Anna Akhmatova: Folyócska ballag…

Folyócska ballag völgyek hajlatában,
Dombon a ház, fénylik sok ablakunk.
Úgy élünk itt, mint Katalin korában:
Aratást várunk, misét hallgatunk.
Arany mezők - vendég közelget onnan -
Hozzánk siet. Két nap távol maradt...
A nagymamámnak: kézcsók a szalonban,
S a lépcsőn: megcsókolja ajkamat.

- Rab Zsuzsa fordítása

Anna Akhmatova: Egyszerű élet

Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyét.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.

-- Rab Zsuzsa fordítása

Anna Akhmatova - Megjöttél

Sárga fény ömlik, este lett.

Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,
mely napverőn is volt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.

--Fordította: Rab Zsuzsa

Anna Akhmatova: Ott találkoztam utolszor veled

Ott találkoztam utolszor veled
a parton, ahol csavarogtunk néha.
A város áradástól rettegett-
szilajul nyargalt, nőttön nőtt a Néva.

Nyárról beszéltél, s arról, hogy nőt
költőnek elképzelni - lehetetlen.
A cári lak s a Péter-Pál –erőd
örökre ittmaradt szememben.

Nem is miénk volt már a levegő,
ajándéknak éreztük, ég kegyének.
Az én szívemből akkor tört elő
a legutolsó esztelen-vad ének.

--Rab Zsuzsa fordítása

Anna Akhmatova: Broad and Yellow is the Evening Light

Broad and yellow is the evening light
Tender the April coolness
You are so many years late,
Nevertheless I am glad you came.

Sit here close to me
And look on joyfully:
Here is a blue composition book
With the poems of my childhood.

Forgive me that I ignored the sun
And that I lived in sorrow
Forgive, forgive that I
Mistook too many others for you.

Anna Akhmatova: Why then do we not despair?

Everything is plundered, betrayed, sold,
Death's great black wing scrapes the air,
Misery gnaws to the bone.
Why then do we not despair?

By day, from the surrounding woods,
cherries blow summer into town;
at night the deep transparent skies
glitter with new galaxies.

And the miraculous comes so close
to the ruined, dirty houses --
something not known to anyone at all,
but wild in our breast for centuries.

-- translated by Stanley Kunitz with Max Hayward

Anna Akhmatova: A szerelem

Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda…
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet…
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először–látott mosolyban.

Anna Akhmatova: Ébren

Elmúlt az idő is, a tér is el,
a fehér éj, éles fényeivel,
kristályban a nárcisz az asztalodon,
a szivar meg a füstszalagok,
s a tükörlap, ahol mint tiszta tavon,
arcod még visszaragyog.
Elmúlt az idő, a tér is el.
Te se tudsz segíteni semmivel.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Ahmatova: Ház a hóban

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Akhmatova: You Thought I Was That Type

You thought I was that type:
That you could forget me,
And that I'd plead and weep
And throw myself under the hooves of a bay mare,

Or that I'd ask the sorcerers
For some magic potion made from roots and send you a terrible gift:
My precious perfumed handkerchief.

Damn you! I will not grant your cursed soul
Vicarious tears or a single glance.

And I swear to you by the garden of the angels,
I swear by the miracle-working icon,
And by the fire and smoke of our nights:
I will never come back to you.

Anna Akhmatova

Yes, I had loved them, those meetings of the nights -
Upon small table a glass filled with ice,
Above black coffee thick and smelly steam,
From the red heater heavy winter heat,
The stinging mirth of literary parable
And first look of the friend, helpless and terrible.

Anna Akhmatova: We don't know how to say goodbye

We don’t know how to say goodbye.
We wander all over, shoulder to shoulder.
It is already starting to get dark,
You’re thoughtful, and I remain quiet.

Let’s go inside a church, and watch
A baptism, a wedding, a funeral.
Why can’t we live like that?
Let’s leave, not looking at each other.

Or, let us sit in the cemetery,
Quiet in the trampled snow.
And watch you trace with a stick,
Places where we will always be together.