2015. augusztus 31., hétfő

Marge Piercy: If They Come in the Night

Long ago on a night of danger and vigil
a friend said, why are you happy?
He explained (we lay together
on a cold hard floor) what prison
meant because he had done
time, and I talked of the death
of friends. Why are you happy
then, he asked, close to
angry.

I said, I like my life. If I
have to give it back, if they
take it from me, let me
not feel I wasted any, let me
not feel I forgot to love anyone
I meant to love, that I forgot
to give what I held in my hands,
that I forgot to do some little
piece of the work that wanted
to come through.

Sun and moonshine, starshine,
the muted light off the waters
of the bay at night, the white
light of the fog stealing in,
the first spears of morning
touching a face
I love. We all lose
everything. We lose
ourselves. We are lost.

Only what we manage to do
lasts, what love sculpts from us;
but what I count, my rubies, my
children, are those moments
wide open when I know clearly
who I am, who you are, what we
do, a marigold, an oakleaf, a meteor,
with all my senses hungry and filled
at once like a pitcher with light.

2015. augusztus 29., szombat

Kemény Lili: Busz-belső

Kihalt faluban suhanok, teljesen üresen.
túl erősek a fényszóróim a sötétben.
Egy fiú meg egy lány. Padon csókolóznak.
Szétrebbennek, amikor befordulok a sarkon.
Rájukvillogok, hogy folytassák nyugodtan,
úgyis üres vagyok, nem látja őket senki,
de félreértik, azt hiszik, a sofőr szórakozik,
pedig nincs sofőr (nem tudom, ki irányít),
és a lány beint. Sötét az ég, de tényleg sötét,
a reflektoraim nyomják el a csillagokat.

Hat kamasz összekapaszkodva
kocsmát keres, de úgy is jó, hogy
nem talál, a lényeg az összekapaszkodás,
fiúk, lányok, vegyesen. Később
kiderül, hogy csak öten voltak.
Megrémülnek tőlem, félreugranak.
Lidércnek hisznek, mert üres vagyok.
És túl fényes. Fényesebb, mint a csillagok.
Visszafordulok még egyszer rájuk nézni,
de mikor másodszor elhagyom őket,
már nem ugyanolyan fiatalok.

2015. augusztus 28., péntek

C. K. Stead: You

Our friends' wedding:
I'd lied, called it a funeral
to get army leave
so I could be with you.
It was surprise, a present
and your blush of pleasure
cheered me like a crowd.

So here we are on the step
above 'the happy couple'
who will one day divorce-
looking into the future
which is now.

Ten friends together
in that photograph.
Fifty years on
and four are dead.
Who will be next?
Who will be last
and put out the light?

It's time to tell you again
how much I loved the girl
who blushed her welcome.
Forgive my trespasses.
Stay close. Hold my hand.

2015. augusztus 27., csütörtök

Kim Addonizio: A childhood

Our drinks came with paper umbrellas.
My mother put on tennis whites.
My father went to the bar
the way he always did.

My mother put on tennis whites.
My brother threw me against a wall
the way he always did.
I believed in my guardian angel.

My brother threw my mother against a wall.
I walked in my sleep.
I believed in my guardian angel.
I woke up far from the house.

I walked in my sleep.
My mother read fairy tales and sang to me.
I woke up far from the house.
My mother was old, my father dead.

My mother read fairy tales and sang to me.
My father and brother crashed through the door.
My mother was old, my father dead
along with my guardian angel.

My father and brother crashed through the door.
I went to the bar
along with my guardian angel
and our drinks came with paper umbrellas.

2015. augusztus 26., szerda

Simon Márton: A tagadás gyakorlása

Ez nem törülköző, ez a pulóverem, amibe beletörlöd
az arcod, pedig rajtam van. Ez nem pont így volt,
de emléknek így is elég. Ez nem szép, ez csak egy
lila foltos cigarettapapír, hagymát vágtam, mielőtt
sodortam, lila hagymát, ez az égő lila semmi
Ez nem az agyam, ez az instant kávé, ez nem az
éjszaka lesz, csak majd kikapcsolom a monitort.
Ez nem csend, csak a polcra dobált könyvek
gerincét olvasgatom hátradőlve. Ez nem az, hogy
tényleg nem vagy itt, hanem csak mondjuk
kimentél előre, mert mindjárt kész a fürdővíz,
én meg mondtam, hogy jövök rögtön, de ezt még,
amíg vetkőzöm, meghallgatom. Valami zenét.
Ez mondjuk annak a szövege. Illetve nem pontosan.
de versnek így is elég. Ez nem is zene,
ez csak valami, amit vetkőzés közben magamban
mondogatok, olyan halkan mintha csak
a lila szám remegne a túl sok úszástól.
Ez nem vers, ez a szélben a szembe házról
- most bontják vagy épül? - elszabadult,
hétemeletnyi, zöldes, műanyag védőháló,
belegabalyodtam. Ezeket mondom, miközben
a gerincedre, a meztelen hátadra gondolok,
és valamire, ami mint egy befejezetlen mondat,
be nem váltott ígéret, most már mindig
lesz közöttünk. Aztán meg arra, hogy ha védőháló,
miért nem véd meg semmitől.

2015. augusztus 25., kedd

Adrienne Rich: For the Dead

I dreamed I called you on the telephone
to say: Be kinder to yourself
but you were sick and would not answer
The waste of my love goes on this way
trying to save you from yourself
I have always wondered about the left-over
energy, the way water goes rushing down a hill
long after the rains have stopped
or the fire you want to go to bed from
but cannot leave, burning-down but not burnt-down
the red coals more extreme, more curious
in their flashing and dying
than you wish they were
sitting long after midnight

2015. augusztus 24., hétfő

Stacie Cassarino: In the Kitchen

It’s right before you drive away:
our limbs still warm with sleep,
coffee sputtering out, the north
wind, your hips pressing me
hard against the table. I like it hard
because I need to remember this.
I want to say harder. How we must
look to the road that’s gone,
to the splayed morning of cold
butter and inveterate greed.
Light comes and goes in the field.
Oranges in a bowl, garlic, radio.
In the story of us, no one wins.
Isolation is a new theme
someone says. By now
I’ve invented you. Most people
don’t like to touch dead things.
That’s what my friend tells me
when I find my fish on the floor.
It must have wanted an out.
Sometimes my desire scares me.
Sometimes I watch football
and think: four chances
is enough to get there. But
we don’t have helmets.
I want to say harder,
I can take it, but
there’s no proof I can.

2015. augusztus 22., szombat

B. Radó Lili: Ketten a tükör előtt

Nézz a tükörbe: hajam őszül,
a szemed alján szarkalábak.
Nézésed már nem harcos nézés,
s az én szemem is könnybelábad.

Fehér kendővel intek Feléd:
Kössünk békét, én régi párom.
Így, deres fejjel, visszanézőn,
mért harcolunk még mindenáron?

Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.

Mikor fogjuk szeretni egymást?

2015. augusztus 21., péntek

Nikki Giovanni: My new car

I drive
like I have a new car
I don't want anyone
to bump it
or scratch it
or actually get too close
to it
Stay in your own lane
I want to shout
But I stay satisfyingly cool
I fit in
I relax
I don't want you to think I think
I have any reason
To be jealous

2015. augusztus 20., csütörtök

2015. augusztus 19., szerda

Finy Petra: Lent a Dunna-parton

Mindig csak itt a büdös kocsik között mászkálunk Anyával,
Meg a kemény betonon, esetleg a buborékos aszfalton,
De az csak nyáron pukkadós puklis, így azt sem élvezem,
Mennyivel jobb lenne valami puha dolgon
Sétálni, mint például a Dunna-parton,
Halottam a Nagymama szomszédjától,
A Tekla nénitől, akinek olyan pici kutyája van,
Mint az én felhúzhatós tacskóm,
Csak az nem tacskó, hanem nyihaha,
Nem viccelek, ilyen fajtájú kutya, és egyáltalán nem ló,
Szóval a Tekla néni a Dunna-partra jár
Ezzel a tenyérbe mászó kutyával,
Mert mindig ott tartja a tenyerében, lehet,
Hogy nem tud járni szegényke, mert
Olyan kicsik a lábai,
De ott a Dunna-parton mindenestre remek kilátás van,
Meg sok-sok veréb, galamb, kukac, cserebogár, pillangó,
Egy egész állatsereg elfér az alatt a paplan alatt,
Mert a Dunna-part nem más, mint egy hatalmas fincsi
Dunna, csak ide nem aludni járnak az emberek,
Hanem ébren lenni és remeket kilátni.

2015. augusztus 18., kedd

Kim Addonizio: Good girl

Look at you, sitting there being good.
After two years you’re still dying for a cigarette.
And not drinking on weekdays, who thought that one up?
Don’t you want to run to the corner right now
for a fifth of vodka and have it with cranberry juice
and a nice lemon slice, wouldn’t the backyard
that you’re so sick of staring out into
look better then, the tidy yard your landlord tends
day and night — the fence with its fresh coat of paint,
the ash-free barbeque, the patio swept clean of small twigs —
don’t you want to mess it all up, to roll around
like a dog in his flowerbeds? Aren’t you a dog anyway,
always groveling for love and begging to be petted?
You ought to get into the garbage and lick the insides
of the can, the greasy wrappers, the picked-over bones,
you ought to drive your snout into the coffee grounds.
Ah, coffee! Why not gulp some down with four cigarettes
and then blast naked into the streets, and leap on the first
beautiful man you find? The words Ruin me, haven’t they
been jailed in your throat for forty years, isn’t it time
you set them loose in slutty dresses and torn fishnets
to totter around in five-inch heels and slutty mascara?
Sure it’s time. You’ve rolled over long enough.
Forty, forty-one. At the end of all this
there’s one lousy biscuit, and it tastes like dirt.
So get going. Listen: they’re howling for you now:
up and down the block your neighbors’ dogs
burst into frenzied barking and won’t shut up.

2015. augusztus 17., hétfő

Sharon Auberle: Hearts

There is a crack in everything.
That’s how the light gets in.
~ Leonard Cohen

There were times through the years, love,
I thought my heart would break,
times it felt rough around the edges
and since I wear it out there,
melting on my sleeve, you always knew,
while your heart was (mostly)
tucked away, steadfast and quiet,
though once I saw it naked in your eyes.

And didn’t we both expect perfection?
That your heart would always speak
when I needed it
and that mine would hear
all of your unspoken words?
Maybe growing old is just learning
to cradle each other’s heart in our hands
like broken baby birds
or snowflakes melting in fists of light.

2015. augusztus 15., szombat

Bogdán András: Álmodj...

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetõt
Álmodj csókkal perzselõ szeretõt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...

2015. augusztus 14., péntek

Anna Swir: There is a Light in Me

Whether in daytime or in nighttime
I always carry inside
a light.
In the middle of noise and turmoil
I carry silence.
Always
I carry light and silence.

2015. augusztus 13., csütörtök

Bruce Dawe: You and Sarajevo

for Gloria

Hearing the sound of your breathing as you sleep,
with the dog at your feet, his head resting
on a shoe, and the clock's ticking
like water dripping in a sink
-- I know that, even if reincarnation were a fact,
given the inherent cruelty of the world
where beautiful things and people
are blasted apart all the day long,
I would never want to come back, knowing
I could never be this lucky twice...

2015. augusztus 12., szerda

Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd

Szörny van a szomszéd szobában,
Minden éjjel hallom,
Ahogy hördül, ahogy mordul,
Kaparász az ajtón.

Nagyi szerint nem szörny az, csak
Böbe néni horkol,
Ő nappal is mindig morcos,
Mindenért letorkol.

Nagyi ezt csak azért mondja
Nekem, hogy ne féljek,
De titokban ő is retteg,
Úgy indul az éjnek,

Minden villanyt leolt, nem mer
Pisilni se menni,
Hadd higgye a szörnyeteg, hogy
Nincs is itthon senki.

Böbe néni a szörny anyja,
Babusgatja lágyan,
Amíg a szörny lassan hízik
A szomszéd szobában.

2015. augusztus 11., kedd

Irena Klepfisz: they're always curious

they're always curious about what you eat as if you were
some strange breed still unclassified by darwin & whether
you cook every night & wouldn't it be easier for you to
buy frozen dinners but i am quick to point out that my intra-
venous tubing has been taken out & they back up saying i
could never cook for one person but i tell them it's
the same exactly the same as for two except half


but more they're curious about what you do when the urge
is on & if you use a coke bottle or some psychedelic dildo
or electric vibrator or just the good old finger or whole
hand & do you mannippppulllaaatttte yourself into a clit
orgasm or just kind of keep digging away at yourself & if
you mind it & when you have affairs doesn't it hurt when it's
over & it certainly must be lonely to go back to the old finger


& they always cluck over the amount of space you require
& certainly the extra bedroom seems unnecessary & i try to
explain that i like to move around & that i get antsy when
i get the urge so that it's nice to have an extra place
to go when you're lonely & after all it seems small compen-
sation for using the good old finger & they're surprised be-
cause they never thought of it that way & it does seem reason-
able come to think of it


& they kind of probe about your future & if you have a will or
why you bother to accumulate all that stuff or what you plan
to do with your old age & aren't you scared about being put
away somewhere or found on your bathroom floor dead after
your downstairs neighbor has smelled you out but then of course
you know couples live longer for they have something to live
for & i try to explain i live for myself even when in love but
it's a hard concept to explain when you feel lonely

2015. augusztus 10., hétfő

Roo Borson: After a Death

Seeing that there’s no other way,
I turn his absence into a chair.
I can sit in it,
gaze out through the window.
I can do what I do best
and then go out into the world.
And I can return then with my useless love,
to rest,
because the chair is there.

2015. augusztus 8., szombat

Kemény Zsófi: Csak ég

Annyira tudtam,
hogy a végére
el is hittem, hogy
nem vagy igazi.

Hogy igazi vagy,
nem igazából.
Megtaláltam az
árcédulát egy

karácsonyfánkon.
Ekkor vertem be
a fejemet is
az égbe, mert hát

nem hittem el, hogy
ott van, pedig még
mondtad is nekem:

Vigyázz, bevered a fejed!
Mibe? Csak ég van fölöttem.
Ha csak az van, akkor abba.

2015. augusztus 7., péntek

Nikki Giovanni: A fish out of water

I know how
The mermaid
Feels

You give up
Your gills
So you can't
Go back
To the water

Yet there is
No way
You can live
On land

There are cats
And dogs
And even robins
Who might take
Pleasure
In capturing
Something strange

There are school
Children
Who will
Throw rocks

And laughter
At the little
Fish who
Floundered

There is of course
The memory
Of the love
That propelled
This jet

And now I sit
On the beach
Listening to the waves
Crash over the rocks

And wish
I had seen
The end of this story
At the beginning
Instead of
At the end

2015. augusztus 6., csütörtök

Derek Mahon: Antarctica

‘I am just going outside and may be some time.’
The others nod, pretending not to know.
At the heart of the ridiculous, the sublime.

He leaves them reading and begins to climb,
goading his ghost into the howling snow;
He is just going outside and may be some time.

The tent recedes beneath its crust of rime
And frostbite is replaced by vertigo:
At the heart of the ridiculous, the sublime.

Need we consider it some sort of crime,
This numb self-sacrifice of the weakest? No,
He is just going outside and may be some time –

In fact, for ever. Solitary enzyme,
Though the night yield no glimmer there will glow,
At the heart of the ridiculous, the sublime.

He takes leave of the earthly pantomime
Quietly, knowing it is time to go:
‘I am just going outside and may be some time.’
At the heart of the ridiculous, the sublime.


Background here: Lawrence Oates

2015. augusztus 5., szerda

Simon Márton: Porcelán

Most, hogy elég volt, hogy eleget bántottalak,
és nagyjából biztos vagyok benne, többé
nem mondod, hogy szeretsz - bár legutóbb még
mindig olyan érzés volt, mint az a néhány év előtti
gerincinjekció -, most kezdtem el nyugodtan
gondolkodni. Erről az egészről. Például arról
a versről, a legelsőről, amit rólad - mintha nem
is én írtam volna. Porcelán volt a címe, egyedül
ültem benne reggel, miután veled álmodtam.
Ez utóbbi talán igaz lehetett - azóta is gyakran
megálmodlak -, a többi, valószínű, csak kedves
hazugság volt. Például a vers szerint, emlékszem,
teáztam, pedig valójában sosem szerettem teázni,
bár ezt mindig sajnáltam - az olyan elegáns. Ezek
járnak a fejemben. Meg hogy a tévedés az volt,
hogy nem írni kellett volna erről, mert
- most úgy látom - az idő elmesélhetetlen.
Őszintébb lett volna megformázni valamiből,
őszintébb lenne most is, mondjuk tényleg
porcelánból. Lehetnénk az a csorba bögre,
odavágott hamutartó. Mennyit bántottalak.
Egy vascsővel szétvert mosdó, csempe,
vécécsésze. Vagy lehetnénk egy ún. nipp.
Gusztustalan giccs, bár értékes. Pásztorlányka,
pásztorfiúcska vízparton. Megkopott aranyozás,
egy emlék semmiről, érzelgés tárgya, dísz,
leendő hulladék. A talpán pedig,
mert megfordíthatnád, ha még érdekelne, ennyi:
Csak törni tudok, szökni nem.

2015. augusztus 4., kedd

Cecilia Woloch: Why I Believed, As A Child, that People Had Sex in Bathrooms

Because they loved one another, I guessed.
Because they had seven kids and there wasn’t
a door in that house that was ever locked —
except for the bathroom door, that door
with the devil’s face, two horns like flame
flaring up in the grain of the wood
(or did we only imagine that shape?)
which meant the devil could watch you pee,
the devil could see you naked.
Because that’s where people took off their clothes
and you had to undress for sex, I’d heard,
whatever sex was — lots of kissing and other stuff
I wasn’t sure I wanted to know.
Because at night, when I was scared, I just
climbed into my parents’ bed. Sometimes
other kids were there, too, and we slept
in a tangle of sheets and bodies, breath;
a full ashtray on the nightstand; our father’s
work clothes hung over a chair; our mother’s
damp cotton nightgown twisted around her legs.
Because when I heard babies were made from sex
and sex was something that happened in bed,
I thought: No, the babies are already there
in the bed. And more babies came.
Because the only door that was ever locked
was the bathroom door — those two inside
in the steam of his bath, her hairspray’s mist,
because sometimes I knocked and was let in.
And my father lay in the tub, his whole dark body
under water, like some beautiful statue I’d seen.
And my mother stood at the mirror, fixing her hair,
or she’d put down the lid of the toilet
and perched there, talking to him.
Because maybe this was their refuge from us —
though they never tried to keep us away.
Because my mother told me once
that every time they came home from the hospital
with a brand new baby, they laughed
and fell in love all over again
and couldn’t wait to start making more.
Should this have confused me? It did not.
Because I saw how he kissed the back of her neck
and pulled her, giggling, into his lap;
how she tucked her chin and looked up at him
through her eyelashes, smiling, sly.
So I reasoned whatever sex they had, they had
in the bathroom — those steamy hours
when we heard them singing to one another
then whispering, and the door stayed locked.
Because I can still picture them, languid, there,
and beautiful and young — though I had no idea
how young they were — my mother
soaping my father’s back; her dark hair
slipping out of its pins.
Because what was sex, after that? I didn’t know
he would ever die, this god in a body, strong as god,
or that she would one day hang her head
over the bathroom sink to weep. I was a child,
only one of their children. Love was clean.
Babies came from singing. The devil was wood
and had no eyes.

2015. augusztus 3., hétfő

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Kiss Judit Ágnes: Bili füle

Hajnalonként
Hüppög a bili füle,
Hüppög a bili füle,
Letörték.

Járom érte,
Járom a kicsi falut,
Estig a kicsi falu
Verőcét.

Hátha ragasztót ad valaki,
Meg lehet úgy gyógyítani.

Hajnalonként
Hüppög a bili füle,
Hüppög a bili füle,
Letörték.

Kemény Zsófi: Tücsök

Él a szobámban egy tücsök.
Reggelre mindig elfelejtem,
este mindig meglepődöm újra.

Elalvás előtt meghallom a ciripelést,
csak úgy veszem észre, addig
a belső zaj kirekeszti.

Sosem láttam még,
de elfogadom a létét,
sőt, megnyugtat, hogy ott van.

Minden ciripre jut két szívdobbanás.
Furcsa, hogy téged meglátni,
az egy másodperc alatt
három cirip.

Charles Bukowski: Barfly

Jane, who has been dead for 31 years,
never could have
imagined that I would write a screenplay of our drinking
days together
and
that it would be made into a movie
and
that a beautiful movie star would play her
part.

I can hear Jane now: “A beautiful movie star? oh,
for Christ’s sake!”

Jane, that’s show biz, so go back to sleep, dear, because
no matter how hard they tried they
just couldn’t find anybody exactly like
you.

and neither can
I.

2015. augusztus 1., szombat

Kemény Lili: Psyché télikabátban

Az Évgyűrű-képződés Napja van,
ne találkozzunk, kedvesem,
mert én nagyon fiatal vagyok ám még,
szörnyen fiatal, de te nem.
Micsoda szavak éledtek föl
esőáztatta nyomunkban!
Milyen régi, arisztokratikus,
bonyolult szerepünk van!
Egyszerűbb lenne, ha semmit
nem kéne szimbolizálni,
de játékot követelnek tőlünk,
taps, meghajlás és akármi.

Az Első Hóesés Napja van,
ne találkozzunk mégsem.
Te úgyis sok ilyet láttál már,
unod is biztos, de én nem.
– Szórni, szitálni, kavarogni –
csak nézni az ablakból vagy a hegyről.
Mi az esemény részei lennénk;
figyelnének minket bentről:
egy nagy fekete és egy kis piros folt,
ahogy karöltve átvágnak a parkon,
mint egy XVIII. századi giccs,
az Úr és a kerge Kisasszony.

Szent Miklós Napjának reggele
van, ne lopjuk el a fényét,
ne haragítsuk őt magunkra,
hisz ő még keresztény érték.
Ha most kimennénk, nekünk köszönnék
meg, amit reggel tőle kaptak,
azt hinnék, a mi nyomunkban telt
meg minden gyerekszobaablak.
Egy egyszerű sétánk is mindig
fárasztó diadalmenet így.
Néznek az ablakból és mind erre
a pár látványos percre irigy.