Omar Khajjám: 200. rubáí

Lélekben a tegnapoknak élned: butaság,
előre a holnapoktól félned: butaság,
ábrándban a megváltást remélned: butaság,
légy boldog, a percet elvetélned: butaság.

Denise Duhamel: Buddhist Barbie

In the 5th century B.C.
an Indian philosopher
Gautama teaches "All is emptiness"
and "There is no self."
In the 20th century A.D.
Barbie agrees, but wonders how a man
with such a belly could pose,
smiling, and without a shirt.

Holly Hughes: At the Teahouse, 6 am

Sunrise at the octagonal hut;
beyond, where two decks meet,
a lizard does pushups in the sun.
I see the green, chattering world
through the window, I see
my image in the window.
Both are present; are both true?
A bee enters the hut, buzzes
insistently against the window,
but the window won't yield
to his wishes.  I want to
show him the open door,
say this world through the glass
is only an illusion but I don't.
How long will he hurl himself
against the dusty glass?  How long
will we believe we are not free?

Simonyi Imre: Levél barátomhoz

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.

St. Francis of Assisi: Prayer Of Peace

Lord, make me an instrument of Thy peace;
Where there is hatred, let me sow love;
Where there is injury, pardon;
Where there is doubt, faith;
Where there is despair, hope;
Where there is darkness, light;
Where there is sadness, joy.

O Divine Master,
Grant that I may not so much seek
to be consoled as to console;
to be understood as to understand;
to be loved as to love.

For it is in giving that we receive;
It is in pardoning that we are pardoned;
and it is in dying that we are born to eternal life.

Debbie Parvin: Peacemaker

She never lit a candle in a vigil.
She never raised a voice for human rights.
She slept on public benches in the summer--
In basement shelters on cold, winter nights.

She never held a sign and demonstrated.
She moved no one to action with her words,
But in the park each day, by roaring traffic,
She knelt to share her bread crumbs with the birds.

Babits Mihály: Húnyt szemmel…

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takararót.

Aart Van Der Leeuw: [The mistery of life…]

The mystery of life
is not a problem to
be solved,
but a reality
to be experienced.

Lucille Clifton: we are running

running and
time is clocking us
from the edge like an only
daughter.
our mothers stream before us,
cradling their breasts in their
hands.
oh pray that what we want
is worth this running,
pray that what we’re running
toward
is what we want.

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...

Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhény dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok,
De fölöttem égnek a csillagok.

Joy Harjo: This is My Heart

This is my heart. It is a good heart.
Bones and a membrane of mist and fire
are the woven cover.
When we make love in the flower world
my heart is close enough to sing
to yours in a language that has no use
for clumsy human words.

My head is a good head, but it is a hard head
and it whirs inside with a swarm of worries.
What is the source of this singing, it asks
and if there is a source why can't I see it
right here, right now
as real as these hands hammering
the world together
with nails and sinew?

This is my soul. It is a good soul.
It tells me, "come here forgetful one."
And we sit together with a lilt of small winds
who rattle the scrub oak.
We cook a little something
to eat: a rabbit, some sofkey
then a sip of something sweet
for memory.

This is my song. It is a good song.
It walked forever the border of fire and water
climbed ribs of desire to my lips to sing to you.
Its new wings quiver with
vulnerability.

Come lie next to me, says my heart.
Put your head here.
It is a good thing, says my soul.

Bill Zavatsky: At the poetry festival

Listening to the poets
that I love
introduce their poems,
talking the air
into images with their
beautiful hands, like flying sculptures,
we learn, as they
explain a little
(or a lot)
at long last what they mean!
What I want
is to stand up
right in the middle
of one of those
stunning explanations,
I want to shout
to the poet, over the heads
of the shocked crowd:
"Why didn't you put
those brilliant things
you just said
into your poem
in the first place?"
Why don't the poets
that I love
listen to me when I insist
that the footnotes
to the poem
be in the poem,
(like facts embedded
in the stream)--
all the little pebbles
that hold the water
that runs over them
in place...

Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.

A.S.J. Tessimond: First meeting

When I first met you,
I knew that I had come at last home.
Home after wandering,
Home after long-puzzled searching,
Home after long being wind-born,
Wave-tossed, night-caught, long being lost.
And being with you was normal and needful
And natural as sleeping or waking.
And I was myself,
Who had never been wholly myself.
I was walking and talking
And laughing easily at last.
And the air was softer,
And sounds were sharper,
And colours were brighter,
And the sky was higher,
And length was not measured by milestones,
And time was not measured by clocks.
And this end was a beginning,
And these words are the beginning -
Of my thanks.

Sarah Teasdale: Enough

It is enough for me by day
To walk the same bright earth with him;
Enough that over us by night
The same great roof of stars is dim.
I have no care to bind the wind
Or set a fetter on the sea --
It is enough to feel his love
Blow by like music over me.

Jevgenyij Jevtusenko: Ősz

Bennem immár az őszi fény ragyog,
Bennem áttetsző, hűvös őszi nap van.
Szomorú, ám nem vigasztalhatatlan
 - alázattal teli és jó vagyok.

S ha néha  a lázadás elragad,
hát háborgok, de csak amúgy, csapongva,
s egy igénytelen szó fülembe mondja:
a lázongás -  nem a legfontosabb.

Fontosabb, hogy a harc és a döbbenet
világát s önmagad lásd őszi fényben
 - csupaszra vetkezetten - ahogy éppen
vele állsz szemben, s a világ veled.

Az eszmélés a csöndnek gyermeke.
Nem baj, ha folyvást nem kísér nagy zaj.
Hittel, hogy új lomb zöldül tavasszal,
énünk, mi zaj volt, vesse le.

Érzem, hogy valami történt velem,
és nincs más vágyam, csak a csend és a béke,
amelyben halkan levél hull levélre,
hogy abból is mind új humusz legyen.

Ha lombodat időben eldobod,
mindent meglátsz egy bizonyos magasból,
s az ősz higgadt ujját  is érzed akkor,
amint végigsimítja homlokod.

(Lothár László fordítása)

Shel Silverstein: Hug 'O War

I will not play at tug o' war.
I'd rather play at hug o' war,
Where everyone hugs
Instead of tugs,
Where everyone giggles
And rolls on the rug,
Where everyone kisses,
And everyone grins,
And everyone cuddles,
And everyone wins.

Marilyn Nelson: The Tao of the Trial

From the trial transcript: 

Miss Crandall's Boarding School

for Young Ladies of Color

Canterbury, CT, 1833-34

Miss Crandall, you stand accused of knowingly
teaching colored persons not resident of the state,
without prior consent.  What is your plea?

The Teacher does not instruct.  The Teacher waits.

Girl, has anyone been teaching anything to you and your friends?

Who taught you how to plead the Fifth Amendment?

Your honor, I submit as evidence
of the alleged teachings of alleged students
this colored girl here, who openly reads books
and gazes skyward, who has been overheard
conversing animatedly in polysyllabic words
and referring off-handedly to the Ancient Greeks.

The Teacher teaches, without words and without action,
simplicity, patience, and compassion.

Baranyi Ferenc: Házi feladat

Jaj, istenem, hogyan szeressem?
Egy mód marad csupán: nagyon.
Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
és egyedüli oltalom.

Nem lesz könnyű vele az élet,
de nélküle nem élhető,
ha összeadsz két gyöngeséget -
kijöhet abból egy erő.

Ilyen a matematikája
a szerelemnek - logika
nincs benne. Egyetlen akadálya:
osztással kell szoroznia.

E feles számrendszer - mi bölcsre
s balgára végzetes lehet -
saját dugába dől, ha össze
nem osztható az egy meg egy.

Tudom, ha nem is hiszek benne:
ő velem összeosztható.
Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
S majd jegynek jó lesz rá a jó.

Judith Viorst: Just a few words of advice, just a few helpful hints

So your son has announced that he's going to marry that woman.
You know he'll be making the biggest mistake of his life.
For a daughter-in-law even Lady Macbeth deserves better.
And even a Henry the Eighth should be spared such a wife.
So before you begin to arrange the rehearsal dinner
From cocktails to capons to chocolate-covered mints,
You intend (without being critical) to (diplomatically) offer him
Just a few words of advice, just a few helpful hints.

So your daughter is leaving a job with an excellent future.
She's pulling up roots and she's moving out West to create,
Unencumbered by furtniture, money, or health insurance.
This is surely a game plan any sane person would hate.
So before she trades in her office and East Side apartment
For wind chimes, a futon, and maybe some cactus prints,
You intend (without seeming skeptical) to (quite respectfully) offer her
Just a few words of advice, just a few helpful hints.

So the parents of your new grandchild are spoiling him rotten.
He's never heard "no" or "say please" or "don't do that again."
It looks like he's worn the same shirt from last May through November.
It looks like he's going to breast-feed until he is ten.
So before his mother and father are too late to stop him
From growing up to be someone who'll make the world wince,
You intend (without sounding horrified) to (very tactfuly) offer them
Just a few words of advice, just a few helpful hints.

So our daughters and sons and their spouses are no longer children.
They reach their decisions without ever calling us first.
They often unreasonably tend to look on the bright side,
While we're always asking ourselves, What if worse comes to worst?
So before they do something too fatal we will rush in with
Anyting from a big hug to check to a blintz,
In addition to which we'll continue to (oh-so-unintrusively) offer them
Just a few words of advice, just a few helpful hints.

Nikki Giovanni: The Way I Feel

i've noticed i'm happier
when i make love
with you
and have enough left
over to smile at my doorman

i've realized i'm fulfilled
like a big fat cow
who was just picked
for a carnation contentment
when you kiss your special place
right behind my knee

i'm as glad as mortar
on a brick that knows
another brick is coming
when you walk through
my door

most time when you're around
i feel like a note
roberta flack is going to sing

in my mind you're a clock
and i'm the second hand sweeping
around you sixty times an hour
twenty-four hours a day
three hundred sixty-five days a year
and an extra day
in leap year
cause that's the way
that's the way
that's the way i feel
about you

Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

Mindegy, most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény, a vér, a köd.

Trevor Hewett: Shirts

He rang from twenty years ago,
my friend from childhood, teenage days
and for an hour we talked
and giggled like two boys;
grown men with seven kids between us,
made helpless by the warmth of memory
stirring laughter from fine detail
both of us could add.
I heard his Midlands accent fade
and mine, he said, reverted to
our country burr and phrases, words,
we both had set aside till now;
the mutual lost language that
we both could clearly understand
and comfortably wear,
like old shirts.

Rolf Jacobsen: When They Sleep

All people are children when they sleep.
There's no war in them then.
They open their hands and breathe
in that quiet rhythm heaven has given them.

They pucker their lips like small children
and open their hands halfway,
soldiers and statesmen, servants and masters.
The stars stand guard
and a haze veils the sky,
a few hours when no one will do anybody harm.

If only we could speak to one another then
when our hearts are half-open flowers.
Words like golden bees
would drift in.
-- God, teach me the language of sleep.

Károlyi Amy: Így

Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélekzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.

Nikki Giovanni: That Day

if you've got the key
then i've got the door
let's do what we did
when we did it before

if you've got the time
i've got the way
let's do what we did
when we did it all day

you get the glass
i've got the wine
we'll do what we did
when we did it overtime

if you've got the dough
then i've got the heat
we can use my oven
til it's warm and sweet

i know i'm bold
coming on like this
but the good things in life
are too good to be missed

now time is money
and money is sweet
if you're busy baby
we can do it on our feet

we can do it on the floor
we can do it on the stair
we can do it on the couch
we can do it in the air

we can do it in the grass
and in case we get an itch
i can scratch it with my left hand
cause i'm really quite a witch

if we do it once a month
we can do it in time
if we do it once a week
we can do it in rhyme

if we do it every day
we can do it everyway
we can do it like we did it
when we did it
that day

Judith Viorst: A modest proposal

A shrewd friend of mine is persuaded
We'd help everybody in need
If we were assured we would lose a pound
Each time we performed a good deed.

How swiftly we'd rush to contribute,
How eagerly we'd volunteer,
If giving to others could guarantee
That our waistlines would reappear.

We'd eat, without fear of reprisals,
The foods our scales used to forbid,
Knowing the flab would dissolve from our hips
As soon as we tutored a kid,

Or worked to save owls, whales, or forests,
Or read to the sick or the blind.
Spurred by the motto "The larger the heart,
The smaller will be the behind,"

We'd raise funds to shelter the homeless,
Or cure some disease, or stop war.
Seeing our silhouettes narrowing down,
We'd yearn to do more, and still more,

Delighted to make the world better
While also achieving thin thighs.
All of us folks who've been watching our weight
Would be easy to mobilize

And turn into daily do-gooders
Released from a diet regime
And enjoying a vast sense of virtousness
Along with a lot of whipped cream.

Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül

Szeretlek. Tőlem el ne várd
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butított esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy,
akinek vágyra gyúlva látlak.

Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna – macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt nehány
jól időzített szemtelenség –
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért,
s csodás ívű szádért dícsérlek:
arcod ne fesse hálapír,
Inkább haragpiros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árat,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,

amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.

Christopher Wiseman: Calgary 2 A.M.

In spite of the fact that it's twenty below
and winter has gone on for five long months,

in spite of being starved, starved almost to death
for greenness and warmth, flowers and birds,

in spite of the deadness of endless classrooms,
shopping centres, television shows,

in spite of the pains in the gut, the migraines,
the wakings, the palpitations,

in spite of a guilty knowledge of laziness,
of failure to meet some obligations,

in spite of all these things, and more,
I have to report that the moon tonight

is filling the house with a wild blueness,
my children grow, excel, are healthy,

my wife is gentle, there are friends,
and once in a while a poem will come.

In spite of the fact that it's twenty below,
tonight I smile. Summer bursts inside me.

Carmen De Gasztold: The Prayer Of The Little Ducks

Dear God,
give us a flood of water.
Let it rain tomorrow and always.
Give us plenty of little slugs
and other luscious things to eat.
Protect all folk who quack
and everyone who knows how to swim.
Amen.

Csukás István: Isten megnyomja a tavasz gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér
apadó hitemel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, isten, kapsz egy libacombot!

Nikki Giovanni: What it is

if it's a trail we can hike it
if it has two wheels we can bike it

if it's an allergy we can sneeze it
if it's a pimple we can squeeze it

if it's dew it "covers Dixie"
if it's Tinker Bell it's a pixie

if it's a breeze it can blow us
if it's the sun it can know us

if it's a song we can sing it
if it flies we can wing it

if it's soda pop then it's drinkable
it might be X-Rated but that's unthinkable

if it's a boat we can sail it
if it's a letter we can mail it

if it's a star we can let it shine
if its the moon it can make you mine

if it's grass we can rake it
if it's free why not take it
if it's a tide it can ebb
if it's a spider it can web

if it's chocolate we can dip it
if it's a golf ball we can chip it

if it's gum we can chew it
I hope it's love so we can do it

Judith Viorst: Now I lay me down to sleep

If the mattress is hard, but not excessively hard,
If the comforter isn't too heavy or too light,
If the bottom sheet has been tucked in really tight,
If the temperature in the room isn't hot or freezing,
If the neighbor's cat isn't mating in the front yard,
If the neighbor's child isn't playing acoustic guitar,
If the car alarm doesn't go off in the neighbor's car,
If my husband is neither grinding his teeth nor wheezing,
If the blackout curtains are keeping the bedroom dim,
If I don't get a cramp in my leg or a sinus attack,
If I manage to push my ten thousand anxieties back,
If I don't think I hear a burglar quietly creeping,
If two-thirds of the bed isn't occupied by him,
If at four in the morning the telehopne doesn't ring,
If the Times is delivered gently, and no birds sing,
I might - I just actually might - do a little sleeping.

B. Radó Lili: Messze szálló dal

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.
Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc
S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

Connie Bensley: Permissive society

Wake, for the dawn has put the stars to flight,
And in my bed a stranger: so once more,
What seemed to be a good idea last night
Appears, this morning, sober, rather poor.

Jeanne Lohmann: Questions Before Dark

Day ends, and before sleep
when the sky dies down, consider
your altered state: has this day
changed you?  Are the corners
sharper or rounded off?  Did you
live with death?  Make decisions
that quieted?  Find one clear word
that fit?  At the sun's midpoint
did you notice a pitch of absence,
bewilderment that invites
the possible?  What did you learn
from things you dropped and picked up
and dropped again?  Did you set a straw
parallel to the river, let the flow
carry you downstream?

Mesterházi Mónika: Arc

Az arcomtól nem vártam
semmi jót. Fáradt tanárarc,
ráadásul benne kell még
hazamenni. De amikor
tükörbe néztem, és nem volt
se a mosdó fölött
tükör, se benne arc,
azért az meglepett, mint hirtelen
halálhír. A szemem fókuszát
félútra vontam, a semmire.

Jenifer Nostrand: Magic

We were talking about magic
as we drove along a crowded
Sunday highway

when the whirl of wings
made me turn
and a flock of geese
flew over our car
so low I could see
their feet tucked under them.

For a moment the rustle
of their presence over our heads
obscured everything

and as they disappeared
you said,
"I see what you mean."

Sara Teasdale: Song

Love me with your whole heart
Or give no love to me,
Half-love is a poor thing,
Neither bond nor free.
You must love me gladly
Soul and body too,
Or else find a new love,
And goodbye to you.

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

e. e. cummings: Goodbye

it may not always be so;and i say
that if your lips,which i have loved,should touch
another's,and your dear strong fingers clutch
his heart,as mine in time not far away;
if on another's face your sweet hair lay
in such a silence as i know,or such
great writhing words as,uttering overmuch,
stand helplessly before the spirit at bay;

if this should be,i say if this should be-
you of my heart,send me a little word;
that i may go unto him,and take his hands,
saying,Accept all happiness from me.
Then shall i turn my face,and hear one bird
sing terribly afar in the lost lands.

Brian Patten: Stay

I have changed the numbers on my watch,
And now perhaps something else will change.
Now perhaps
At precisely 2 a.m.
You will not get up
And gathering your things together
Go forever.
Perhaps now you will find it is
Far too early to go,
Or far too late,
And stay forever.

Anna Akhmatova: Ébren

Elmúlt az idő is, a tér is el,
a fehér éj, éles fényeivel,
kristályban a nárcisz az asztalodon,
a szivar meg a füstszalagok,
s a tükörlap, ahol mint tiszta tavon,
arcod még visszaragyog.
Elmúlt az idő, a tér is el.
Te se tudsz segíteni semmivel.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Jane Hirshfield: Burlap Sack

A person is full of sorrow
The way a burlap sack is full of stones or sand.
We say, “Hand me the sack,”
But we get the weight.
Heavier if left out in the rain.
To think that the stones or sand are the self is an error.
To think that grief is the self is an error.
Self carries grief as a pack mule carries the side bags,
Being careful between the trees to leave extra room.
The self is not the load of ropes and nails and axes.
The self is not the miner nor builder nor driver.
What would it be to take the bride
And leave behind the heavy dowry?
To let the thin-ribbed mule browse in tall grasses,
Its long ears waggling like the tails of two happy dogs?

Nizar Quabbani: Light Is More Important Than The Lantern

Light is more important than the lantern,
The poem more important than the notebook,
And the kiss more important than the lips.
My letters to you
Are greater and more important than both of us.
They are the only documents
Where people will discover
Your beauty
And my madness.

Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el

Én mindig először megszagolom a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese,
és a könyv az olvasó.

Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.

Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,  és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.

Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.

Philip Larkin: Wires

The widest prairies have electric fences,
For though old cattle know they must not stray
Young steers are always scenting purer water
Not here but anywhere. Beyond the wires

Leads them to blunder up against the wires
Whose muscle-shredding violence gives no quarter.
Young steers become old cattle from that day,
Electric limits to their widest senses.

Norman Maccaig: Sounds Of The Day

When a clatter came,
It was horses crossing the ford.
When the air creaked, it was
A lapwing seeing us off the premises
Of its private marsh. A snuffling puff
Ten yards from the boat was the tide blocking,
Unblocking a hole in a rock.
When the black drums rolled, it was water
Falling sixty feet into itself.

When the door
Scraped shut, it was the end
Of all the sounds there are.

You left me
Beside the quietest fire in the world.

I thought I was hurt in my pride only,
Forgetting that,
When you plunge your hand in freezing water,
You feel
A bangle of ice around your wrist
Before the whole hand goes numb.

Robert Frost: A nem járt út

Rőt fák közé két út vezetett,
S csak egyre tehettem lábamat,
Sokáig álltam, s míg lehetett,
Szemmel követtem az egyiket,
Míg el nem tűnt a bozót alatt;

S a másik útra tértem, amely
Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,
Mert járni való fű lepte el;
Noha járt voltában semmivel
Nem tett túl egyik a másikán,

S mindkettejükre e hajnalon
Láb nem taposta levél borult.
Az elsőt, ó, máskorra hagyom!
De visszatérek-e, nem tudom,
Ismerve, hogyan fut útba út.

S így kezdem majd sóhajtva mesém
Valahol sok hosszú év után:
Két út vitt át a fák sűrűjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben áll csupán.

(fordította: Hárs Ernő )

William Stafford: You Reading This, Be Ready

Starting here, what do you want to remember?
How sunlight creeps along a shining floor?
What scent of old wood hovers, what softened
sound from outside fills the air?

Will you ever bring a better gift for the world
than the breathing respect that you carry
wherever you go right now? Are you waiting
for time to show you some better thoughts?

When you turn around, starting here, lift this
new glimpse that you found; carry into evening
all that you want from this day. This interval you spent
reading or hearing this, keep it for life -

What can anyone give you greater than now,
starting here, right in this room, when you turn around?

Nanao Sakaki: Just Enough

Soil for legs
Axe for hands
Flower for eyes
Bird for ears
Mushrooms for nose
Smile for mouth
Songs for lungs
Sweat for skin
Wind for mind

Steve Kowit: Notice

This evening, the sturdy Levi's
I wore every day for over a year
& which seemed to the end
in perfect condition,
suddenly tore.
How or why I don't know,
but there it was: a big rip at the crotch.
A month ago my friend Nick
walked off a racquetball court,
showered,
got into his street clothes,
& halfway home collapsed & died.
Take heed, you who read this,
& drop to your knees now & again
like the poet Christopher Smart,
& kiss the earth & be joyful,
& make much of your time,
& be kindly to everyone,
even to those who do not deserve it.
For although you may not believe
it will happen,
you too will one day be gone,
I, whose Levi's ripped at the crotch
for no reason,
assure you that such is the case.
Pass it on.

About the state of economy :-)

Hi everyone,

another year has gone by and after more than 1100 blog entries and over 35000 blog views here I am celebrating the 2nd anniversary of the blog.

These are the "most wanted" poems:
1. Mario Benedetti: In defence of joy
2. Fleur Adcock: For Heidi with blue hair (especially for teenagers :-)

3. Wendy Cope: Two cures for love (one of those greate two-liners, and sooooo true :-)
4. Wislawa Szymborska: A little girl tugs at the tablecloth (very funny, especially if you have a baby in the family)
5. Christopher Poindexter: She buried her ears...
6. Pablo Neruda: Ode to the happy day
7. Octavio Paz: Two bodies
8. Mario Benedetti: Tactic and strategy
9. Pablo Neruda: A legszomorúbb vers (Puedo Escribir in Hungarian)
10. Wislawa Szymborska: We knew the world backwards and forwards

So as you see, from the ten most read, five come from Spanish speaking countries, but never in the original language, even though the Spanish version is also available on my blog.
Nobel Prize winner Polish poet Wislawa Szymborska still holds two places from the ten, just as Mario Benedetti and Pablo Neruda does.

Visitors still come from all over the world, like Bahama Islands, Trinidad and Tobago, Zimbabwe, Katar, Mauritius, Ghana, Guadalupe... Of course most of the visitors arrive from the US, Hungary, Russia, UK and Germany.

Recently I changed a little the routine: Wednesdays and Saturdays are for Hungarian poems while the rest of the weekdays are for English ones. Later I might return to posting contemporary latin-american poetry in Spanish and in English. Or who knows, I might give terrain to poetry in other languages.

Thank you for your attention, hope to see you around in the future, too :-)

Robert Bly: Things to Think

Think in ways you've never thought before.
If the phone rings, think of it as carrying a message
Larger than anything you've ever heard,
Vaster than a hundred lines of Yeats.

Think that someone may bring a bear to your door,
Maybe wounded and deranged; or think that a moose
Has risen out of the lake, and he's carrying on his antlers
A child of your own whom you've never seen.

When someone knocks on the door,
Think that he's about
To give you something large: tell you you're forgiven,
Or that it's not necessary to work all the time,
Or that it's been decided that if you lie down no one will die.

Diane Ackerman: The great affair

The great affair, the love affair with life,
is to live as variously as possible,
to groom one's curiosity like a high-spirited thoroughbred,
climb aboard, and gallop over the thick, sun-struck hills every day.

Where there is no risk, the emotional terrain is flat and unyielding,
and, despite all its dimensions, valleys, pinnacles, and detours,
life will seem to have none of its magnificent geography, only a length.

It began in mystery, and it will end in mystery,
but what a savage and beautiful country lies in between.

Mark Nepo: So much is carried

(for Saba)

When just a pup, I took her into winter.
While Paul photographed the heavy snow,
she, having never run free, circled wildly,
her little nose caked with white.

She slipped and broke the ice. I can still
see her puppy face underwater, looking
for a way out, her tiny paws swatting
at the thick clear deep.

With no thought, I was waist high and
wet, sweeping her into the air. She flew
a good twelve feet and landed with a thud.
She shook and started to shiver. We rubbed
her down for two hours, blowing her with
an old hair dryer. I held her in my shirt,
near my heart, the whole way home.

I'm fourteen years and seven states away
and she has died. My first dog. I close
my eyes and there she is, grown,
sniffing the air in an open field,
smelling things I couldn't even sense.

How many times I've played that day
in the pond: her struggle underwater,
her drying on my chest.

How much that day has shaped my art:
always jumping in and sweeping what
has been baptized in the deep back
into the world, always holding it
near my heart. As if my life
depends on it.

Csen Jü Ji: [Kertemben kinn...]

Kertemben kinn
egy költemény
szállt le az ösvényre elém,
Szédültem a meglepetéstől.
Szívem derült.
A rím s a ritmus hálójával
iramodtam mindjárt utána.
De elrepült.

Rumi: The way wings should

What will
our children do in the morning?
Will they wake with their hearts wanting to play,
the way wings
should?

Will they have dreamed the needed flights and gathered
the strength from the planets that all men and women need to balance
the wonderful charms of
the earth

so that her power and beauty does not make us forget our own?

I know all about the ways of the heart - how it wants to be alive.

Love so needs to love
that it will endure almost anything, even abuse,
just to flicker for a moment.  But the sky's mouth is kind,
its song will never hurt you, for I
sing those words.

What will our children do in the morning
if they do not see us
fly?

Dan Edwards: For Louise Bogan

“Poems came rarely and at a cost.”
                                        Wendy Hirsch writing of Louse Bogan

Like children.
Like love,
          the kind that turns night magic.
Like truth
          that settles to the center and stays
                    forever.

Erdős Virág: Na most akkor…

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Nathalie Anderson: The Miser

First night together, and he said “Don’t –
don’t ever, don’t you ever write about
me.” First thing from his mouth, and it took
her breath: he saw how she was capable,
saw what words – her words – might do.
Scraped his nails down the pale silk skin
of her fore-arm. “Don’t write about this,” he said
and bent her little finger back. She felt
like she’d swallowed gold: all that sick wealth
inside her that she’d never get to spend.

Charles Potts: The (K) Celtic Triad

In the forests and on the beaches of Northwestern Europe
Before God and Caesar in any order got to them
The Celtic Triad had a king in the middle
Flanked by jester in charge of jokes
And a poet to make sure that the truth
Didn’t escape unnoticed.
Beware of role confusion.
Kings are in charge of the messy business of
Life and death.
Jesters charge the immune system with the unholy
Humor of it all.
Poets will make you weep
Just when you need to be most strong.
The real danger is from jokers who think they're poets.

Nazim Hikmet: Újra te

Benned én a kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. -
Benned én a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.

(Eörsi István fordítása)

Radovan Pavlovski: Song

Do not make me your prey.
Choose another battle,
for I am your soldier
with your greatest and least force.
Leave me in the battle fields
and in the pastures
to sing you.
Do not make me your game.
On a journey farther than time
you are my heart's love child,
returning your body to love.
And, in the vacant places it sings.

(translated from Macedonian by Nola Garrett and Natasha Garrett)

Anne Coray: Adjectives

Adaptable, capable of changing mountains,
they can become lightning
if there is a lightning flash.

I like them—why not—?
for their verisimilitude,
their eagerness for attachment. Be careful!

Warns Basho: avoid adjectives of scale,
you will be happier. Exactly.
And “buds of snow” may be better than saying
the snow is new.

Lucian Blaga: Cseppkő

Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

(Fordította: Lengyel Ferenc)

Paul Éluard: És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

(fordította: Somlyó György)

Rab Zsuzsa: Otthagyott városomban

Valaki énhelyettem itt maradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem itt maradt.

Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros, bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta - vagy mást? Valami mást?...

Valaki énhelyettem itt maradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.

Helen Pavlin: Metamorphosis Of The Poet

Kangaroos, they say,
have the most efficient
water-conservation system.
You see them sip the dew
and know they’ll not waste good water
flushing out their kidneys.

From novel to short story
to poem
I now require to distil
in ever more concentrated form.

In this age of conservation,
will there be those who want
the sparse
pellets of uric acid
I now produce?
Or do they only wish
to study the precise calibre of hair,
the porosity of bone
the fox-scats
which yield
biography,
appetite and habitat?

Frugal of future life, too
the kangaroo always carries
a foetus
ready to grow or not
as conditions permit.
Like a poem.

Helen Pavlin: Open season

to know someone who writes
is to be like fish in a stream
and not know whether to expect
gill-tickling
or belly-up blasting

Sárhelyi Erika: Foto-gráf

Elmém sötétkamráját magamra zártam,
nem nyithat rám, csak a kósza gondolat.
Mint fotós, ki vár a bíbor félhomályban,
úgy ülök a törtfehér lámpafény alatt.

Szavak a papíron - lélek a tükörben.
Az ihlet apránként zárt sorokba szédül.
Ezernyi összegyűrt negatív köröttem -
s csak pár kép marad, mi versbe szárad végül.

Nizar Quabbani: In the summer

In the summer
I stretch out on the shore
And think of you
Had I told the sea
What I felt for you,
It would have left its shores,
Its shells,
Its fish,
And followed me.

A.S.J. Tessimond: Meeting

Dogs take new friends abruptly and by smell,
Cats' meetings are neat, tactual, caressive.
Monkeys exchange their fleas before they speak.
Snakes, no doubt, coil by coil reach mutual knowledge.

We then, at first encounter, should be silent;
Not court the cortex but the epidermis;
Not work from inside out but outside in;
Discover each other's flesh, its scent and texture;
Familiarize the sinews and the nerve-ends,
 The hands, the hair - before the inept lips open.

Instead of which we are resonant, explicit.
Our words like windows intercept our meaning.
Our four eyes fence and flinch and awkwardly
Wince into shadow, slide oblique to ambush.
Hands stir, retract. The pulse is insulated.
Blood is turned inwards, lonely; skin unhappy ...
While always under all, but interrupted,
Antennae stretch ... waver ... and almost ... touch.

Tóth Krisztina: Metró

Hátulról öregember, elölről fiatal férfi.
Megy ki az emlékezetből a mozgólépcsőn.
Ma, mikor vele álmodsz, nem is érzi.
Holnap majd hátrafordul, de későn.

Hátulról fiatal férfi, elölről soha többé
nem szabad kezdeni a felénél fölébredve.
Ijesztő gyengédség rántja össze
a szívet így is: kihagy egy hosszú percre.

Ki teszi jóvá, ami jó volt,
kever egy arcba ennyi titkot?
Lélegzik fent az elfogyó hold,
mire kijutsz, már senki sincs ott.

Marc Kelly Smith: Kiss it now

If you need to kiss it,
Kiss it.
If you need to kick it,
Kick it.
If you need to scream it,
Scream it.

But kiss it, kick it, scream it
Now.

If you need to leave it,
Leave it.
If you need to love it,
Love it.
If you need to hold it,
Hold it.

But leave it, love it, hold it
Now.

If you need to squeeze it,
Squeeze it.
If you need to spill it,
Spill it.
If you need to tell the world
You've got more to you
Than the world has as of yet
Allowed you to be,

Then be it, tell it, spill it,
Squeeze it out of each instantaneous moment.
Make the juice, the jive, the jazz, the jism,
The mysticism that ism you!

Grab at the moon!
And hold the stars hot inside your head.

'Cause now is all there ever was
And all there ever will be.

So kiss it, kick it, scream it
Now!

Langstone Hughes: Oppression

Now dreams
Are not available
To the dreamers,
Nor songs
To the singers.

In some lands
Dark night
And cold steel
Prevail
But the dream
Will come back,
And the song
Break
Its jail.

Petri György: A költészetről

Mikor helyzetek és gondolatok
világosan egymásra utalnak,
de anélkül, hogy vissza lehetne
vezetni egyiket a másikára:

s ha szó sincs
következtetésről, se szükségszerűségről,
mint fák a gyökerükre
mégis úgy utal
egyik a másikára

– megfoghatatlanul:
akkor a költészet elérte célját.

Wayne Myers: Making curtains

When we were together
it reminded me of how it felt
to be with one who cared about me
We know better now

When you left me
you couldn't even take the time
to double check
make sure I knew
that it was over -
So I did not know

When - next day - those bastards mugged me
and I rang you, needed comfort
you were way too busy . . .
Making curtains

Now
if I could only delete your memory
from my mind
as easily
as I deleted your number
from my phone

Esther Morgan: Orbit

Just because I’m no longer visible
to the naked eye

doesn’t mean
I’m not still here,

that some kind of life
isn’t viable.

Magnify, and you’ll discover
how I shadow my time

like that wobble of light
from a distant star

that proves the unknown
planet’s existence –

its year-long days,
its hypothetical water.

Kemény Lili: Titkosírás

az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat: húsz nevet

húszból hatot csak monogramig
mertem írni öthöz visszaszaladtam és
betemettem nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén

a te neved ott maradt új hó hullott rá
az az autó nem indult el többet
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán)

csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt

Kiss Judit Ágnes: Születésnapom

Az éveket nem számolom,
padlásra való ócska lom
csak egy
halom.

Sokáig voltam oktató,
diplomákat lobogtató
kevély
személy,

míg olvasták egy versemet,
és attól kapott vérszemet
a sok
szemét.

„Leírta, hogy fasz? Mit van itt?
Mi lesz, ha még ez is tanít?
Az is-
tenit!"

Ki vágyna bár, azér' se kúr,
nem védett meg az érsek úr,
azér'
se kár:

tanítok így is, meglehet,
még nem is volnék meglepett,
hiszen
haszon,

ha ír az ember néhanap,
az olvasó meg ráharap -
szerény
erény.

Bár meghűlt már a szenvedély,
érezni még (a kedvedér')
lehet
lehét,

s maradt még egy kis plusz parázs,
hevít majd éltem zúzmarás
telén
talán.

A világ így ér végire,
de rajta hagytam némi le-
nyomat
omat.

Wayne Myers: Bad Poetry

bad poetry
like bad sex
conceals weak promises
of improvement
in time
results in proportion
to the work put in
and this
cruel truth:
sometimes
all you can do
is cross it out, tear it up
and start all over
again

Reményik Sándor: Hangszerek

Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány,
A hegedűt kis álla alá tartja,
És játszik rajta, ahogy kedve tartja,
Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány.

Van költő, kinek lelke kürt
És riadót az Idő fúj bele,
És hangját szikla-lelkek verik vissza,
És hangjával egy ország lesz tele,
Van költő, kinek lelke kürt.

S van költő, kinek lelke aeolhárfa,
És nem nyúl hozzá kéz,
Csupán a szél, mely végtelenből jő,
És végtelenbe vész.
Van költő, kinek lelke aeolhárfa.

Robert Graves: A Slice Of Wedding Cake

Why have such scores of lovely, gifted girls
Married impossible men?
Simple self-sacrifice may be ruled out,
And missionary endeavour, nine times out of ten.

Repeat 'impossible men': not merely rustic,
Foul-tempered or depraved
(Dramatic foils chosen to show the world
How well women behave, and always have behaved).

Impossible men: idle, illiterate,
Self-pitying, dirty, sly,
For whose appearance even in City parks
Excuses must be made to casual passers-by.

Has God's supply of tolerable husbands
Fallen, in fact, so low?
Or do I always over-value woman
At the expense of man?
Do I?
It might be so.

Christina Georgina Rosetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
                               

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Christina Rossetti: Remember

Remember me when I am gone away,
Gone far away into the silent land;
When you can no more hold me by the hand,
Nor I half turn to go yet turning stay.
Remember me when no more day by day.
You tell me of our future that you plann'd:
Only remember me; you understand
It will be late to counsel then or pray.
Yet if you should forget me for a while
And afterwards remember, do not grieve:
For if the darkness and corruption leave
A vestige of the thoughts that once I had,
Better by far you should forget and smile
Than that you should remember and be sad.

Kamarás Klára: Könyörgés Reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat
Most már tudom, hogy mindaz ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.

***

Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat... ha vannak

Horace: Ode I. 11

Leucon, no one’s allowed to know his fate,
Not you, not me: don’t ask, don’t hunt for answers
In tea leaves or palms. Be patient with whatever comes.
This could be our last winter, it could be many
More, pounding the Tuscan Sea on these rocks:
Do what you must, be wise, cut your vines
And forget about hope. Time goes running, even
As we talk. Take the present, the future’s no one’s affair.

Samuel Hazo: Seesaws

The bigger the tomb, the smaller the man.
The weaker the case, the thicker the brief.
The deeper the pain, the older the wound.
The graver the loss, the dryer the tears.

The truer the shot, the slower the aim.
The quicker the kiss, the sweeter the taste.
The viler the crime, the vaguer the guilt.
The louder the price, the cheaper the ring.

The higher the climb, the sheerer the slide.
The steeper the odds, the shrewder the bet.
The rarer the chance, the brasher the risk.
The colder the snow, the greener the spring.

The braver the bull, the wiser the cape.
The shorter the joke, the surer the laugh.
The sadder the tale, the dearer the joy.
The longer the life, the briefer the years.

Sárhelyi Erika: Szerelmes altató

Tíz körmöm tíz ragyogó csillag,
hátamon folyik el a Tejút,
szempillámmal Téged takarlak,
s mondok neked mesét, halk szavút.

Tekintetem óvó végtelen,
ajkam gyöngéd, dél-nyugati szél,
hajnalként simít a két kezem -
súg-búg a lélek, a test beszél.

Tenyerem est, szemem a holdfény,
két karom akár az alkonyat,
éj lobban az ujjaim hegyén –
kedves, álmodj édes álmokat.

Philip Larkin: Born Yesterday

For Sally Amis

Tightly-folded bud,
I have wished you something
None of the others would:
Not the usual stuff
About being beautiful,
Or running off a spring
Of innocence and love -
They will all wish you that,
And should it prove possible,
Well, you’re a lucky girl.
But if it shouldn’t, then
May you be ordinary;
Have, like other women,
An average of talents:
Not ugly, not good-looking,
Nothing uncustomary
To pull you off your balance,
That, unworkable itself,
Stops all the rest from working.
In fact, may you be dull -
If that is what a skilled,
Vigilant, flexible,
Unemphasised, enthralled
Catching of happiness is called.

A. R. Ammons: Eyesight

It was May before my
attention came
to spring and

my word I said
to the southern slopes
I've

missed it, it
came and went before
I got right to see:

don't worry, said the mountain,
try the later northern slopes
or if

you can climb, climb
into spring: but
said the mountain

it's not that way
with all things, some
that go are gone

Sárhelyi Erika: A bolond lány dala

Szilaj viharoknak szerelmese vagyok,
s izzó szemmel lesem a végtelen eget,
jönnek-e messziről dübörgő ciklonok,
palackból szabadult, tébolyodott szelek.

Mikor feltűnnek végre a horizonton,
és a hőség hátán villámok cikáznak,
én, a bolond lány, hajamat kibontom,
s részese leszek e fékeveszett táncnak,

hogy feketék dőlnek az égről a földre,
és ordít az út, a folyók és a hegyek,
száz tajték fut a világon körbe-körbe,
míg én, a bolond lány is viharrá leszek.

Jégesőt könnyezek, hogy hűljön a vérem,
és a sárba dobálom zivatar-ruhám,
majd elrejtőzöm a felhők tetejében,
hogy ez a bolond világ ne találjon rám.

John O'Donohue: Beannacht

On the day when
the weight deadens
on your shoulders
and you stumble,
may the clay dance
to balance you.

And when your eyes
freeze behind
the grey window
and the ghost of loss
gets in to you,
may a flock of colours,
indigo, red, green,
and azure blue
come to awaken in you
a meadow of delight.

When the canvas frays
in the currach of thought
and a stain of ocean
blackens beneath you,
may there come across the waters
a path of yellow moonlight
to bring you safely home.

May the nourishment of the earth be yours,
may the clarity of light be yours,
may the fluency of the ocean be yours,
may the protection of the ancestors be yours.
And so may a slow
wind work these words
of love around you,
an invisible cloak
to mind your life.

William Stafford: Learning

A piccolo played, then a drum.
Feet began to come - a part of the music.  Here comes a horse,
clippety clop, away.

My mother said, "Don't run -
the army is after someone
other than us.  If you stay
you'll learn our enemy."

Then he came, the speaker.  He stood
in the square.  He told us who
to hate.  I watched my mother's face,
its quiet.  "That's him," she said.

Falcsik Mária: Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én: szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

Wendell Berry: Mad Farmer VIII

When I rise up
let me rise up joyful
like a bird.

When I fall
let me fall without regret
like a leaf.

Rainer Maria Rilke: Herbsttag

Herr, es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten, voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin, und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

Rainer Maria Rilke: Fall Day

Lord, it is time. This was a very big summer.
Lay your shadows over the sundial,
and let the winds loose on the fields.

Command the last fruits to be full;
give them two more sunny days,
urge them on to fulfillment and throw
the last sweetness into the heavy wine.

Who has no house now, will never build one.
Whoever is alone now, will long remain so,
Will watch, read, write long letters
and will wander in the streets, here and there
restlessly, when the leaves blow.

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját –
Ha így szólnék –
ugye… bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a „kicsit-hosszabb-lett” kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. –
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? –
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddelgélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred –
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat …
Ha így szólnék –
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Stevie Smith: My Heart Was Full

My heart was full of softening showers,
I used to swing like this for hours,
I did not care for war or death,
I was glad to draw my breath.

Anna Kamieńska: A Prayer That Will Be Answered

Lord let me suffer much
and then die

Let me walk through silence
and leave nothing behind not even fear

Make the world continue
let the ocean kiss the sand just as before

Let the grass stay green
so that the frogs can hide in it

so that someone can bury his face in it
and sob out his love

Make the day rise brightly
as if there were no more pain

And let my poem stand clear as a windowpane
bumped by a bumblebee's head

Gerevich András: Családi időszámítás

A kakaómat a tengerbe csöpögtettem,
és figyeltem, ahogy feloldódik az édes barna pötty
az Adria átlátszó, sós nyugalmában
és egy pillanat alatt végleg eltűnik.
Ma vagyok napra annyi idős,
mondta anyám, mikor befejeztük a reggelit,
mint halála napján az apám volt.
Fejest ugrottam egy szikláról a vízbe.
Tavaly napra pontosan tudtam én is,
mert hetekkel korábban kiszámoltam,
mikor lettem napra annyi idős,
mint az apám volt, amikor megszülettem.
Unalmas hétköznap volt, szerda,
reggel az ágyban kortyolgattuk a kávét,
szúrt a borostád, ahogy megcsókoltalak,
mint bennem a tudat, hogy nem lesz,
ki a homokórát újból megfordítsa.

Gary Snyder: Earth Verse

Wide enough to keep you looking
Open enough to keep you moving

Dry enough to keep you honest
Prickly enough to make you tough

Green enough to go on living
Old enough to give you dreams

Joan Murray: Her Head

Near Ekuvukeni,
in Natal, South Africa,
a woman carries water on her head.
After a year of drought,
when one child in three is at risk of death,
she returns from a distant well,
carrying water on her head.

The pumpkins are gone,
the tomatoes withered,
yet the woman carries water on her head.
The cattle kraals are empty,
the goats gaunt-
no milk now for children,
but she is carrying water on her head.

The engineers have reversed the river:
those with power can keep their power,
but one woman is carrying water on her head.
In the homelands, where the dusty crowds
watch the empty roads for water trucks,
one woman trusts herself with treasure,
and carries water on her head.

The sun does not dissuade her,
not the dried earth that blows against her,
as she carries the water on her head.
In a huge and dirty pail,
with an idle handle,
resting on a narrow can,
this woman is carrying water on her head.

This woman, who girds her neck
with safety pins, this one
who carries water on her head,
trusts her own head to bring to her people
what they need now
between life and death:
She is carrying them water on her head.

Tim Burton: A sokszemű lány

A minap a parkban
megállt az eszem.
Egy lányba botlottam:
arcán kissé sok volt a szem.

Amúgy csinoska,
(a szemeket kellene kikúrálni),
és arcán volt egy száj is,
úgyhogy elkezdtünk diskurálni.

Beszélgettünk virágokról,
és a költészetórájáról.
És hogy mi lenne, ha orvosa
szemüveget írna fel neki mától.

Klassz, ha az embernek
ilyen barátja is akad,
csak hát bőrig ázol,
ha egyszer sírva fakad.

Hafiz: These Beautiful Love Games

 Young lovers wisely say,

“Let’s try it from this angle,
Maybe something marvelous will happen,

Maybe three suns and two moons
Will roll out
From a hiding place in the body
Our passion has yet to ignite.”

Old lovers say,
“We can do it one more time,
How about from this longitude
And latitude –

Swinging from a rope tied to the ceiling,

Maybe a part of God
Is still hiding in a corner of your heart
Our devotion has yet to reveal.”

Bottom line:

Do not stop playing
These beautiful
Love
Games.

Tao Te Ching: [The highest good is like water]

The highest good is like water.
Water gives life to the ten thousand things and does not strive.
It flows in places men reject and so is like the Tao.

In dwelling, be close to the land.
In meditation, go deep in the heart.
In dealing with others, be gentle and kind.
In speech, be true.
In ruling, be just.
In business, be competent.
In action, watch the timing.

(Translation by Gia-Fu Feng and Jane English)

Boda Magdolna: (vonat)

Néha a fotelemben ülve
elábrándozom arról
hogy szeretőim számtalanját
felteszem egy vonatra
hogy elvigye őket
nem tudom hova
mindegy
egy másik állomásra
ahová tényleg is mentek

Eljátszadozom az ültetéssel
hogy kit ki mellé
és kit kivel szembe
kinek adnék útra sportújságot
kinek meg chipset
elképzelem ki kivel mit beszélget
mind mond rólam
ki látott szépnek
ki meg kedvesnek

ki emlékszik rám még barnán
ki meg már szőkén
ki vékonynak és kismellűnek
ki kövérnek nagy fenekűnek
hányan is voltak egyáltalán?
ülnék az állomás előtti padon
megszámolnám a vagonokat
aztán ha lehetne elmennék
az ellenkező irányba

Steve Toth: New Lightning

When you see lightning in the distance
     you know thunder
     is on the way
So don't get too upset when it gets here
     or find too much comfort
     in the driving rain
If you find yourself thinking
     that those who die
     in their sleep
have all gone the easy way
Don't forget
     what a wonderful feeling
it is to awaken
     from a nightmare
     & find you've just been dreaming

This isn't a world for comfort or being upset
     This is a world for waking up in
like this morning
      & still saying thank you
The cure for having
     your thunder stolen
     is to get some new lightning

Tukaram: I Might Act Serious

If God would stop telling jokes
I might act
serious.

József Attila: Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
          Akarom.

Kányádi Sándor: Tudod…

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

pleasefindthis: The flowers of 3753 cruithne

Truly great people were once called weird so that today, you aren't called anything.

Karinthy Frigyes: Pitypang

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Virág
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Judith Viorst: When I watch

When I watch my oldest son
With his little daughter,
Reading her books,
Or patiently braiding her hair,
Or waiting while she chooses, and changes her mind, and
chooses, and changes her mind about
What she will wear,
And when I watch him bathing her,
Or kissing a bump on her forehead to make it better,
Or tenderly tucking her into bed at night,
I know that, though I did a lot of things wrong,
I must have done a few things right.

Gabriel Garcí­a Márquez: [If I knew that today...]

“If I knew that today would be the last time I’d see you, I would hug you tight and pray the Lord be the keeper of your soul. If I knew that this would be the last time you pass through this door, I’d embrace you, kiss you, and call you back for one more. If I knew that this would be the last time I would hear your voice, I’d take hold of each word to be able to hear it over and over again. If I knew this is the last time I see you, I’d tell you I love you, and would not just assume foolishly you know it already.”

Dsida Jenő: Te harangozol

Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,
lengéssel jobbra-balra, aztán szédületes
gyorsasággal, káprázatos ívben
messzire lendülsz, titokzatos szálak
tartanak, azokon himbálózol
édesen, fájón, rettenetesen.
És delet kongat a falu harangja,
és minden kondulással egyre biztosabban
érzed, hogy te vagy a harang nyelve,
és az egész mindenség kék burája:
egy óriás harang. És öblös kongással,
testeddel, véreddel, egész valóddal
te harangozol az egész világnak.

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Fodor Ákos: Logopédiai tanács

Amikor túl sok
mondanivalód van: jobb,
ha meg se szólalsz.

Fodor Ákos: Egy másik demokratikus modell

Vé-é-lemény - - o-o-o-szolj!

Fodor Ákos: Metagnoszeológia

 én soha másban
 nem csalódom, csak saját
 ítéletemben

pleasefindthis: The wood in the trees

You constantly look for a sign and when it's given to you and you don't like the answer, you call it a coincidence. There are no coincidences.

pleasefindthis: The rose is not always a rose

You can be in love and you can be in a relationship. But they're not always the same thing.

pleasefindthis: The water flows uphill

The heart is a muscle like any other and the best exercise you can do for it is called picking yourself up off the floor.

e. e. cummings: i thank You God for most this amazing day

i thank You God for most this amazing
day:for the leaping greenly spirits of trees
and a blue true dream of sky;and for everything
which is natural which is infinite which is yes

(i who have died am alive again today,
and this is the sun's birthday;this is the birth
day of life and love and wings:and of the gay
great happening illimitably earth)

how should tasting touching hearing seeing
breathing any-lifted from the no
of all nothing-human merely being
doubt unimaginable You?

(now the ears of my ears awake and
now the eyes of my eyes are opened)

Ashley Anna McHugh: The Unquarried Blue of Those Depths Is All But Blinding

       for John Fogleman

There are some things we just don’t talk about—
Not even in the morning, when we’re waking,
When your calloused fingers tentatively walk
The slope of my waist:
                                 How love’s a rust-worn boat,
Abandoned at the dock—and who could doubt
Waves lick their teeth, eyeing its hull? We’re taking
Our wreckage as a promise, so we don’t talk.
We wet the tired oars, tide drawing us out.
We understand there’s nothing to be said.
Both of us know the dangers of this sea,
Warned by the tide-worn driftwood of our pasts—.
But we’ve already strayed from the harbor. We thread
A slow wake through the water—then silently,
We start to row, and will for as long as this lasts.

Simon Márton: Elalvás előtt

Mindegy, mi tölt be, tenyeret milyen mell,
milyen mélység, milyen mély levegő,
mindegy, miről hallgatsz és kihez
beszélsz álmodban, nem hallja;

nyugodj meg, és mintha valami sokkal
fontosabbra várnál, várd a reggelt,
fordulj a fal felé, csak képzeld azt, hogy
alszol, mint a beégett fotók a gépben

felejtve - egyébként strand, mosoly,
erdőszél, erdő.

Naomi Shihab Nye: Fresh

To move
Cleanly.
Needing to be
Nowhere else.
Wanting nothing
From any store.
To lift something
You already had
And set it down in
A new place.
Awakened eye
Seeing freshly.
What does that do to
The old blood moving through
Its channels?

Ellen Bass: The Thing Is

to love life, to love it even
when you have no stomach for it
and everything you’ve held dear
crumbles like burnt paper in your hands,
your throat filled with the silt of it.
When grief sits with you, its tropical heat
thickening the air, heavy as water
more fit for gills than lungs;
when grief weights you like your own flesh
only more of it, an obesity of grief,
you think, How can a body withstand this?
Then you hold life like a face
between your palms, a plain face,
no charming smile, no violet eyes,
and you say, yes, I will take you
I will love you, again.

A.P. Herbert: At the Theatre: To the Lady Behind Me

Dear Madam, you have seen this play;
I never saw it till today.
You know the details of the plot,
But, let me tell you, I do not.
The author seeks to keep from me
The murderer’s identity,
And you are not a friend of his
If you keep shouting who it is.
The actors in their funny way
Have several funny things to say,
But they do not amuse me more
If you have said them just before;
The merit of the drama lies,
I understand, in some surprise;
But the surprise must now be small
Since you have just foretold it all.
The lady you have brought with you
Is, I infer, a half-wit too,
But I can understand the piece
Without assistance from your niece.
In short, foul woman, it would suit
Me just as well if you were mute;
In fact, to make my meaning plain,
I trust you will not speak again.
And—may I add one human touch?—
Don’t breathe upon my neck so much.

Billy Collins: Reading an Anthology of Chinese Poems of the Sung Dynasty, I Pause To Admire the Length and Clarity of Their Titles

It seems these poets have nothing

up their ample sleeves

they turn over so many cards so early,

telling us before the first line

whether it is wet or dry,

night or day, the season the man is standing in,

even how much he has had to drink.

Maybe it is autumn and he is looking at a sparrow.

Maybe it is snowing on a town with a beautiful name.

“Viewing Peonies at the Temple of Good Fortune

on a Cloudy Afternoon” is one of Sun Tung Po’s.

“Dipping Water from the River and Simmering Tea”

is another one, or just

“On a Boat, Awake at Night.”

And Lu Yu takes the simple rice cake with

“In a Boat on a Summer Evening

I Heard the Cry of a Waterbird.

It Was Very Sad and Seemed To Be Saying

My Woman Is Cruel–Moved, I Wrote This Poem.”

There is no iron turnstile to push against here

as with headings like “Vortex on a String,”

“The Horn of Neurosis,” or whatever.

No confusingly inscribed welcome mat to puzzle over.

Instead, “I Walk Out on a Summer Morning

to the Sound of Birds and a Waterfall”

is a beaded curtain brushing over my shoulders.

And “Ten Days of Spring Rain Have Kept Me Indoors”

is a servant who shows me into the room

where a poet with a thin beard

is sitting on a mat with a jug of wine

whispering something about clouds and cold wind,

about sickness and the loss of friends.

How easy he has made it for me to enter here,

to sit down in a corner,

cross my legs like his, and listen.

Yevgeny Yevtushenko: No, I’ll not take the half…

No, I’ll not take the half,
Give me the whole sky! The far-flung earth!
Seas and rivers and mountain avalanches–
All these are mine! I’ll accept no less!
No, life, you cannot woo me with a part.
Let it be all or nothing! I can shoulder that!
I don’t want happiness by halves,
Nor is half of sorrow what I want.
Yet there’s a pillow I would share,
Where gently pressed against a cheek,
Like a helpless star, a falling star,
A ring glimmers on a finger of your hand.

Simon Márton: Szeretnék lenni, de nem

Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,
amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,
egyszer. Amikor néhány napja véletlenül
összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre,
a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni
próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen
érdektelen dologról. Ha jól emlékszem nem
válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott,
hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.
Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala
ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment
egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,
csak ez jár a fejemben. Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.

Paul Mitchell: Woman Leaves Poetry Seminar

          (for Kevin Brophy)
finished with the poetry thing
now I have to deal with
dirty nappies, screaming,
a husband who thinks poetry’s quaint
but
where is it all leading?
there it goes
through the traffic
leaving a trail of tail lights
smudging up the rain
there it is
carved up on a butcher’s tray
but not yet dead
& there it was
in the split of curtain
drawn down in Jesus’ last words
the poetry thing is over
the reading, the talking
now for the living
where the bloody poetry thing
keeps on appearing
leading to places
where words are used
to describe what words cannot
& I’m a fool that tries

Ellen Cole: The Poet Explains Why She Has Never Written A Love Poem

Poor clichés! Words like dear, sweet, nice and good
are banned from every poet’s lexicon, deemed meaningless
because their meaning has been drained away
from too much use, and nothing’s left but a shell.
All banned from every poet’s lexicon, meaningless
as an ice cream cone with the cream dripped out
from too much use, nothing left but the shell,
all crunch, no taste. A phrase like I love you
reduced to an ice cream cone, the cream dripped out.
Sweet words all neutralized from over use
all crunch, no taste. Phrases like I love you
make poor poems, and love poems are the worst
of all, sweet words neutralized from overuse.
Vanilla wafers stuffing every valentine.
Poor poems, love poems most of all,
disgust, and so, I euphemize, I similize.
I love you like vanilla wafers, Valentine.
You’re sweet as plain English, the crust in my pie.
See how I euphemize, I love you’s banned, unlike
this poem. In sweet plain English, my love’s
no pie crust fantasy. It’s full of meaning
and can never drain away. I love you, dear.
There. I said it. I’m no Elizabeth Barrett Browning,
but I can count the ways.

Dan Edwards: Mary Oliver’s Ducks

If I had Mary Oliver’s ducks,
          it would be a different story.
We might be talking
          National Book Award or better.
Mary Oliver’s ducks, or David Whyte’s
          – not to mention Annie Dillard’s –
          make life worth living
          no matter what your people are up to.
They quack and a quiet joi de vivre
          seeps into your soul.
But the ducks in my neighborhood
          are big and ugly,
          the size of geese and just as vicious.
Red, splotchy faces betraying some ancestral liaisons
          with turkey buzzards.
One has a wing that sticks straight out,
          – his badge of honor from a bar room brawl.
The ducks in my neighborhood
          chase the dogs.
          Even the menacing chow turns tail.
Large these ducks, but quick of webbed foot.
They hurry between your car and the porch,
          block your path, demanding bread,
                    then your watch.
You cannot write poems about such ducks.
Even Mark Strand could not
          – they have escaped from his disquiet dreams.
Oh but if I had Mary Oliver’s ducks,
          it would be a different story.