Először a kialvatlansággal magyarázta
a bal szeme alatti kékséget, később
egy fürdőszobai balesetre hivatkozott.
Állandóan a kezében volt a telefonja,
és mikor megcsörrent, hirtelen összerándult,
mint aki fedezéket keres. Máskor napszemüvegben,
hosszúujjas felsőben láttam, próbáltam
nem észrevenni, ahogy erőltetett nevetései
közben a bordáihoz kap. Telefonszámokat,
honlapokat ajánlottam neki, újabb és újabb
történeteket találtam ki a barátaimról,
hogy tudja, nincs egyedül. A felkartörése
után sírt először. A vállára tettem a kezem,
szorítottam, mintha a testvére lennék,
hogy én is megértsem, mi kell az elhatározáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése