Brian Bilston: The Morning After the Night Before

I'd appreciate it if you cuold read this poem
a little more quietly than some of my others.

Thing is, it was a bit of heavy night

at the Great Orpington Poetry Festival,

and I think I may have heard one Pindaric ode too many -

sorry, please excuse me one moment

That's better. Where was I?

Ah yes, the Pindaric odes ... although, come to think of it,

I do remember one particular Petrarchan sonnet

sounding a little off, and it makes me wonder now

if it may have been spiked -

Look, you're reading this poem far too loudly

practically shouting it.

Right, let's try one more time. This morning,

I thought I'd try necking a quick villanelle,

hair of the dog and all that,

but I could only keep down a couple of lines or so -

No, you're doing it again ... this isn't going to work.

Either you need to stop reading, or I should stop writing.

Tell you what, how about I do the latter

and then let's see what happens.

But quickly - before we part - don't suppose

you've a couple of aspirins to hand, do you?

Szabó Magda: Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövenybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sósszagú, zúgó felszinen
lebegve - néha - a vizen
lefelé fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte húnytszemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Billy Collins: Oxymorons

Family Fun

Beach Culture

Office Party

Dog Person

Chilrdren's Hospital

Light Pollution

Happy Birthday

Kupihár Rebeka: turisták

tudom, te is láttad az anyukát a mátyás-templom előtt,
aki egy határozott mozdulattal
félrehúzta mellőlünk a lányát,
nehogy cseppfertőzéssel átadjuk azt,
aminek még a gondolatára is keresztet kell vetni,
a káromkodás vagy köpködés nem lepett volna úgy meg,
mint ez a halk, udvarias undor
a szerelmünk láttán.
a szemében villogó kétségbeesett
düh árulta el biztosan:
magyar.

pedig már kezdett elönteni valami nemzeti áhítat itt fent,
mint gyermekként augusztus huszadikán, vagy a himnuszt énekelve.
de most bárhogy is próbálom előkaparni
ezt a régóta vágyott meghittséget,
bármilyen jól is esne, nem tagadhatom tovább:
ez a vár nem a miénk.
ezen a nyelven, amin érezni tudok,
nem szabad rólunk beszélni.
nem férünk bele a törvényeikbe,
a katonák nem a mi oldalunkon állnak,
ezek a falak nem minket védenek.

nem baj.
nem baj.
gyere kedves, gyere csak,
csináljunk egy képet a kilátással,
aztán elindulunk haza
valahová, messze innen,
ahol az összes szégyen, fröcsögés, bujkálás
csak egy citadellás hűtőmágnes lesz
a gyerekrajzok között.
és ha néha észreveszem,
biztonságos távolból,
gondolhatok arra,
hogy tényleg, volt egy ország, amire emlékezni lehet,
és van ez, ahol boldogulni.
hogy volt egy ország, aminek a nyelvén becézlek,
és van ez a másik, ahol félelem nélkül tudlak szeretni.

Brian Bilston: Welsh Customs

I can't deny that ever since Wales
declared itself an independent republic,

it's been something of a pain

having to go trough Welsh customs.

For one thing, I dislike dressing up

in a shawl, red gown and Welsh hat.

the Customs Officers can sometimes be

overly critical of my baritone

when we sing 'Land of My Fathers',

and I can see them struggling to keep

their faces straight at my efforts

to pronounce Llanfairpwllgwyn-

gyllgogerychwyrndrobwllllanty-

siliogogogoch. My leek soup

is in need of more cream, they tell me.

With all this added rigmarole,

the queues to get across the border

are horrendous. Thank heavens

for Gwyneth, with her coal-black hair

and a smile to gladden any valley,

who'll send you through fast-track

for a bunch of golden daffs

and the timely bestowal

of a hand-carved lovespoon or two.

U. A. Fanthorpe: Idyll

Not knowing even that we're on the way,
Until suddenly we're there. How shall we know?

There will be blackbirds, in a late March evening,

Blur of woodsmoke, whisky in grand glasses,

A poem of yours, waiting to be read; and one of mine;

A reflective bitch, a cat materialised

On a knee. All fears of present and future

Will be over, all guilts forgiven.

Maybe, heaven. Or maybe

We can get so far in this world. I'll believe we can.

Rudy Francisco: Windows and Mirrors

There was a moment in my life
when I couldn't tell the difference

between a window and a mirror.

I could look into both

and see everything 

but myself.