László Noémi: Érteni

A különbséget

sze­retném végre érte­ni.
Hogy a sze­rel­met nyűg és una­lom
mi­kor kez­di, mi­kor
nem kez­di ki.

Hogy amit bármi is ki­kezd,
az miért sze­re­lem. Amit
pe­dig a kórság el­kerül,
az miért nem történt
ve­lem.

Sze­retném érte­ni:
a sok ver­set, regényt, rapszódiát
mi­lyen tu­dat­tal írták. Azok, akik
sze­relmük rot­hadását
egyáltalán nem bírták.

Sze­retném érte­ni
a bódu­lat halálos kez­detét,
miután el­ka­pott a szédülés,
s egyet­len ide­ged sem
érzi még,

ami­kor al­kotsz, képze­legsz,
da­lolsz, tor­nyot növesz­tel,
pe­dig csak néhány sejt­ben
megválto­zott a vegy­jel,

pe­dig csak néhány nap­ra,
hétre megválsz ma­gadtól,
és el­fe­lej­ted azt, hogy emi­att
egy idő után min­dig meg­ha­rag­szol

arra, akin most csüngsz,
hogy elröpítsen. És aki
egy­szer­csak le­ejt. Mert
mégsem is­ten.