A világ az izmos butáké,
Kik hangulatban, hitben élnek,A magamfajta nyomorékok
Csak vizsgálódnak és henyélnek,
Annyi édes, szines hazugság
Környékezi szegény szivünket,
Mért nem vagyunk hivõ buták mind,
Éles szemmel vajon ki büntet,
Nyomorékokat, bennünket?
Szamár hitben, dús hangulatban
Másoknak lelke, teste épül,Minket vad kerubok ûztek ki
A hazugságok édenébõl,
Hitünk nincsen, hogy szebbnek várjuk
A jövõ percet, mint a tűntet
S a mult örökre hal meg nékünk...
Éles szemmel vajon ki büntet,
Nyomorékokat, bennünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése