Brian Bilston: Cuppa

no matter if you’re uppity
or you cause a brew ha ha,
you’ll always be my cuppa tea,
my steaming mug of char

know this, my darjeeling,
only tea leaves me this way
you stir me up and turn me
fifty shades of earl grey

yes, that’s the oolong
and ooshort of it,
the infusing, confusing thought of it
but please don’t make a sport of it
because without you,
i am defunct

like a biscuit waiting
to be dunked

Mesterházi Mónika: "Ha meghal..."

"... miért volt már mindig közel

A semmi, és egy etetés miért soha?"

(Simon Balázs)

Osztottad, amid volt, az észt -

de aztán, látod, abbahagytad,

és akiknek adtál magadból, kicsit

értetlenül nézünk, míg végre

megértjük, hogy nincs több, míg

intenzitásod emlékét egy őszi este

kiélesíti intenzív hiányod.

Rudy Francisco: How did You Lose Her?

I felt trapped,
but another man

looked at my prison

and called her a church.

Who would choose to be a jail

when given the option

of being a sanctuary?

Simonyi Imre: Zárka

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Péntek Imre: Az elérhető messzeség

a hatvanas évek Lengyelországa
az elérhető messzeség

a vasúti jegy sem drága

s ott még tartanak szentmisét

elterveztük: az irány Varsó

hosszan futott a vonat

kusetka enyém az alsó

ágy tiéd a magasba mutat

és haladtunk a lerombolt

város legendája várt

susogtak az idegen lombok

majd ott eszünk kaviárt

s vártak a megadott ismerősök

egy mérnökcsalád baráti lárma

mi voltunk a madzsari hősök

társam a Mutter unokája

oroszul beszéltünk a gyűlölt

nyelven törtük facsartuk a szót

elvesztettük a halálos pört

mi az újbóli alattvalók

és én elmentem templomba is

felébredt a hűtlen hívő

amit tettem nem volt hamis

ennyi volt bennem az erő

kövek és romok a belvárosban

a moziban sírtak az emberek

a felkelés képei felett

értettük egymást egyre jobban

Varsó teljesen a miénk lett

rockot hörgött a Hybrydy

a klubban feledtünk minden érvet

mint ki másságát élvezi

egy lány ölelt át tánc közben mélán

mozdulata oly otthonos

mellét és ölét rám nyomta némán

a csókja édes díszdoboz

Szerelmem Varsó ma is éget

álmomban néha megjelen

átívelve a messzeséget

- ó ti naiv hatvanas évek -

társalkodik velem.

Robert Bly: Three Kinds of Pleasures

I

Sometimes, riding in a car, in Wisconsin
Or Illinois, you notice those dark telephone poles
One by one lift themselves out of the fence line
And slowly leap on the gray sky —
And past them, the snowy fields.

II

The darkness drifts down like snow on the picked cornfields
In Wisconsin: and on these black trees
Scattered, one by one,
Through the winter fields —
We see stiff weeds and brownish stubble,
And white snow left now only in the wheeltracks of the
combine.

III

It is a pleasure, also, to be driving
Toward Chicago, near dark,
And see the lights in the barns.
The bare trees more dignified than ever,
Like a fierce man on his deathbed,
And the ditches along the road half full of a private snow.

Mario Benedetti: Verano

Voy a cerrar la tarde
se acabó
no trabajo
tiene la culpa el cielo
que urge como un río
tiene la culpa el aire
que está ansioso y no cambia
se acabó
no trabajo
tengo los dedos blandos
la cabeza remota
tengo los ojos llenos
de sueños
yo que sé
veo sólo paredes
se acabó
no trabajo
paredes con reproches
con órdenes
con rabia
pobrecitas paredes
con un solo almanaque
se acabó
no trabajo
que gira lentamente
dieciséis de diciembre.

Iba a cerrar la tarde
pero suena el teléfono
sí señor enseguida
comonó cuandoquiera.