Volt-e valaha tavaszi nap
langymeleg fuvallata oly tökéletes,
hogy nyomban szélesre kellett tárnod
a ház összes ablakát,
hogy szárnyaló kedvedben fel akartad
tépni a kanári kalitkájának ajtaját,
egy nap, amikor a hűvös tégla ösvény
és a bazsarózsáktól lángoló kert képét
olyannak láttad a metsző fényben,
hogy az asztalodra gyűlt papírhalom
üvegből készült nehezékét
kalapáccsal verted volna le:
szabaduljanak a lakók alóla,
hófödte, homályos házaikból,
jöjjenek elő kéz a kézben,
lépjenek ki hunyorogva
a kék és a fehér határtalan kupolájába
- nos, ez a mai, ez éppen ilyen nap.
--Fordította: Bagi István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése