Erdős Olga: Vonaton, Pest felé

Betonpalánkra írt nevek

elmúlt szerelmek

lassú zakatolása

háttal ülve, akárha

a múltba vinne a vonat

talpfák sora rozsdás

sínek íve kanyarog

útközben megannyi állomás

és a borostás kalauz

még a jegyed sem kéri

másodosztályú huzat

járja át a kocsit

valaki a peronról integet

sosem látott arcáról

tudod nem neked

aztán könyvedbe mélyedsz

és fel sem fogod

hogy az élet a 3-as vágányon

már rég tovarobogott.

Erdős Olga: Januári hajnal

Lágy, puha sorokat
szeretnék rólunk írni,
hóba süppedt lábnyomokat
a csendben, akár
január első hajnalán,
mikor a pelyhes utcán
hazafelé tartva csupán
ketten vagyunk.

Ujjaink kesztyűtlen
kapaszkodnak össze, érzem
sorsod lenyomatát tenyeremben
a többi kusza vonal között,
és én is ott lüktetek már végleg
kézfejeden húzódó ér
kék boltíve mögött.