Persze hisszük, hogy úgy lenne szép,
ha jó öregjeink
fehér szobák közt bolyonganának,
tiszta ágynemű,
semmi váladék,
a zsebkendő frissen vasalt,
- visszarévedő könnyeik
elmorzsolására kell csak úgy is -,
délután hőmérőzés. gyógyszerek,
az ápolónő pontosan érkezik,
a falról minden véletlen lemosható,
de ők róják az utcát merészen,
a piszkos galambokat nejlonszatyorból tömik,
szürke szárny simítja arcukat,
és mi borzonghatunk és retteghetünk.
(Közelkép, 1998)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése