Skobrák Máté: Mintha semmi

én már csak arra
emlékszem hogy fázunk
mint a reggelek

hogy állsz és állok
és várod hogy
szeresselek

hogy vársz
én már csak arra

hogy téged mintha semmi
a hideg sem zavarna.

Skobrák Máté: ameddig várlak

az éjszakába kavicsokat dobálok
figyelem ahogy a zavar
egyre táguló
körökben terjed
magamban rakom össze
ameddig várlak
az arcod

de bizonytalan
hogy hol kezdődik a sötét

hogy létezik-e többféle fekete

Skobrák Máté: ha majd

te csak mész én meg csak
viszem utánad a hallgatásod

csak mész én meg
csak utánad

csak viszem és közben
arra gondolok
hogy a méltóságot
nem méterben mérik

s hogy ha majd
már nem foglak követni
biztos beszélni kezdesz