Majláth Ákos: Apránként

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül.
Mint valami gyógyfürdőben.
Fürdőgatya, medenceszél, gombóc
fagyik, pokemonos törölköző.
Évek óta takargatja magát, eszik.
A tutti-frutti lassan végigfolyik az
állán. Érzi, ahogyan a törölköző
zsugorodik körülötte.
Igazgatja a textilt, közben
idegesen forgatja a fejét,
akár a ragadozó madarakat
sejtő rágcsálók.

Fáj nekem ez a kövér kisfiú.
Görcsöl a gyomrom tőle.
Abban bízom, hogy eltűnik
róla a törölköző,
aztán elolvad a fagyi,
aztán elolvad a kisfiú.
Sistereg a cukros
zsír a medence szélén.
Elpárolog, és én apránként
kilélegzem magamból.
Mint a klórszagot
egy nyugdíjazott úszómester.

Majláth Ákos: Érintő

Úgy képzeltem,
koncentrikus körök leszünk.
Te a kisebb, én aki átölel.
Valahogy mégis
rajtam kívül estél.
Épp, hogy egy
közös érintőnk van,
de az pont elég.
Majd rajta keresztül húzok
origóból origóig
egy vektort.
Irányok és normák nélkül,
centrális egyenest.
Nálam van a kezdőpontod,
szólj rám, ha megtaláltad,
hol végződödöm.