Megírta a verset.
És nem történt semmi.
Hüledezve várt.
Nem értette.
Ennyi az egész?
Nem dől össze a világ?
Nem árad ki a tenger?
Nem szakad le a mennybolt?
A zordon istenek haragja
az eget nem színezi át?
Csend volt, tavasz, fűszag és élet.
A vers meg csak hallgatott a papíron.
Papírrepülőt hajtott belőle,
kidobta az ablakon.
Utána se nézett.
Nem látta, amint száll a szélben,
csőrébe kapja egy madár,
és viszi magával
a tenger, az ég, az istenek felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése