Boda Magdolna: Szárító kötelek

a szemben lévő kertben
egy nő és egy férfi
a kötélről leszedett
száraz lepedőt hajtogatja
ahogy a sarkokat újra és
újra összefogják
mintha táncolnának
egy lépés előre
és csak fél hátra
egyre közelebb érnek
egymáshoz
mikor a nő karjára ölti
a fehér textilt
a férfi átöleli
zavartan felnézek

az én kötelemen
egy elnyűtt zöld póló
fakó virágokkal

Boda Magdolna: (téged is, magamat is) okozatok

Ahogy becsapod a kocsi ajtaját,

ahogy megörülsz nekem, mikor megörülsz nekem,

ahogy fogod a derekam, amikor fogod a derekam,

ahogy a madarakról beszélsz, amikor a madarakról beszélsz,

ahogy fogod a kezem, mikor fogod a kezem…

szép kis pokol ez,

ahol a főszereplő én vagyok:

nekem örülsz

az én derekamon a kezed

nekem beszélsz,

az én kezem fogod,

én mégis téged szeretlek

mindezért,

- micsoda hülyeség, -

magam miatt.

Nevetséges,

de legfőként igazságtalan,

ha

magam miatt

téged szeretlek.

Mostantól másként lesz ,

mostantól mindig örülök neked,

derekadra fonom karom és ott is hagyom,

és madarakról beszélek, ha úgy akarod,

és fogom a kezed, ha foghatom,

és téged és magamat is szeretem majd miattad.

Boda Magdolna: (teázgatás)

Istenem,
jó lenne egyszer összeülni
és megtanácskozni
a terveinket,
hogy legyen meg a te akaratod,
azonképpen az enyém is.
De legalább
azt mondd meg,
hogy kérsz-e cukrot
a mentateámba?

Boda Magdolna: DNS

mint a DNS spirálisai
egymással tekergőzve
valami érthetetlen
kozmikus mikrotérben
párhuzamosan pörögve
érintetlenül együtt
rafináltan összezárva
míg nem boncolnak széjjel
bennünket
a génsebészek

csak így vagyok érvényes veled
de már szédülök a
biológiai modellezésben
forgunk gombnyomásra
mint talapzatra állított
meghajlított fémlétrák
köztünk színes
valamiért felelős
keresztléc érzések
de azért a hajnali sétákról
se feledkezzünk meg
amikor kéz a kézben
mégis érintések nélkül
csak ezekről hallgat a tudomány
mert nincsenek tézisek
és diszkréten mi sem beszélünk.

Boda Magdolna: (vonat)

Néha a fotelemben ülve
elábrándozom arról
hogy szeretőim számtalanját
felteszem egy vonatra
hogy elvigye őket
nem tudom hova
mindegy
egy másik állomásra
ahová tényleg is mentek

Eljátszadozom az ültetéssel
hogy kit ki mellé
és kit kivel szembe
kinek adnék útra sportújságot
kinek meg chipset
elképzelem ki kivel mit beszélget
mind mond rólam
ki látott szépnek
ki meg kedvesnek

ki emlékszik rám még barnán
ki meg már szőkén
ki vékonynak és kismellűnek
ki kövérnek nagy fenekűnek
hányan is voltak egyáltalán?
ülnék az állomás előtti padon
megszámolnám a vagonokat
aztán ha lehetne elmennék
az ellenkező irányba