A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kukorelly Endre. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kukorelly Endre. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 8., szombat

Kukorelly Endre: Tizenkilenct

Bús hatker Szondy negyven düledéke.
Megállott
Csendben két emelet közben az éjjel a lift.
Szél kele, k*rva hideg, s a lépcsőháznak
elontott
Oszlopi közt lebegő házmester inte felém.
És mond: Te! mi a f*szt vársz itt, mér
csöngetel itten?
Nem látol, apukám, hogy bekrepált ez a sz*r?
Messze a harmadikig, komolyan húzzál te
gyalog fel!
A lift hast gyarapít, de lelapítja, ha rossz!

2012. november 2., péntek

Kukorelly Endre: Mennyit hibázok, te úristen

Mennyi minden hibázik, ugye?
Mennyit hibázok, te úristen!
Naponta!
És mennyire nem engedik meg, nem?

Nem így van?
Egyszerűen nem engedik, hogy hibázzak.
Mindenesetre nem szívesen engedélyezik.
Nem nézik el.

Nem tudom, hogy ki, nem nézi el.
Jó, elnézi egyszer, vagy kétszer.
Legföljebb kétszer, többször nem.
És szigorúak ám, nem az, hogy engedékenyek!

Egyszer, akkor figyelmeztetnek, és még egy.
Több esélyt nem ad.
Mit tudom én, hogy kicsoda, de nem ad.
Maximum kettő, több nem, ez volt a vég.

Ez volt az utolsó, közli ez a valaki.
Akiről nem tudom, hogy ki a csoda.
Nyilván ő sem tehet mást, nem hibázhat ő sem.
Egyszer, vagy esetleg még egy, több nincs.

Harmadik nincs, vagy pláne negyedik.
Ez valamiféle előírás.
Előírták neki, hiába, most mit csináljon, nem?
Harmadik eset nincs, három hiba kizárt.

Túl sok volna.
Nem fér bele, úgy látszik.
Először hibázol, jó, többet ne, oké?
Több nincs, vagy még esetleg egy.