Mikor hőgutát kapnak nem kevesen,
És léptem nyomán porzik a salak,
És áll a dugó az M7-esen?
Jó, lehet egy nyári nap is frankó,
Csak az mindig jégesővel zárul,
A te szépséged meg maradandó,
Valamint zsákbamacskát sem árul.
Ne félj, hogy elillan, rímbe szedem,
Megőrzi majd, mint festményt a vászon,
Örök időre a költészetem.
Hogy én itt csak a nyarat fikázom?
A te méltatásod ebben hol van?
Nem fér el minden tizennégy sorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése