(nem minden szemét, ami nem világít)
Az irodalom virágos rét
úgy általában,
de jártam már ott is,
ahol szeméttelep.
Turkáltam eldobott
sorokban, tört mondatok
vágtak lelkemen sebet,
s volt hogy atombomba
dörrenéssel jött a döbbenet:
miket eldobnak az emberek,
hisz ez a gondolat remek!
Magamhoz veszem,
letörlöm a hozzátapadt
indulatragot,
felkapaszkodó ragacsos jelzői elé
odavetek egy tőmondatot.
Megyek lassan,
bámulok egy málló költői képet,
de már túl koszos ,
hát hagyom az egészet.
Egy–két rozsdásodó
szó, mit még felkapok,
félkész rímért hajlok és már
itt sem vagyok.
Haza érve az egész holmit
egy zuhanygondolat alatt átmosom,
s pilláimmal intve a délibáb világnak,
a szelektív szemetet
talán verssé álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése