Ágoston Tamás: Törpe

A faluban nincs törpe, csak nálunk,
a kiszáradt kútban él, magányosan.
Letakartam ponyvával, mert nem szereti a fényt,
főleg nyáron, amikor szalonnát sütünk alkonyatkor.
Mindennap ránézek, néha kétszer is,
apám szerint meghálálja a törődést.
Kenyérhéjat dobok neki, mézes szalonnabőrt,
a férges almát is nagyon szereti.
A pap azt mondta: agyon kell ütni,
mert ráül éjjel az emberre,
de én még csak a macskát láttam apám hasán,
mikor elbóbiskolt. Nem hiszem, hogy gonosz,
bár a szeme villog, s a lábujjai között hártya van.
A múltkor leengedtem egy égő villanykörtét,
mert látni akartam, mit művel,
a pap azt mondta, hogy bombát is barkácsolhat.
Még nem ért le a kábel, mikor visítást hallottam,
olyan hangos volt, hogy apám is kiszaladt a fészerből.
Azóta vajas kenyeret dobálok neki parizerrel,
szeretném kiengesztelni. Nem lenne jó,
ha elmenne, mert akkor én is szedhetem
a sátorfámat. Vagy ami rosszabb:
mászhatok le a kútba, mint a bátyám,
akinek tilos kimondani a nevét a családban.

Ágoston Tamás: Gyártmány

Elvesztettem a hitemet a parkban.

Megrémültem, mikor észrevettem

otthon, hogy hiányzik.

Új modell volt, jeruzsálemi gyártmány.

A feleségemnek nem mondtam semmit:

veszekedett volna, a végén még elköltözik,

mint az előző. Azt hazudtam,

hogy veszek egy doboz tejet,

és visszafutottam. Már sötét volt,

mikor a padhoz értem, ahol kieshetett.

Kiáltoztam, hátha válaszol, de néma maradt,

pedig a bokor alá is benéztem lámpával.

Felhívtam az ügyfélszolgálatot.

Azt mondták, várni kell, három,

maximum nyolc napig, visszatér,

ha elég kitartó az ember.

Akkor már csak meg kell érinteni, és indul.