Schein Gábor: Újra a kertben

Látod, a kertben
nem változik semmi.
A fák alját
borostyán növi be,
a pitypangfejek a fűben
apró csillagok.
Az árnyékok hosszúra nőnek.
A csönd, mint a föld,
magába issza a napsütést.
Ülünk egy padon.
Fogom a kezed.

Schein Gábor: Máshol

A vágy az ötödik
emeleten lakik.
Kiejt az ablakon
egy darab papírt,

melyet előzőleg
teleírt, jól tudván,
hogy akinek szól, nem
fogja olvasni.

A papír lebegő
röpte egy hosszú
pillanatig, akár
egy fehér madáré.

A máshol most
kap tőle nevet.