Nikki Giovanni: I am Confused

I am confused
I am in a not so much fog
As gray cloud

I cannot read
The landmarks

Let alone
The Danger signs

I do not know

Where I am
Or how I got here

I am lost

I want to find myself

In your arms

Tóth Csilla: [Losonczi Pál, az utca őre]

Losonczi Pál, az utca őre
mondhatta volna jóelőre
mondhatta volna, hogyha tudja
hogy keskeny a tér és szűk az utca


Losonczi Pál köztünk sétál
a Kodály köröndnél, ejnye, mért vár
nézeget erre, nézeget arra
a száját tátva a fejét vakarja


turul a madár, jó a ritmus
hej, de szép vagy szocializmus
hej, de szép vagy, gyöngyöm, virágom
zengjen a dal az elvhű gitáron


szervusz Viktor, szervusz pajtás
az egyik gyökér, a másik hajtás
gondterhelt fejeden babér zöldell
mesélj, mi lett a magyar földdel


mesélj, mi van Tokaj hegyalján
Sopronunkban, a Balaton partján
Kádár apánknak szülőföldje
Fiume végre magyar föld-e


mesélj, mi van most Zalában
a faluk mélyén, a határban
nőnek fel gyerekek Catulluson
vagy melózni járnak egy sárga buszon


ingáznak Miskolcra? Debrecenbe?
ne mondd, hogy nincs Ózd, ezt nem veszem be
mi van helyette? Kánaán?
van magyar narancs? ládaszám?


szabad végre a vélemény?
kérdezni szabad? kérdem én
feljutottunk a világűrbe?
nyeljük a békát béketűrve?


hol van az ország, a néhai?
a gulyásleves is kínai?
bajnok lett végre a videoton?
elérlek bármikor telefonon?


a világ tudja a világhírünk?
a szomszédainkkal békében élünk?
verjük a gyengét, stikában?
alulmaradsz egy vitában?


van jövője a cigány gyereknek?
az alattvalóid önként szeretnek?
beszélünk végre nyelveket?
felmondjuk még az elveket?


szabad a határ és szabad a csók?
kendőbe kötjük az útravalót?
megfejtettük a világűr titkát?
szeretnék venni egy bugylibicskát


boldog a magyar és élni akar?
vagy ott tartunk most is, hogy “vérzivatar”
meg “verejtékkel” meg “századok”
nokedli van otthon nálatok?


van-e disznótok, bikátok?
fapadlót mivel sikáltok?
a kutyád türelmes? fellök-e
az elnöki tanács elnöke?


Losonczi Pál vagy akárki
a kiskertbe indul, kapálni
gurul a madár, micsoda hóbort
láttam az utcán, szerintem ő volt

Haász János: Nem lehet szavakban

nem lehet szavakban
hogy csonka torzók merednek az égre
amik tornyok voltak
családi otthon a tizediken
másnapos reggelek
lábszagú esték
botorkálások éjjeli vizelésre
szennyeshegyek
de mégis
egy otthon és egy család
nem egy lángcsóva
egy kidőlt fal
kirobbant ablakok
feketén fuldokló ablakok
mindenben a hiány
összeomlásunk
élő bizonyítéka
már ha élő
jobb esetben
időben elmenekült pincelakó
óvóhelyen szoptató kismama
metróállomáson meghúzódó apa
aki már nem műanyag géppisztolyt
nyom fia kezébe
és csak remélni tudja
hogy látják még egymást élve
usankájuk alatt
sós cseppekben csorog le
a rettegés
nem lehet szavakban
nem lehet
atomjaira tört minden egész

Nikki Giovanni: Love Is

Some people forget that love is

tucking you in and kissing you
"Good night"
no matter how young or old you are

Some people don't remember that
love is
listening and laughing and asking
questions
no matter what your age


Few recognize that love is
commitment, responsibility
no fun at all
unless


Love is
You and me

Mark Nepo: To Know by Heart

When I looked in your eye, the light was just right.
I could make out the markings behind your seeing,
through which you perceive everything. There was the
door you hid behind as a child, the wood through which
your father's voice would raise. And the neighbor's bird
feeder which you could see from your first apartment,
the one the goldfinch would dart in, that spring we
fell in love. And the photo of your Uncle Billy standing
with a mug of coffee, listening softly to everything you
every wanted to say. Sometimes, when alone enough,
before you're up, I stare into the mirror in the guest
room, reaching for the markings behind my eye. This
is harder but they are there. How I would wheeze as a
boy in the dark wondering about God. My first glimpse
of the Pacific after college. And Grandma's thick open
palms that fed goats in Russia, that felt the ocean through
the hull of the ship that brought her to America, the hands
that rubbed her chest when her Nehemiah died. It's hard to
say how, but I see life through the water of her palms. How
does that work? How does the heart like the bottom of a river
keep shifting its features? To graduate into the world, we are
required to memorize practical and odd things: the number
of feet in a mile, the year Henry VIII beheaded Anne Boleyn,
the degree at which clouds will freeze their rain. But since
death is the mirror we eventually move through, let's stop
carrying the things we repeat and start holding things
with our eyes. To know by heart is to warm the
broken as they lay down in the sand of your eyes.

Molnár Krisztina Rita: [Pedig minden városban egyszer béke volt]

Pedig minden városban egyszer béke volt.
Már két hónapja ostromolják Mariupolt.
Pedig minden városban béke volt egyszer.
Hol nem vijjog sziréna. Nem célpont az ember.
Egyszer minden városban béke volt pedig.
A holtakat akkor nem nejlonzsákba teszik.
Pedig minden városban volt egyszer béke.
És nem tömegsírokat kaptak lencsevégre.
Egyszer béke volt pedig minden városban.
De háború most ott, itt, bárhol, mindenhol van.
Egyszer volt. Béke. Város. Ban. Pedig minden
árad: Rigó, virág, tavasz. Csak. Béke. Nincsen.

Charles Simic: My Beloved

In the fine print of her face

Her eyes are two loopholes.
No, let me start again.
Her eyes are flies in milk,
Her eyes are baby Draculas.

To hell with her eyes.
Let me tell you about her mouth.
Her mouth's the red cottage
Where the wolf ate Grandma.

Ah, forget about her mouth.
Let me talk about her breasts.
I get a peek at them now and then
And even that's more than enough
To make me lose my head,
So I better tell you about her legs.

Whe she crosses them on the sofa
It's like the jailer unwrapping a parcel
And in that parcel is a Christmas cake
And in that cake a sweet little file
That gasps her name as it files my chains.

Bene Adrián: Lacika

nevelőszülőkhöz járt haza

hétvégenként hatvan kiló ha volt 

ötszáz forint zsebpénzt kapott a hétre 

esténként be kell vennie a gyógyszereit 

kéthetente pszichológushoz megy 

sokat ne várjál tőle megtelt kész megtelt 

ennyire képes mindig megsajnálták a pótvizsgán 

tanárúr én azt nem értem miért engedték 

az orvosok hogy én megszülessek 

amikor tudták hogy mind a két szülőm beteg 

a kórházban ismerkedtek meg és ez örökletes 

miért engedélyezték hogy összeházasodjanak 

hogy én is ilyen skizofrén legyek 

mindenkinek joga van a boldogsághoz 

nem vagyunk egyformák 

senki nem tökéletes 

minden rendben lesz munkád családod 

csak szedjed rendesen a gyógyszereidet 

egy kis házat szeretnék egyedül 

egy szoba elég esetleg barátnő 

de gyereket semmiképpen se 

az a fontos hogy jó ember legyél 

albérletben lakik a nevelőszülők karácsonyra se hívják 

beleerősödött a munkába és apateste lett 

na gyere te büdös cigány mondta a testnevelő általánosban 

egy másik fiú sírva fakadt az öltözőbe futott 

öngyilkosságot próbált elkövetni nem sikerült 

én csak nevettem hát csak viccelt velünk 

távolugrásban kislabdahajításban én voltam a legjobb 

verset is én mondtam mindig németből oklevelem is van 

tanárúr ugye nem vagyok büdös 

normálisan tisztálkodok 

odafigyelek ám a munkában 

rendesen próbálok mindent megcsinálni 

nehogy azt mondják rám 

ez a buta cigány még ennyit se tud

Molnár Krisztina Rita: Fűben hempereg

Percre perc, megöltem az időt. Ez győzelem.
Végre lágyan elterülve loccsan parttalan.


Meztelen a fény, a fűben hempereg.
Egyszerű, akár a nyári reggelek.
Talpa is csupasz, a konyhakő meleg.
Friss a tej, vajas kenyérre méz pereg.


Most, akár egy Holbein-képen, jól érzem magam,
mert a tegnap is ma van, a holnap is ma van.

Judith Viorst: About His Retirement

He's pointing out where I left some dust on the baseboards.

He's watching out for which foods I am letting go bad.

He's giving me guidance on how to water the houseplants.

He says that I ought to be glad. I am not glad.

He's nudging me when I fail to flow after mealtime.

He's alerting me when I gain even half a pound.

He's pestering me to straighten my spine and stop slouching

Whenever he's around. He is always around.

He's starting conversations with me when I'm reading.

He's chiming in when I talk with my friends on the phone.

He's coming with me when I shop at the supermarket

So I won't have to shop alone. I like alone.

He's sitting beside me while I'm tweezing my eyebrows.

He's standing beside me while I'm blow-drying my hair.

He's sharing those moments when I am clipping my toenails.

You want my opinion? He's overdoing share.

He's keeping track of how I am spending each second.

He also keeps track of how much I spend on my clothes.

Before he retired I told him he must find a hobby.

How he's retired. And guess who's the hobby he chose?

Nikki Giovanni: If Only

if i had never been in your armsnever danced that dance
never inhaled your slightly sweaty odor

maybe i could sleep at night

if i had never held your hand
never been so close
to the most kissable lips in the universe
never wanted ever so much
to rest my tongue in your dimple

maybe i could sleep at night

if i wasn’t so curious
about whether or not you snore
and when you sleep do you cuddle your pillow
what you say when you wake up
and if i tickle you
will you heartedly laugh

if this enchantment
this bewilderment
this longing
could cease

if this question i ache to ask could be answered

if only i could stop dreaming of you

maybe i could sleep at night.

Billy Collins: Sleeping on My Side

Every night, no matter where I am

when I lie down, I turn

my back on half the world.

At home, it's the east I ignore,

with its theaters and silverware,

as I face the adventurous west.

But when I'm out on the road

in some hotel's room 213 or 402

I could be pointed anywhere,

yet I hardly care as long as you

are there facing the other way

so we are defended in all degrees

and my left ear is pressing down

as if listening for hoofbeats in the ground.

Nikki Giovannit: Communication

if music is the most universal language

just think of me as one whole note 

if science has the most perfect language 

picture me as MC squared 

since mathematics can speak to the infinite 

imagine me as 1 to the first power 

what i mean            one day 

i’m gonna grab your love 

and you’ll be 

satisfied

Celler Kiss Tamás: egy kérdés utóélete

amikor gyerek voltál,

és megkérdezték, mi a baj,
te szó szerint értetted,
azt hitted, ez is olyan kérdés,
mi a tyúk? állat, mondtad.
mi a yugo? autó, mondtad.
mi a baj, kérdezték,
de te azóta se tudsz rá válaszolni.

Kovács Áron: Kapuzárási pánik

A takaró alatt árultad el.
Csendesen, részvétlenül szóltál hozzám.
Régebben ígérgetted, hogy egy nap
lesz kertünk, és kiskutyánk, ígérted
hogy együtt kerülünk tolószékbe,
és majd tologatjuk egymást, hol én
téged, hol te engem. Vettem is egy
csivavát, kertet, tolószéket, meg ezt
a takarót, ami alatt sírva
meséled, hogyan csaltál meg. Furcsa.
A kutya ugat, a kert pedig üvölt
a fájdalomtól. Rég gyomláltam ki.

Mark Nepo: Coming Out

Whilte there is much to do
we are not here to do.

Under the want to problem-solve
is the need to being-solve.

Often, with full being
the problem goes away.

The seed being-solves its
darkness by blossoming.

The heart being-solves its loneliness
by loving whatever it meets.

The tea being-solves the water
by becoming tea.

Mark Nepo: Feeling the Oar

I was in the air, frustrated
that fog had delayed us. Now,
I would miss my flight to Dallas
where I was on my way to speak
about obstacles as teachers.

I was feeling pissed off
when I noticed my left hand
on the seat—it was my father’s
hand—the large knuckles, the
pronounced veins, the bark-like
wrinkles at the base of my thumb.

It was his hand as I had seen it
countless times: guiding a piece of
wood through a band saw or tapping

on an open book as he would
try to understand.
I opened and closed it like
someone waking from a long sleep.

It is the hand I write with. And it
is weathered, an immigrant hand,
rough from crossing many seas.

Had it not been for the fog and the
delay, I wouldn’t have noticed.
I touched it with my other hand;
trying to know my father,
trying to feel the oar,
trying to remember the sea.

Haász János: Harkivi hajnal

az órát kettő húszra húzta
utálja a hajnali műszakot
hogy a héten már harmadszor
és még csak csütörtök
villanyt nem kapcsol
még alszik a család
békét szuszognak
a deres takarók alá
zaccos ez a reggel
a víz lassan forr
az ásítozó gázon
pedig menni kell
már mindjárt három
az ajtóból még visszanéz
a távoli égen
furcsán pislognak a csillagok
halkan húzza be az ajtót


még nem tudja, hogy
most utoljára
hogy akiket itt hagyott
estére már nem lesznek
se itt se máshol
sehol
hogy akkor már nem lesz
családja

Charles Simic: Gallows Etiquette

Our sainted great-great

Grandmothers 

Used to sit and knit 

Under the gallows. 

No one remembers what it was 

They were knitting 

And what happened when the ball of yarn 

Rolled out of their laps 

And had to be retrieved. 

One pictures the hooded executioner 

And his pasty-faced victim 

Interrupting their grim business 

To come quickly to their aid. 

Confirmed pessimists 

And other party poopers 

Categorically reject 

Such far-fetched notions 

Of gallows etiquette.

Weisz Dorka: Helyett

Mióta egy hetven körüli hölggyel
egyszerre nyúltunk a H&M-ben
az utolsó pöttyös nadrágért,
és rám mosolygott,
és átengedte nekem,
még tetszett is,
mégis hány nyugdíjas visel
H&M-es pöttyös nadrágot,
és csak a parkolóban jutott eszembe,
kezemben a pöttyös nadrággal,
hogy tényleg idős volt,
és talán ez lehetett volna
az első és utolsó pöttyös nadrágja,
azóta esténként néha beugrik,
ahogy a lánya vagy a veje
azt mondja a sírja fölött,
hogy teljes életet élt,
és fogalmuk sincs arról,
hogy én csak úgy kivettem,
kimetszettem belőle
egy darabot,
és az a legrosszabb,
hogy még csak nem is hordom
a pöttyös nadrágot,
ami az övé kéne legyen,
mert derékban szorít,
ő vékonyabb volt nálam,
neki nem szorítana sehol,
biztos többször hordaná, mint én,
néhanapján felveszem,
próbálom kiszámolni,
hogy vajon pontosan hányszor,
és hogy hányszor kell
helyette felvennem ahhoz,
hogy megnyugvást
találjon a lelke.

Kemény István: Célszerű romok

Egy szép napon, mikor egy régi fénykép,
egy fél pár kesztyű
vagy más kacat miatt, nem is tudom,
de a régi önmagammal
szembesültem már megint,
hogy milyen buta voltam, és szívtelen,
és bár a helyzet nem túl sokat változott,
valami csoda folytán mégis vannak
gyerekeim, múltam, sőt, gerincem,
egyszóval, hogy ma mennyivel boldogabb vagyok,
és váratlanul
és ennek ellenére
és e pillanatban
és vigasztalhatatlanul
a régi önmagamat kezdtem el siratni,
mert mégiscsak elárultam őt,
és luxus minden, ami azóta lettem,
mert megváltozni öngyilkosság…
ez jutott eszembe egy szép napon.
Szép nap pedig azért volt ez,
mert váratlanul
és ennek ellenére
és e pillanatban
estéje is lett neki,
és a nagy sötétben a belgák,
igen, a belgák jutottak eszembe,
akik nemrégiben egy alkalommal
-így mondja a fáma – nagy jólétükkel nem bírván
már mit kezdeni, gondoltak egyet,
és kivilágították az autópályáikat.
A kis Belgium sokáig úszott
fényben éjszakánként,
még akkoriban is, amikor már
réges rég hanyatlott és szegényedett,
mikor már öreg és magányos volt Belgium.
Megálltam ebben a csúfondáros
fényben, ahol ébren nem jártam soha
sem azelőtt, sem azután.
Az első érzés a szánalom volt
– mégiscsak gaz nőtt ki Belgiumból –,
a második lett a kíváncsiság, hogy
minek is éltem fénykorában,
a harmadik, hogy pusztuljon,
ami menthetetlen –
és a negyedik volt menteni
a menthetőt.
Itt állok most tehát,
és tudom, amit tudok:
fölösleges fények nincsenek,
és célszerűek a romok.
Kétszer kettő pedig négy.
Ha sosem mondom el – elfelejtik,
ha túl sokszor mondom – nem hiszik el.
És gúnyolódni tilos.

Judith Viorst: So My Husband and I Decided to Take a Car Trip Through New England

Even if I had a Ph.D. in psychology,

Even if I were a diplomatic whiz,

Even if I were Queen of the charmers and more irresistibly sexual

Than whoever the current reigning sexpot is,

And even if I had a fortune to squander on payoffs,

And even if I had Mafia connections,

It still would be impossible to persuade my husband, when lost,

To stop - please stop - the car, and ask for directions.

Even if I were collapsing from thirst and from hunger,

Even if I were reduced to darkest gloom,

Even if I observed, between sobs, that we should have arrived three hours ago,

And the inn was going to give away our room,

And even if I revived all my marital grievances:

Old hurts and humiliations and rejections,

It still would be impossible to persuade my husband, when lost,

To stop - just stop - the car, and ask for directions.

Even if I were to throw a full-scale temper tantrum,

Even if I were to call him an uncouth name,

Even if I were to not-so-gently suggest that should we wind up getting divorced,

He would have nobody else but himself to blame,

And even if I, in a tone I concede is called screaming,

Enumerated his countless imperfections,

It still would be impossible to persuade my husband, when lost,

To stop the goddamn car, and ask for directions.

Sztercey Szabolcs: tálalás

belekucorodom a kerámiaedénybe,

begyújtom magam alatt a tűzhelyet,

érzem, ahogy az alulról jövő hő

átmelegíti az edényt, majd átmelegít engem

is, zöldséget aprítok magamba, sót,

borsot, rozmaringot és oregánót szórok

a legbelső részeimbe, majd kavargatni

kezdem magam, hogy oda ne égjek,

figyelem, ahogy lassan megpuhulok, ahogy

az ízek elkezdenek szétterjedni bennem,

megvárom a tökéletes pillanatot,

amikor téged is magamba szórhatlak,

úgy hullsz belém, mint a fűszer, mint

a leveskocka, mint egy olyan szuperhozzávaló,

amiből bármi elkészíthető,

egyenletesen eloszlasz bennem,

ahogy óvatosan kavargatjuk magunkat,

amíg minden hozzávalónk összeér,

és kioldódnak belőlünk a legbelsőbb

zamatok, amíg felfedezünk egy új alapízt,

amit csak a nyelv szívhez közeli

részével lehet érzékelni, majd megnyalintjuk,

mint egy önmagát kóstolgató étel,

egyszerre vagyunk íz és érzékelés, ne mozdulj,

így vagyunk a legfinomabbak, feltálalom magunkat,

ne fújd meg, vedd a szádba, és úgy várd meg,

amíg kihűl egy kicsit.

Asztalos András: Naiv Intermezzo

Piacon voltunk.
Tele egy szatyor meg egy gurkocsi.
A szatyor tetején zeller;
kráteres-dombos fővel a napnak,
zöldje lekúszik akár a borostyán.
Augusztus végi dél.
Semmi különös, semmi meghökkentő.
A zeller napozik, napszemüvegben,
a villamost várja velem,
mellette bogyiszlói s őszibarack,
eltenni való; a zeller láthatóan
nem akar, nem tervez semmit,
nem keres, nem vádol senkit,
nem bűnhődik, nem törődik,
elégedett magával s illatos társaival.
Begördül a 62-es,
felszállunk, s hazafelé indulunk
– a zeller, én és a többiek.

Adrienne Rich: Prospective Immigrants Please Note

Prospective Immigrants Please Note
Either you will
go through this door
or you will not go through.

If you go through
there is always the risk
of remembering your name.

Things look at you doubly
and you must look back
and let them happen.

If you do not go through
it is possible
to live worthily

to maintain your attitudes
to hold your position
to die bravely

but much will blind you,
much will evade you,
at what cost who knows?

The door itself makes no promises.
It is only a door.

Závada Péter: Aszfalt

Te is a kőolajból vétetsz. A kőolajról mindig
te jutsz eszembe, ilyen lehet egy elhalt
szervezet bomlástermékének lenni. Ott laksz
velük te is: a növényekkel és az egysejtű
állatokkal. A kőolajban. A fiúk szerint kisebb
mennyiségben az anyakőzetben is megtalálható
vagy. Onnan bányásznak. Ilyenkor a színed
sötét. Máskor meg a kőolaj lepárlása során
nyernek vissza. Amikor vissza akarlak nyerni,
én is az emlékek lepárlásával kezdem.
A minap arra gondoltam, hogy holtodban is
hasznosulsz. Kenőzsírként például. Vagy
arckrémek formájában. Emlékszem, hogy
szeretted a krémeket. Persze az a pakura,
de akkor is. A lámpaolajról is mindig te jutsz
eszembe. Meg hogy azóta is ott laksz,
az állatokkal, a sötétben. A meleg eljárás
során többezer fokosra hevítenek, de a fiúk
a hideg eljárásban hisznek. Vízzel kevernek.
Szükség esetén kőzúzalékot és homokot
is adnak hozzád, meg finom szemcséjű
mészkőlisztet, hogy kitöltse az apró kavicsok
közötti üres tereket. Mikor nézem, ahogy
aszfaltoznak, mindig eszembe jut, hogy
bennem is vannak még kitöltetlen terek
az elegyengetett, sima feketeség alatt.