Mario Benedetti: Abrigo

Cuando sólo era
un niño estupefacto

viví durante años

allá en colón

en casi un tugurio

de latas

fue une época

más bien

miserable

pero nuna después

me sentí tan a salvo

tan al abrigo

como cuando empezaba

a dormirme

bajo la colcha de retazos

y la lluvia poderosa

cantaba

sobre el techo

de zinc

Mario Benedetti: Shelter

When I was
just a wide-eyed boy

I lived for years

out in colón

in little more than

a corrugated 

shack

those days

were on

the grim side

but never again

did I feel as sheltered

as safe from harm

as when I'd drift off

to sleep

under my rag blanket

to the song of

the mighty rain

on the tin

roof

-- translated by Louise B. Popkin

Anna Akhmatova: Folyócska ballag…

Folyócska ballag völgyek hajlatában,
Dombon a ház, fénylik sok ablakunk.
Úgy élünk itt, mint Katalin korában:
Aratást várunk, misét hallgatunk.
Arany mezők - vendég közelget onnan -
Hozzánk siet. Két nap távol maradt...
A nagymamámnak: kézcsók a szalonban,
S a lépcsőn: megcsókolja ajkamat.

- Rab Zsuzsa fordítása

Ellen Bass: I Could Touch It

When she was breaking apart, my son was falling in love.

She lay on the couch with a heated sack of rice on her belly,
sometimes dozing, sometimes staring out the window at the olive tree

as it broke into tiny white blossoms, as it swelled into bitter black fruit.

At first, I wanted to spare him.
I wished he was still farming up north, tucking bulbs of green onions
into their beds and watering the lettuce,
his hands gritty, his head haloed in a straw hat.

But as the months deepened, I grew selfish.

I wanted him here with his new love.
When I passed the open bathroom door, I wanted
to see them brushing their teeth,

one perched on the toilet lid, one on the side of the tub,
laughing and talking through their foamy mouths,
toothbrushes rattling against their teeth.

Like sage gives its scent when you crush it. Like stone
is hard. They were happy and I could touch it.

Nemes Nagy Ágnes: Angyal

Én láttam angyalt. Az se jó.
Futott, nem értem el.
Olyan mindenki angyala,
amilyet érdemel.

Anna Akhmatova: Egyszerű élet

Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyét.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.

-- Rab Zsuzsa fordítása

Judith Viorst: Adult Education

I have grown to understand that
People whose accents are British

May not be smarter than people whose accents are Bronx,

But British helps, and that

Peace of mind is more to be treasured than rubies,

But trust funds help, and that

While it's better to die on your feet than to live on your knees,

What about stooping?

I have grown to understand that

People whose best friends are rock stars

Often are duller than people whose best friends are us,

But rock stars help, and that

Inner satisfaction counts more than approval,

But clapping helps, and that

While it's better to light a candle than curse the darkness,

First you could curse.

I have grown to understand that

People whose fathers adored them

Feel just as jumpy as people whose fahters said feh,

But love helps, and that

Self-reliance is braver than being dependent,

But help helps, and that

While it's better, as everyone knows, to give than receive,

Nobody says that you always have to be

Better.

Brian Bilston: The Morning After the Night Before

I'd appreciate it if you cuold read this poem
a little more quietly than some of my others.

Thing is, it was a bit of heavy night

at the Great Orpington Poetry Festival,

and I think I may have heard one Pindaric ode too many -

sorry, please excuse me one moment

That's better. Where was I?

Ah yes, the Pindaric odes ... although, come to think of it,

I do remember one particular Petrarchan sonnet

sounding a little off, and it makes me wonder now

if it may have been spiked -

Look, you're reading this poem far too loudly

practically shouting it.

Right, let's try one more time. This morning,

I thought I'd try necking a quick villanelle,

hair of the dog and all that,

but I could only keep down a couple of lines or so -

No, you're doing it again ... this isn't going to work.

Either you need to stop reading, or I should stop writing.

Tell you what, how about I do the latter

and then let's see what happens.

But quickly - before we part - don't suppose

you've a couple of aspirins to hand, do you?

Szabó Magda: Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövenybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sósszagú, zúgó felszinen
lebegve - néha - a vizen
lefelé fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte húnytszemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Billy Collins: Oxymorons

Family Fun

Beach Culture

Office Party

Dog Person

Chilrdren's Hospital

Light Pollution

Happy Birthday

Kupihár Rebeka: turisták

tudom, te is láttad az anyukát a mátyás-templom előtt,
aki egy határozott mozdulattal
félrehúzta mellőlünk a lányát,
nehogy cseppfertőzéssel átadjuk azt,
aminek még a gondolatára is keresztet kell vetni,
a káromkodás vagy köpködés nem lepett volna úgy meg,
mint ez a halk, udvarias undor
a szerelmünk láttán.
a szemében villogó kétségbeesett
düh árulta el biztosan:
magyar.

pedig már kezdett elönteni valami nemzeti áhítat itt fent,
mint gyermekként augusztus huszadikán, vagy a himnuszt énekelve.
de most bárhogy is próbálom előkaparni
ezt a régóta vágyott meghittséget,
bármilyen jól is esne, nem tagadhatom tovább:
ez a vár nem a miénk.
ezen a nyelven, amin érezni tudok,
nem szabad rólunk beszélni.
nem férünk bele a törvényeikbe,
a katonák nem a mi oldalunkon állnak,
ezek a falak nem minket védenek.

nem baj.
nem baj.
gyere kedves, gyere csak,
csináljunk egy képet a kilátással,
aztán elindulunk haza
valahová, messze innen,
ahol az összes szégyen, fröcsögés, bujkálás
csak egy citadellás hűtőmágnes lesz
a gyerekrajzok között.
és ha néha észreveszem,
biztonságos távolból,
gondolhatok arra,
hogy tényleg, volt egy ország, amire emlékezni lehet,
és van ez, ahol boldogulni.
hogy volt egy ország, aminek a nyelvén becézlek,
és van ez a másik, ahol félelem nélkül tudlak szeretni.

Brian Bilston: Welsh Customs

I can't deny that ever since Wales
declared itself an independent republic,

it's been something of a pain

having to go trough Welsh customs.

For one thing, I dislike dressing up

in a shawl, red gown and Welsh hat.

the Customs Officers can sometimes be

overly critical of my baritone

when we sing 'Land of My Fathers',

and I can see them struggling to keep

their faces straight at my efforts

to pronounce Llanfairpwllgwyn-

gyllgogerychwyrndrobwllllanty-

siliogogogoch. My leek soup

is in need of more cream, they tell me.

With all this added rigmarole,

the queues to get across the border

are horrendous. Thank heavens

for Gwyneth, with her coal-black hair

and a smile to gladden any valley,

who'll send you through fast-track

for a bunch of golden daffs

and the timely bestowal

of a hand-carved lovespoon or two.

U. A. Fanthorpe: Idyll

Not knowing even that we're on the way,
Until suddenly we're there. How shall we know?

There will be blackbirds, in a late March evening,

Blur of woodsmoke, whisky in grand glasses,

A poem of yours, waiting to be read; and one of mine;

A reflective bitch, a cat materialised

On a knee. All fears of present and future

Will be over, all guilts forgiven.

Maybe, heaven. Or maybe

We can get so far in this world. I'll believe we can.

Rudy Francisco: Windows and Mirrors

There was a moment in my life
when I couldn't tell the difference

between a window and a mirror.

I could look into both

and see everything 

but myself.

Benjámin László: Ahogy eljátszik

Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.

Robert Bly: After Working

I

 
After many strange thoughts,

Thoughts of distant harbors, and new life,

I came in and found the moonlight lying on the floor.

II

Outside it covers the trees like pure sound,

The sound of tower bells, or of water moving down the ice.

The sound of the deaf hearing through the bones of their heads.

III

We know the road; as the moonlight

Lifts everything, so in a night like this

The road goes on ahead, it is all clear.

László Noémi: Kútba néző

1.
Koponyacsönd, koponyakéreg reccsen.
Védetlen ül a képzelet a versben.
Néma öröklét, hangtalanul tátog.
Táguló űrben kusza jégvirágok.
Zúduló álom, sóvihar, halandzsa.
Végigrepedt az öntudat harangja.
Porból vett testben bokrosodó lélek.
Ágai kékek, feketék, fehérek.
Rügyei zöldek, virágai sárgák,
a szívkamrában kelő napot várják,
mint árva gyermek szülőjét, haza.
Néma öröklét, fulladt éjszaka.

2.
Koponyakongás, egyszólamú dallam
a süketítő, bábeli viharban,
gyémántsugár, ha gyújtópontja lett
napfényben ázó, tiszta képzelet.
Az összevisszaság testén a rés:
lélegző lélek, éles ébredés,
pusztát elöntő szikraóceán.
A tudat átzúdul saját magán.

3.
A szem, ha fordul, önmagára lát:
a szívkamrában apát és anyát,
a kusza űrben mélyülő kutat.
Bolygók alusszák benne álmukat.

Sárhelyi Erika: Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

William Meredith: A Major Work

Poems are hard to read
Pictures are hard to see
Music is hard to hear
And people are hard to love

But whether from brute need
Or divine energy
At last mind eye and ear
And the great sloth heart will move.

Wendy Videlock: Here in the West

Here in the west, whatever
one’s pain,
one never complains
about the rain.
What’s good for the plains
is bad for harvest.
What freezes in spring
is sugar-beet borrowed.
The river depletes.
The groves expire.
What blooms
in summer is wildfire.

Sárhelyi Erika: Eméssz fel

Ma csak a szád kell és a kezed,
a szavak most nem hoznak lázba,
napoljuk el a költészetet -
nézd, a testem mennyire árva.
Rád csókolom, mit elmondanék,
bőrödbe sütöm a szavakat -
holnap lehet, majd meg is írom,
ha lángra gyújt újra a gondolat.
Lobbanj fel bennem, mint szószegett
napok után a csavargó ihlet,
ereimben lüktetve zakatolj,
eméssz fel, akár percet az élet.
Úgy ölelj, hogy költemény legyen
a vágyódó, lázas mozdulat.
Szeress, mint még sosem szerettél -
s én minden sorommal megáldalak.

Barbara Crooker: Grief

is a river you wade in until you get to the other side.

But I am here, stuck in the middle, water parting

around my ankles, moving downstream

over the flat rocks. I'm not able to lift a foot,

move on. Instead, I'm going to stay here

in the shallows with my sorrow, nurture it

like a cranky baby, rock it in my arms.

I don't want it to grow up, go to school, get married.

It's mine. Yes, the October sunlight wraps me

in its yellow shawl, and the air is sweet

as a golden Tokay. On the other side,

there are apples, grapes, walnuts,

and the rocks are warm from the sun.

But I'm going to stand here,

growing colder, until every inch

of my skin is numb. I can't cross over.

Then you really will be gone.

Markó Béla: A vers meghatározása

A költők
álmatlan
éjszakákon
készült
tervrajzaikat
újból és újból
benyújtják
egy nem létező
hivatalnak

megtervezik
a virágokat
a tavaszt
és a fákat
leírják
a nyár
pontos
szerkezetét
s javasolják
mindannyiunknak
a napsütést
és a szerelmet

s egy nem létező
hivatalban
az emberiség
soha el nem
készülő
városok
tervrajzait
verseket
olvas.

Gyurcsi - Zalán György: Karát

És mondd, öregem,
vannak barátaid?

Tudod, akik akkor is felhívnak,
ha éppen nem akarnak semmit,
csak régen hallották a hangodat
- és ez a „régen”
lehet, hogy csak tegnap volt?

Akik kérés nélkül ajánlják fel,
hogy úgyis mennek a teszkóba,
kell-e valami?
Akik - egy másik városból -
naponta elvinnének kezelésre?
Akik, ha meglátogatnak,
tudják, hogy mit szeretsz?

Vagy, hogy mit nem?

Akik nem a profilodon,
hanem személyesen köszöntenek?

Akik rákérdeznek a laborodra
a vizsgádra
a lányod vizsgájára
a fiad sérülésére
a kocsid műszakijára
vagy csak arra, hogy „na, mik a hírek”?

Hogy mit tudsz közös barátotokról,
vagy éppen, hogy tudod-e már, baj van náluk?

Akik munkába menet
az üres kukádat az úttest mellől
a kerítésedhez húzzák?

És mondd, öregem,
hány ilyen barátod van?

És mondd, öregem,
Hány embernek vagy te ilyen barátja?

Brian Bilston: Love is a Skin

love is a skin
that protects you,

a warmth that spreads

from the tips of your fingers

to your heart

sorry - not love -

glove, i meant glove

Laura Read: Monica

We were having breakfast

for dinner, which is never good for me

because I don’t like eggs,

and this seems to offend some people

but is not something I can fix.

Someone brought up Monica Lewinsky,

how she has a TED talk now,

and then someone else asked if

it was about giving good blowjobs.

I said No, it’s about shame.

This was stronger than what

I usually do, but not strong enough,

so here I am, mechanical pencil

scraping away on the receipt

from the vet as I wait for the car wash, 

trying to make amends.

When I was a child, 

I had a friend named Monica 

who painted my fingernails red. 

When her mom saw,

she removed the polish right away

because Red was for hussies.

Monica asked the audience

to raise their hands if they had not

done something when they were 22

that they regretted.

When I was 22, 

I made the biggest mistake of my life.

I will never forgive myself

though I couldn’t help it.

And the thing is

I don’t have to tell you.

I should have said more

on Monica’s behalf.

I sat at that table while people said

she should have changed her name,

and my husband was the one 

who said that Monica pointed out 

that Bill Clinton didn’t have to.

I was mostly silent, staring at my nails,

which I had just gotten done that afternoon 

to see if I could stop biting them.

When I was 22, 

I had a rule that I could only bite 

three a night because 

more than three band-aids 

looked like a problem.

But now my nails looked good.

The polish was clear

but had little flecks of glitter

that flashed like intelligence

when they caught the light.

Czilli Aranka: Lélek-exponálás

Ha a valóság te vagy –
idő fogai közé dobott
végtelenség-szilánk,
s én tükörreflex mögé
épített kényes gépezet –,
valaki úgy szűri a fényt,
hogy élessé legyen
a bennem rögzülő csoda:
a rekeszt kinyitja résnyire bennem,
azért, hogy te legyél
a kompozícióban az él.
De aki a tükrön túl belém ég –
te vagy még, vagy fény-idő-zár
hármasának véletlen játéka csupán?
Vagy a megszülető kép
látványából fakadó
világharmónia vagy?
A boldogság titka
ennyi lehet:
rekesz-fény-záridő,
s ami exponál:
a szerelem –
világ nyitogatója.

Rosemerry Wahtola Trommer: In the Steps of RBG

Real change, enduring change, happens one step at a time.

—Ruth Bader Ginsburg, as quoted in Notorious RBG

So let me take one step right now,
one step toward respect.
And give me strength to take another
toward clarity. And though
my feet might feel like stones, let
me take another step toward justice.
And another toward equity. And another
toward truth. And though my legs
may feel leaden and slow, though someone
else may step on my toes, may I inch
toward forgiveness. May every step
be toward a bridge. Enough divisiveness.
And as I go, may I find joy in the stepping,
grace in the edging toward great change.
But if there’s little joy, let me step anyway.
Then take another step. And another. And another.

Tóth Csilla: {kellemetlenül érint az a tény...}

kellemetlenül érint az a tény,
hogy a zsebkendő,
mibe az orrodat fújtad imént,
én vagyok

bár sajnálom az örökös megfázásodat,
s hogy rajtad semmilyen kúra nem segít,
sem gyógyszer, sem szeretet, sem az ész,

de én csak épp az imént léptem be ebbe szobába,
ami az otthonod,
maradni nem szándékoztam,
köszönni csak, mert így szokás,
és menni tovább,

a körmödet,
melyet egy röpke pillanat alatt mégis
belém mélyesztettél,
míg én gyanútlanul benyitottam hozzád,
vágd le,
moss fogat,
ami a szádból kiesik, legközelebb tiszta legyen,

a test a lélek ecsetvonása
a szavaid betonba öntve
a pillantásod
az ezeréves tölgyfán villanó fény

Borsi Bálint: Óda a véleményemhez

Te meddő földből nyíló hóvirág,
te szellő nyárest fülledt éterén,
te jászol mélyén ringó messiás,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Ha disznók téptek, rágtak dögkutyák,
ha ellened csaholtak érvelén,
hiába dúltak, fúltak féktelen,
te megmaradtál, drága vélemény.

De rút a mások ocsmány tévedése!
De szűkre vannak szabva ész terén!
Te drágakő, te fénylő gyöngy eléjük,
te indokolt, konzekvens vélemény!

Különb vagy, nem csak náluk, bármi másnál,
mi él s mozog e rongyos féltekén,
te szentigaz, te szeplőtlen, te áldott,
te egyetlen, te drága vélemény!

Időnként eltűnődöm, hogy lehet, hogy
te másé is lehetnél, s épp enyém
lettél, te példás, pompás, optimális,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Robert Creeley: Love Comes Quietly

Love comes quietly,
finally, drops
about me, on me,
in the old ways.

What did I know
thinking myself
able to go
alone all the way.

Mikko Harvey: {The number of hours...}

The number
of hours

we have

together is

actually not

so large.

Please linger

near the

door uncomfortably

instead of

just leaving.

Please forget

your scarf

in my

life and

come back

later for

it.

Varga László Edgár: a püspök úr fohászkodik

van léped uram vannak testrészeid?
vagy csak egy eszme vagy s merő önzés a hit?

hol van a mennyország ahol a házad van?
mért hagytál magunkra a huszadik században?

van dunsztod arról hogy utunk most merre tart?
megússzuk vajon az asztmát az elmebajt?

meddig lesz hóhér az önzés az önérdek?
mit fogunk tenni a szörny hogyha fölébred?

meddig lesz vizünk meddig lesz élelem?
mikor lép torkunkra a jéghideg félelem?

meddig ölsz palesztint meddig ölsz zsidókat?
te megvédesz mindentől de magunktól ki óvhat?

mit kezdek magammal sírgödröt majd ki ás?
mikor tűnik el a sok pénzéhes messiás?

láncot adj uram ne kardot a népednek
úgyse tanulják meg míg el nem képednek

csak a választást nyerjük meg és jöhet bármi

de ne vígy minket a kísértésbe
kérlek ne vígy minket a kísértetbe
mert
nem
tudunk
ellenállni

Kamilah Aisha Moon: 1st vote

It was hers.
She had this choice

behind curtained bliss,

Dad's chest full on the other side

as her tapered hand

pulled the lever.

No matter how wide

the final margin,

a lone ballot

never counted so much.

Gámentzy Eduárd: Emlékszel?

-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncölszekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,
- Kialszanak a csillagok.

Kupihár Rebeka: nem ismertek meg

én vagyok
az 52 kilós,
170 centis
perverz állat.
a féreg,
a bűnös,
a visszataszító
elmebeteg,

tőlem féltek,
tőlem undorodtok,
nyírbáljátok jogaim,
körbekerítetek, amit érzek,
és a nyálatok sűrű csíkban
csillog a homlokomon.

nézzetek rám.

ismertek engem.
én vagyok az,
aki annyiszor kér bocsánatot,
ahányszor megszólal.
aki kínosan ügyel rá, hogy egyes számban beszéljen,
nehogy visszakérdezzen valaki.
aki előre köszön,
előreenged
hellyel kínál,
meghallgat.

de mondjátok meg, mi vagyok még,
elbírom.
nincs már szinonima,
nincs már törvényjavaslat,
ami meglepne
vagy megalázna.

ha becsöngetnek, úgyis megtalálnak.
a rossz tanulók,
a kövérek,
a neveletlenek,
figyelemzavarosok,
figyelemhiányosok,
a csúfoltak
és csúfolók.
a gyerekek, akiket
Istennek tetsző módon
nemzettetek,
ruháztok,
és elfelejtetek felnevelni.

gyűlöljetek csak,
szeplőtlen, fehér karokkal
védjétek meg őket tőlem,
elvégre nem kockáztathatjuk,
hogy egy magamfajta buzi
zárt ajtók mögött,
kettesben,
letörölje egy gyerek arcáról
a miattatok hullott könnyeket.

Stewen Willis: Temperature Check

Each October my grandmother calls
to tell me she ain't

cooking for Thanksgiving this year.
How work ain't goin' good, how she tired, and how money is tight

She is known for her empty

threats.

Her hands don't know how not to
rip and steam and cut and bake.

She just calls to hear me
groan, grovel, and beg.

To hear me say how much I love her

cooking.

How ain't no banana puddin' like her banana puddin'
and remember the last time we let Phyllis make the mac and cheese?

This is nothing more than a temperature check.
To make sure I ain't forgot her

hands, and what they can do and make

like stuffing from scratch,

like cornbread with no Jiffy

like a way out of no way.

Breda Wall Ryan: Meditation

You don't need to believe in a god to pray,
you don't need faith in a creed,

or a blue-robed virgin to intercede,

or a saint as intermediary to plead your case.

Anyone can light a candle in the gloom,

sit in a quiet place and contemplate the flame,

a flicker strives for height, blackens the wick.

Wax heats and drools, smoke curls upwards.

You don't need words.

Send your longing out into the world and wait

for the emptiness inside to be filled.

All you need do is breathe.

That too is prayer.

Nádasdy Ádám: Hosszú zsinóron

Akkor hát szállni, jó,
most már hosszú zsinóron.
Fog a fiú,
lent szaladgál a réten,
én szállhatok,
csapkodhatok a napban:
rombusz-pofájú sárkány,
félköríves
mosollyal selyempapír testemen.
Így, megkötözve
szállok a szél torka felé,
a halál torka felé nagy vidáman,
visszaránt majd úgyis a fiú,
horgonyom.
Szorong, nem enged túl magasra
s a leesésemet
rohangálással képzeli
megakadályozhatónak.
Talán elkap, talán rázuhanok,
talán elröpülök.

JenniferPratt-Walter: You, I Said

The tiny star of your hand
nestles into mine

as we circle the block.

"Mommy,

who is more important,

me, or the whole world?"

This is a place, I thought, 

where words cannot bring us

safely back home.

"You," I said

as I gently let

the whole world down.

Harka Sára: Fogyókúra

Ideje leadnom
az évek alatt rám rakódott súlyt,
megszabadulni a feleslegtől,
hogy pehelykönnyűnek érezzem magam,
tündöklőbb formámba kerüljek,
úgyhogy állhatatosan edzek,
napról napra alakítom magam,
és leadok másfél kiló másoknak megfelelést,
fogyok öt centit a túlnagyacombomból,
leizzadok magamról tíz deka teljesítenemkellt,
leadok négy kiló szorongató emléket,
olyan helyekről, hol nem is tudtam,
hogy súlyokat tárolok,
lefogyok fél kiló majdalkalmazkodokot,
ellenben felszedek magamra száz gramm fontosvagyokot,
elengedek húsz kiló ellenem vétett bűnt,
szélnek eresztek kilenc különféle tartozást,
karcsúsodom az önostorozásban,
leizzadom a maradjakcsendbent,
és hízok helyette kicsit a hangszálaimra,
leadom az egykori alakom utáni sóvárgást,
és kidobom a mérlegemet.
Mióta napról napra formálódik az alakom,
muszáj lecserélnem a ruhatáramat,
letekerem a nyakamról a fullasztó emberek sáljait,
lerázom a vállamról az irigyek hangjának boleróját,
ellenben fel merem venni a nemálljól nadrágot,
kiürítem a zsebemből a vásárlással vigasztalódó tárcámat,
elengedem az ajándékba kapott, de sosem szeretett holmikat,
kevesebbet hordom a sikereimet zsugorító szemüveget,
elajándékozom a háthavalahabelefogyok szoknyákat,
lecserélem a berögzött, tanult bakancsot
egy saját kezem által formált,
pont rám illeszkedő
rózsaszín szandálra.
És máris:
mennyivel könnyebbnek érzem magam.

Szent-Gály Kata: Szerelem

Tenyerem igazi fészek
öt ujjam igazi ág
madarat nevelek benne
– és neked adom át
egy kézfogásban.

Ha megvigyázod: énekel
a hangja: igazi nyár
ha nem figyelsz rá: elrepül
– de vissza nem talál
hozzám se többé.

Linda Susan Jackson: Intuition

And somewhere in the wilderness of making
decisions, my great-grandmother said to me

Everything don't need to be told. Some things must.

I knew then but not when I would write

poetry, for the poet stands outside a locked

door and rings the bell once, knowing that

once can mean always, that one more is too

much, that just enough opens the door

of the page onto a mirror where beauty

and ugly show up, unreconciled,

where what it feels like to love and be loved

is seen, that place between don't and must tell.

Kevin Kantor: AFTER HE TELLS ME THAT POEMS ARE FOR HOPELESS ROMANTICS, I TELL HIM

poets                are not hopeless anythings

if we were        we would not write poems

let alone entertain the notion that anyone cared

to listen

listen to these words

                            words

                                    words

they are a clumsy sort of close-up magic

a trick deck that wants to let you in

on the secret, try on all of its suits

watch as i pull the past out of my hat by its ears

alive again and now in need of feeding

my words are thick with fur

gentle beasts born of a hunger

you will regret to mistake for hopelessness

Kiss Judit Ágnes: Két japán rajz

1. Ölelés

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

2. Szakítás
az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

aztán csak egy

Maureen Curran: Shelter

When I hear "Shelter from the Storm"
I wish I'd written it.

It's one of those songs you sing too loud in the car,

that you feel in your stomach.

Or that poem I read about learning the names

of flowers in Irish in Glencolmcille,

or that one about the whirling exit of a boat leaving St Kilda.

A beautiful poem gathers you into it,

takes you out of yourself, makes you better.

You enter it by back doors and chimneys

with the draughts and rattles.

Stepping over screeching floorboards,

and stair treads, you hold your breath.

You know its perfect lines are taut enough

to bear the weight of your own thoughts

landing like crows,

fit enough to offer them canvas, stave.

You wander the poet's shadow-house,

make yourself a cup of tea,

get to know your host better.

You recognise in his face

a cousin, brother, angel, teacher

and you give yourself over to the teaching.

You are slow to leave but

wary of out-staying your welcome

you gather yourself off the bare boards,

hoping there is some dust in your pocket

and that down the line you'll find it in the lint,

the memory of your soul being touched.

Come in, it'll say, I'll give you shelter from the storm.

Nagy Brigitta: Fordul

rendet kellene tenni
felkaparni a mindennapok lerakódásait
megtalálni amiről nem tudod
mikor fordult át észrevétlen a másik oldalára
pedig sokszor olyan könnyűnek ígérkezik
reggel jólesik az aprólékosan elkészített kávé
meg a szavidőn belüli toastkenyér félig megpirítva
a szobanövény élénkzöld létezése bizonyítja
hogy a gyökérzet épp annyi tápanyagot kap
amennyire szüksége van a fejlődéshez
a könyvtári könyvek időben kerülnek vissza a polcra
a csekkeket nem kíséri felszólító levél
és az ismerősöktől kapott üzenetek
mindig az utolsó találkozóról szólnak
amit feltétlenül meg kell ismételni
mértéket tartok
tartom a mértéket
de amikor átfordul
akkor történik valami
amiről nem beszélhetek
amikor csukva maradnak
az ágy alatt felejtett könyvek
és éjszaka túl sokat szemlélem a sötétséget
a kávé hidegen tej nélkül is elfogy
a növény meg mint a merülő telefon
majd úgyis túléli valahogy
az evés ösztönszerűsége ingerültté tesz
a pénz jelenségét hirtelen mégsem értem
hallgatok mindenkit
de a közlésem megakad
a társaság feszít
a magány szorít
nehezen látok ki a szabadba
elvonja figyelmem
az ablak két üveglapja közé szorult
katicabogár teste
színétől már megfosztotta a nap
kavicsnak tűnik mozdulatlan
és ahogy elemzem egykori mintázatát
eszembe jut
azon a napon veszhetett el
amikor annyit nevettünk
hogy már nem érdekelt
ki milyen számot dobott
talán a szekrény alá gördült
ott van amit keresek
kavicsnak tűnik mozdulatlan
négy fala közt találok magamnak helyet
egyes vagy hatos
ha újradobok
csendben vele fordulok

Raych Jackson: An old photo

I only recognize my smile. My
elbow bone almost splits skin.

Misery is a funny secret. I'm sure

that's what I'm laughing about

in the picture; how I can shrink

in front of friends but swell

with compliments. Who'll pray

for me before I'm all gone? In

church, I learned to stop eating

when I want something from God.

Fasting shows devotion. I am ready

to be happy despite the hunger.

Small. Bad at taking up my own space.

Technically, a skeleton has great

bone structure. High cheekbones,

always smiling or at least showing 

familiar teeth. My body fades &

the picture stays the same. I remember

that dress. I wasn't able to fit it

last year. Almost threw it away.

Hi Jin: Rock

When I die I wish to be a rock

dropped into a shallow river.

In three months it will be girdled

with moss, its bottom firm in the mud.

Soon fish arrive to store 

their eggs in the notches and cracks.

In time baby fish will find holes

and settle beneath the rock.

Then come turtles that love

the shade behind the rocky shoulder

and the taste of ducklings swimming by.

A few snakes sense life in the water,

so they creep over, digging tunnels,

sharpening poison; they climb up

to sun their bellies on the rock--

I don't budge.

Böszörményi Zoltán: Másféle nyár

Ez a vers eszköz.
Csak egy percre bérelem ki,
hogy a tudatodra hassak.
Azt tervezem, miként a trójai falovat,
belopjam magam a gondolataid közé.
Azt akarom, szeresd a feletted
tétovázó felhőt, képzelődj
múlt nyarakról, légy bizakodó,
felettébb derűs.
Ha így teszel, ezzel engem is befolyásolsz,
engem, aki azért béreltem ki ezt a verset,
hogy belopja magát a gondolataid közé,
megigazítsa egy félresikerült, izgága mondatodat,
kíváncsi tekintettel fürkésszem a látóhatár alján
bujkáló bizonytalanságot,
felhagyjak a kétkedéssel,
ha a Rákóczi út homályában lenge,
könnyű széllel találkozom,
s arról képzelődjem,
milyen jó erre sétálni
ebben a versben,
minden gond és kötelezettség nélkül,
hogy ezt az érzést neked is átadjam,
vedd kezedbe,
halld ki belőle a nyár tompa szívverését,
szívd magadba illatát.

Dorianne Laux: Family Stories

I had a boyfriend who told me stories about his family,
how an argument once ended when his father
seized a lit birthday cake in both hands
and hurled it out a second-story window. That,
I thought, was what a normal family was like: anger
sent out across the sill, landing like a gift
to decorate the sidewalk below. In mine
it was fists and direct hits to the solar plexus,
and nobody ever forgave anyone. But I believed
the people in his stories really loved one another,
even when they yelled and shoved their feet
through cabinet doors, or held a chair like a bottle
of cheap champagne, christening the wall,
rungs exploding from their holes.
I said it sounded harmless, the pomp and fury
of the passionate. He said it was a curse
being born Italian and Catholic and when he
looked from that window what he saw was the moment
rudely crushed. But all I could see was a gorgeous
three-layer cake gliding like a battered ship
down the sidewalk, the smoking candles broken, sunk
deep in the icing, a few still burning.

Tobias Lorowicž: Csendpicúr

Én vagyok az a néhány
mókás másodperc
aki dúdolni kezd
éjjelente a fejedben.
Pontosan azelőtt hogy aludnál
és pontosan azután mikor a követelések
visszhangzása kinyögte utolsó hangjait
koponyád térfogatában.
Én teszem fel a kérdéseket neked
amikkel másokat bántottál meg
jóllakott ábrázat maskarája mögött
védve a támadásoktól.
Én éneklem azt a dalt
amitől menekülsz mindig
amiért kiabálsz és elrohansz
arra a helyre amit letagadnál
mindenki előtt.
Nem akarsz hallani engem
pedig az a dallam vagyok
amit a saját bőrödre írtál fel
titkolt akaratod hangjegyeivel.
És látni sem akarsz engem
mert soraimból olvasni tudnád
a vádló szavakat amik elől rohansz
mióta magadat megismerted.
Én a csendesség vagyok
aki miatt folyton lármát csapsz
magad körül és magadban.
Az agyad kérgében lakom
és ezt jól tudod;
nem lehet olyan lárma
és nem lehet olyan csend,
hogy ne halld amit én dúdolok.

Gulisio Tímea: Csendünk

Összes sejtem boldog.
Nyüzsgés a bőröm alatt:
A mindenek szeretése.
Mint a lekvárban összeérnek az ízek,
és már nem füge meg gyömbér,
Hanem egyben van,
És így az, ami,
A kis fanyartól édesebb az édes.
Mint Bach kettősversenye sem csak
Egy szólam meg még egy,
Hanem ahol az egyik hallgat,
A másik tölti be.
Egymásban folytatódnak,
Így már nem szentségtörés,
Hanem isteni jóváhagyás,
Hogy a csendbe belebeszélnek.

Brian Bilston: Odds

The chances of winning the lottery
are 1 in 45,057,474,

or, to express this probability

in a non-mathematical way,

quite slim.

Statistically, being crushed to death

by a vending machine

is a far more likely occurence -

particularly for me,

as I use vending machines a lot

and I've never bought

a lottery ticket.

Judith Viorst: Anniversary Dinner

Whatever it is

That teases the palate,

Amuses the bouche,

Fizzes the 

champagne,

Puts the voilà in foie 

gras,

Sizzles the

chateaubriand,

Lifts the soufflé,

And makes of this 

dinner

A bit of heaven on 

earth,

Makes you the

favorite meal

Of this gourmet.

Brian Bilston: The Greatest President America Never Had

That Snoopy never became President
is now generally agreed upon

to be one of the great lost opportunities

of twentieth-century politics.

He would have got my vote,

had I been an American citizen

and had an anthropomorphised cartoon beagle

been allowed to run for office.

Yes, I know there were times

when he could be selfish or difficult - 

and it's hard not to feel sorry

for Charlie Brown, poor kid -

but look beyond that,

and you'll find loyalty, empathy,

kindness, dogged common sense.

And lots and lots of dancing.

He'd have pulled out of Vietnam earlier.

Carried the flag for civil rights.

Repealed the second amendment.

Sat down with Khrushchev.

Grand claims to make, perhaps,

of an anthropomorphised cartoon beagle;

but nothing is impossible and Snoopy was a guy

who achieved nothing every day.

A. R. Ammons: Salute

May happiness
pursue you,

catch you

often, and,

should it

lose you,

be waiting

ahead, making

a clearing 

for you.