in the theater

of the universe

the mere trinklet I am

my insignificance

though at odds

with me

gives rise to

a cosmic sadness

an infinite queasiness

then with utmost urgency

I come back to me

so as to forget

my dwarfishness

and think I'm something

somebody

--translated by Louise B. Popkin

Nádasdy Ádám: Dzsesszkoncert

Nem szoktam én már gondolkodni, Mackó,
csak nézek üresen a dzsesszkoncert alatt,

amíg a bőgő, vörös-barnás, kopott,

a tüskéjével a padlóba szúr,

a vén bőgős akörül pörgeti, 

szinte masszírozza a húrokat.

Nincs énnekem már bűntudatom, Mackó,

bár listákat még csinálok azért,

valahányszor a szaxis hátrahajlik,

egy újabb tétel jut róla eszembe, 

a gerincről, hogyan tud hajladozni,

szinte a sárga földig hátrahord.

Én megbánom, ha előjövök, Mackó,

maradtam volna az egérlyukamban,

oda is behallatszik a zene,

ott is remeg a fal, életerővel

Magában, csukott szemmel, önfeledten,

mint rágcsáló, rágózik a dobos.

Kiss Ottó: A legszebb időszak

Nagymama azt mondta,
hogy ez a legszebb időszak,
mert most a legnagyobb a család:
én éppen akkora vagyok,
hogy már tudok vele játszani,
és ő is éppen akkora,
hogy még tud velem játszani.

Nuala O'Connor: Percentages

The woman on the TV news is listing tariffs,
but my ear is only half open to the drone

of percentages due to land on chewing gum

and vapes, communion wafers and negligées,

on tinfoil, snowploughs, and gym equipment.

Until, among all this, plus tents and motorcycles,

the newsreader says there will be tariffs on poetry.

I drop my fork, loaded with pear and melon chunks,

and yelp, 'A tax on poetry?' then a farm flashes onto

the screen, and I see hens upon hens upon hens.

Jeff Foster: The Forgotten Corners

Feed the cat.
Fold the towels.
Clean the lint from the dryer.
Say thank you for someone’s kindness.
And mean it.
This is the temple –
Not on some distant mountaintop,
but here,
in a messy kitchen,
in a real apology
in a long exhale
when you’re stuck in morning traffic.
Enlightenment isn’t an escape.
It’s seeing, really seeing,
what’s right in front of you.
It’s staying.
Even when it’s uncomfortable.
Even when it’s brutally mundane.
There’s holiness in every breath.
In doing the small things with love.
In the life you already have.

Diana Der-Hovanessian: Shifting the Sun

When your father dies, say the Irish,
you lose your umbrella against bad weather.
May his sun be your light, say the Armenians.

When your father dies, say the Welsh,
you sink a foot deeper into the earth.
May you inherit his light, say the Armenians.

When your father dies, say the Canadians,
you run out of excuses.
May you inherit his sun, say the Armenians.

When your father dies, say the French,
you become your own father.
May you stand up in his light, say the Armenians.

When you father dies, say the Indians,
he comes back as the thunder.
May you inherit his light, say the Armenians.

When your father dies, say the Russians,
he takes your childhood with him.
May you inherit his light, say the Armenians.

When your father dies, say the English,
you join his club you vowed you wouldn't.
May you inherit his sun, say the Armenians.

When your father dies, say the Armenians,
your sun shifts forever.
And you walk in his light.

Kipke Tamás: (az édentől keletre)

hiába értem mégsem értem
az érthető szavak érthetetlen sorát
látom de látni sem bírom
az egyre furcsább ívű gerinchajladozást
fulladozom
az egyetértés túlfűtött légkörében
itthon is érezhetném magam itthon
ha nem gyilkolna a honvágy

Garamvölgyi Zita: Mellettem ülsz

mellettem ülsz én a falat nézem.
mégis mintha ujjaid bőrömet tapasztalnák
szemem szemeidre, szám szádra felel.
nem szólsz, mosolyod válaszol

ez a legjobb; érezzük egymást.
nem úgy, mint az eső a földet vagy
szemem a fény nagyságát
hanem mint szótlan ember
a szavak ízét, a bolond a
józanság fehér határát

vagy, lélegzel, élsz

Joseph Fasano: Sudden Hymn in Winter

What if, after years
of trial,

a love should come

and lay a hand upon you

and say,

this late,

your life is not a crime

Brian Bilston: Mrs Claus

It's the same every year. He sits there, in that chair,
watching the snooker, or studying the form guide,

moaning about his back, the state of the economy,

the awful weather, anything, and then - like it's

happened all of a sudden - he jumps up and shouts:

'It's December! And there's so much to do!'

as if he's not had the time to grow his own glacier

in the eleven months which have just trudged by.

I like to watch him jump up and down for a while,

pull at his beard in agitation, cry into his hat:

it's a good learning opportunity for him, not

that he ever takes it, but it does make me feel better.

Merry, even. After a few days of this, when he's

properly plummeted down the chimney of despair,

convinced himself that all is lost, I'll give him

a hankie and then show him what I've been up to.

Some of us appreciate the benefits of planning ahead.

We see beauty in a schedule, feel the frisson 

of an approaching deadline, the joy of breaking up

a big task into its constituent parts, like taking apart

a toy to figure out how it works and fits together.

I take him to the workshop first, show him around

the assembly line - teddies, dolls, splat guns, gadgets

all whizzing along the conveyor belt, from elf to elf -

and then onto the warehouses to look at the presents

all parcelled and labelled, stacked up, shelf by shelf.

From there, I lead him around the offices and watch

the rosiness come back into his cheeks as he sees

the itineraries and maps, weather forecasts, travel documents,

and we head to the stables, where the reindeer

have just come back from thir daily workout.

I can't do it all myself, of course. It's a team effort

(with the exception of him) and the assistance of Logan,

the Head Elf, has been ... well, let's just say his input

has been very warmly received. We're planning 

a little celebration, in fact, now the year is nearly over.

Logan's got me pencilled in for the 24th. I checked the calendar

and sadly, it looks like Old Sleigh Face is rather busy

that night. I suspect I might be, too. Happy Christmas.

Baranyi Ferenc: Egy parasztkádernek

Ezerkilencszázharmincnyolc telén
megszülettél. Nem volt nagy esemény.

Bölcsőd köré néhányan összejöttek,

latolgatván, hogy mi lesz majd belőled.

A cseléd-élet s a kanászi pálya

magát jövődül kényesen kínálta.

Cseléd? Kanász? Melyik a jobb jövendő?

Mi lesz e kislegényből, hogyha felnő?

Így tűnődtek halkan hümmögve, míg a

kakas hajnalt nem jelzett kukorítva,

akkor sietve oszladoztak széjjel,

s te bőgve ottmaradtál - két eséllyel.

A világ gazdagabb lett egy szegénnyel.

Mikor végleg vége szakadt az éjnek,

támadt nem két, de számos jó esélyed,

éltél velük s hamar nőttél fölébe

szabott sorsodnak, holnapod bemérve.

Hetvennégy éves vagy. Eljött a holnap,

mely tegnapelőttöt is visszahozhat.

Ha ott, Göcsejben, újra megszületnél,

manapság még két esélyű se lennél.

Megan Nichols: Medicinal

I start accepting food from the neighbors:
Handful of tomatoes before they rot.
Annual s’more at the bonfire. I savor
odd things—quick knock at the door, apricot
pit in the window. Small shrines appear.
There are flats of strawberries. Homemade
broth to help a harmed esophagus heal.
We all mend, somewhere, in the exchange.
Little gifts evolve into meals, board games
after lunch. One day my son is with grand-
mother neighbors, pulling weeds in the yard.
I’m at their side before I understand.
We kneel together, chewing on mint leaves,
like it’s no miracle, like it’s ordinary.

Turi Tímea: A hírfolyam

Odüsszeusz úgy ment el, mintha el sem ment volna.
Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet, 

megosztott egy bejelentkezést onnan, ahol épp volt:

a gyanútlan szemlélő úgy érezhette,

ugyanúgy köztünk van, olyan közel, olyan távol,

mint a szomszéd városban lakó régi osztálytárs.

Csak a tenger, az ragyogott valószerűtlenül a háttérben,

csak az utcák voltak meglepően tiszták.

És biztos volt pár poszt, amit úgy állított be,

hogy ne lássa senki más, csak ő.

László Noémi: Kavics

Eddig boldog, serény valaki voltam,
ügyeskedtem, helyezkedtem a sorban,
néztem, ki milyen glóriát visel,
hány lépcsőfok a mennybemenetel,
melyik az ösvény, ami nem vitás,
hol előnyös a megvilágítás,
és mérlegeltem, hány sörre telik,
hogy húzom ki derűsen reggelig –
most meg csak ülök görnyedten a széken,
mondhatnak bármit, valahogy nem értem,
pedig látom: az állkapcsuk mozog,
sőt, néha én is arra gondolok,
amire ők, de mintha víz alatt
heverve néznék szálló madarat:
hiába létezik, hiába láttam.
Kavics vagyok. Hogy volna szárnyam?
S e néhány sor – másként hogy is lehetne –
mosogatás közben jutott eszembe.

Halmai Tamás: Nyugalom

Eltanulni a fáktól az időt,
a növényi lét fényesebb nyugalmát,
déli derűt az északi kedélyben,
a gyengeség baráti jelenlétét,
a kedvesek ujját a húrokon,
a módot, ahogy megtartja az élőt
a túlsó erők titkos egyensúlya.

A. R. Ammons: North Street

I tipped my head 

to go under the

low boughs but

the sycamore mistook

my meaning and

bowed back.

András László: A terápia

Azt álmodtam, hogy kőből volt a világ.
Arra ébredtem, hogy csak én vagyok kőből.

Brian Bilston: Ten Christmas Song Haikus

I

Boxing Day bargain,

yours for a giveaway price 

heart of George Michael.

II

Christmas, driving home.

Pop star motorist seen in

Rea-view mirror.

III 

No, I would not wish

for Christmas every day

but I think Roy Wood.

IV

Enid Blyton books

hang in stockings on the wall.

Bright Noddy holders.

V

Morrissey slaughters

that song by Jonah Lewie.

Stop the carvery.

VI

This year, all she wants

is to be shunned no longer -

Pariah Carey.

VII

Saw Mummy kissing

Santa Claus. So did Daddy.

Christmas of sadness.

VIII

November the First

and it's beginning to look

a lot like Christmas.

IX

Elton's long walk home,

lugging his tree behind him.

Schlep into Christmas.

X

New Yourk fairytale.

Brooklyn dentist fixes up

Shane McGowan's teeth.

Seres Lili Hanna: Intelmeink

Úgy nem kezdheted, hogy „Amikor a párnát a fejemhez nyomta”.
Úgy már inkább, hogy „Nem kaptam levegőt”.
Nem részletezheted túl a jelenetet, mert elveszti hatását.
Az emlékek, de inkább csak az érzések benyomására koncentrálhatsz,
különben fals lesz.
És te nem lehetsz álszent.
A minősítéseket el kell hagynod, személyére ne használj jelzőket.
Határozók talán jöhetnek, például „erősen tartotta a párnát”, vagy
„határozottan suttogott”, esetleg „némán borultam a kanapéra,
és nem válaszoltam a rokonok kedves kérdezősködésére”.
Hopp, máris egy jelző, kérdés, a kívülállókat minősítheted-e.
Kérdés, magadat minősítheted-e.
Kérdés, hogyan rekonstruálsz valamit, amire csak úgy emlékszel,
mint napközben a legutóbbi álmodra.
Semmiképp sem értelmezhetsz. Persze, ez elkerülhetetlen, de akkor sem.
Minden szó értelmezés, a fejemhez nyomta és a borultam is.
De neked ezen kívül nem szabad kommentálni.
Nem is bagatellizálhatod el.
Nem lehetsz drasztikus.
Nem írhatsz tanmesét.
Nem szabad öncélúan horrorisztikusnak lenned.
Szükséged van a hatásra, de nem szabad gondolnod rá.
Neked nem maradt más, csak a szavak.
De előbb a megmerítkezés.
Nem ijedhetsz meg a lélekcafat átkonvertálásától.
Ez a feladat. Nem hátrálhatsz meg.
Ne analizáld túl.
Nincsenek nők és férfiak.
Csak ő van és te.
A fogyó levegő.
Csak a párna és a fal.
Neked bele kell simulnod.
Újra kell élned.
Fel kell gyorsulnia a szívverésednek.
A légszomj kell neked.
Először nem foglalkozhatsz az irodalommal, először csak az élménnyel foglalkozhatsz.
Hogy aztán elővedd a szavak szikéjét és könyörtelenebb legyél magaddal, mint bárki.
Az irodalom hideg izgalma kapjon el.
Akkor már csak a szövegre figyelhetsz.
És ha kész vagy: el kell engedned örökre.
Belé kell helyezned másokba, hogy aztán ott valami egészen idegen élménnyé váljon.
Ügyesen kell csinálnod, nem kérdés, kötéltáncos leszel.
De ha leesel, visszamászhatsz.
És a végén, ha dicsőség helyett az üres megrökönyödés lesz jutalmad, ne sajnáld.
Neked nem szabad sajnálkoznod.

William Shakespeare / Papolczy Péter: 18. szonett (Papolczy Péter átiratában)

Egy nyári naphoz hasonlítsalak?
Mikor hőgutát kapnak nem kevesen,

És léptem nyomán porzik a salak,

És áll a dugó az M7-esen?

Jó, lehet egy nyári nap is frankó,

Csak az mindig jégesővel zárul,

A te szépséged meg maradandó,

Valamint zsákbamacskát sem árul.

Ne félj, hogy elillan, rímbe szedem,

Megőrzi majd, mint festményt a vászon,

Örök időre a költészetem.

Hogy én itt csak a nyarat fikázom?

    A te méltatásod ebben hol van?

    Nem fér el minden tizennégy sorban.

Brian Bilston: Santa Claus is Coming Around*

He better watch out. He better comply.
He better not flout. I'm telling you why -
Santa Claus is coming around

He's making a list but he hasn't got far,
It needs to be in line with GDPR -
Santa Claus is coming around

He doesn't see you when you're sleeping - no more CCTV

You can opt out of presents any time - he's big on privacy

He's trademarked his name. He's protecting his brand.

He's building new grottos with the regs to expand -

Santa Claus is coming around

He's hiring today, with improvied D&I,

You don't have to be an elf if you'd like to apply - 

Santa Claus is coming around

And his band of little helpers, with all the toys they make,

Receive health and safety tarining, and guaranteed tea breaks

The bullying's gone. He's cracked down on those

Who picked on the reindeer with the red nose -

Santa Claus is coming around

He wants to go green and get there in haste,

A sustainable business with minimum waste -

Santa Claus is coming around

He's got a set of valid visas to deliver wherever he may.

He's paid his import tariffs and he's MOT'd his sleigh.

Now he's all packed. He's up in the sky.

He won't drink your sherry but he'll eat the mince pie - 

Santa Claus is coming...

Santa Claus is coming...

Santa Claus is coming around

*to the realisation he needs to tighten up some of his business practices

Rudy Francisco: Skin II

When you are the only black man
in the whole neighborhood,

your skin is that one friend who

meets everyone before you do.

It wears a wife beater

and house shoes,

it knocks over the 

neighbor's mailbox,

it cusses in front of the kids

and plays the music too loud,

but you actually don't do

any of those things.

It's 7 pm.

It's Wednesday

and you are just

walking home.

Tóth Krisztina: A mégegyszer-út

Tandori Dezsőnek

Ez a fekete égbolt rád vár.
Vonuló füst vagy, seregélyfelhő.
Üres egészen ez a táj már:
mit akarhattál. Mit akarsz még?

Nyugi, nem múlt el, csak az élet.
Csak ez a földút, ez fogyott el.
Kerítéslécek, kerítéslécek,
türelem közt a gaz kihajtott.

Hulló dió a szemhatáron,
sötét burokban gördülő nap.
Átkiabál a gyulladt torkú
álom a tarlón. Ugye, hallod?

Brian Bilston: Musical Statues (variation)

when the music stops,
find a statue

of a slave trader or tyrant

and topple it

cheer and dance

then move on to the next

the game ends

when all such statues

lie rusting and broken

at the bottom 

of the ocean

(2nd December: International Day fo the Abolition of Slavery)

Brian Bilston: This Is Just To Say

I have eaten
the chocolates

that were in

your calendar

and which

you were probably

saving

for each day of advent

Forgive me

they were delicious

so bittersweet

and so Christmassy