Karafiáth Orsolya: Holdfény-szonetta

Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok –
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.

Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget – mesecina – mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem –
átjózanít szédültebb kábulatba.

Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.

Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.

Karafiáth Orsolya: Bestseller

A cselekmény magától szövődött:
szerelmi posvány, alig fejlődő jellemek.
Helyszínünk állandó, csak semmi vadregény –
lapozgatsz félig telt oldalak között.

Emelt hang a földhözragadt helyzetekhez:
ennyi baklövés szinte már stílusbravúr.
Keresem a pontot, ahol még nem paródia,
ahonnan még minden visszafordítható.

Kaland, játék, kockázat – ez már egy új
regény. A miénk még füzetnyi sem lett,
eladási listák élén nem pompázhatott.

A végét – mit mondjak – jól összecsaptad.
A zárójeleket mind nekem kellett bezárni,
a terjesztést, forgalmazást azonban rád hagyom.