régen dobtam már össze szonettet
ahogy az ember rántottát üt össze
pár szót egymáshoz összeütöget
hogy tálba öntve gyorsan megkeverje
az első szavam legyen az hogy te
serpenyőmben az énnel összebékül
és kellő lángon lassan hevítve
homogén egésszé válik majd végül
így olvad össze minden szép szavunk
a zápokat meg vessük szemétbe
s a legvégén pedig majd mi magunk
is úgy pillantunk egymás szemébe
mint a rántottában két csibe nézhet
akiket éppen összesüt a végzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése