ha nem jönnél a délidőt jelezni,
akár egy kék virág, hogyha nem indulsz
sétálni később kövek közt a ködben,
ha nem emelnéd ezt a fényt kezedben,
amit talán más nem is lát aranynak,
miről tán senki sem tudja, hogy úgy nőtt,
akár a rózsa piros ragyogása,
ha nem vagy végül, hogyha el sosem jössz
váratlan, hogy az életem megismerd,
te rózsaözön, szél zúgó kalásza.
S azóta azért vagyok, mert te is vagy,
azóta vagy, vagyok vagyunk mi ketten,
s leszek, leszel, leszünk most már örökre.
(Somlyó György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése