A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erdős Virág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erdős Virág. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 18., szombat

Erdős Virág: éjjel-nappali

éjjel
és nappal
és télen
és nyáron
és hamvazószerdán
és nagycsütörtökön
és anyák napján
és apák napján
és a magyar
kultúra napján és a nemzeti
összetartozás napján és a totalitárius
diktatúrák áldozatainak emléknapján a
bácsika a népszínház utcában a non-stop
feliratú kukában kotor

2023. március 27., hétfő

Erdős Virág: A Trabantfejű Nő

Ez itt a régi
kettes út, a
Vác felé menő,
emitt egy pompás sárkupac,
amott egy szép fa
nő,
a háttérben a lomha köd s a
Pólus Palace Hotel Göd,
s habár kevésbé feltűnő,
a kép sarkában ott ül ő:
a Trabantfejű Nő.

A Trabantfejű Nő kevéssé formatervezett,
de azt mondják, az út a cél,
akárhová vezet,
az a fő, hogy korrekt,
bátor,
nem fut el a problémáktól,
rögtön szól, ha vétkezett
(a betétlap pont elveszett, de
minden más, az rendezett),
s ha nem köhög a karburátor,
elmegy bárhová magától,
hazafelé hoz tejet,
csokit, kólát, kenyeret.

Az tény, hogy sokat fogyaszt, ámde csakis
Pepsi Maxot,
s ha minden kötél szakad, néha bekap egy
Xanaxot,
szív és gyújt és kipufog és helyt áll minden fronton,
s ha mégis minden összedől, még mindig ott a
Frontin,
a főnökével nem vitázik, nem kötekszik, és
ha teheti, hát kerüli az
összeütközést,
lengéscsillapítón él és
túlélésre hajt,
de egyre inkább képtelen bevenni a kanyart,
s ha időközben csődöt mond a
vértisztító
léböjt
kúra,
akkor itt már nem segít a
téli
gumi
garnitúra:
kipördül a padkára, és máris ott a bukfenc,
inni kezd és
hármasával szedi a Seduxent,
a férje lassan rá se néz, hiába minden áldozat,
a szexuális téren nyújtott
turbó
delux
változat,
a fék kopott,
a kaszni csúf,
a futóműve direkt randa,
nem csoda, hogy beelőz a
ford ká meg a
fiát panda,
visszasírja Zánkát meg a
jugó-magyar diszkót, de ha
társaságba keveredik,
megeszik a
disznók, úgyhogy
inkább fut,
meg szervizbe jár, mutatja a a szelepeket,
bowden-cserét reklamál,
meg légkondit,
meg szeretetet,
éjjelente fölriad, sír,
fészkelődik, izeg-mozog,
nem hagyják őt nyugodni az
elektromos
injektorok,
ami persze érthető,
ha beázik a pléhtető,
de az már pláne borzasztó,
hogy nem porlaszt a
porlasztó,
és ahelyett hogy egyetemre járatná a gyereket,
a hátsójából mindenféle
fittyfirittyet ereget,

ha meggondoljuk, nem is lehet
más szempontunk szinte,
csak a
károsanyag-kibocsátás
megengedett
szintje, úgyhogy
énszerintem akkor járunk el az ügyben helyesen, ha
nem hagyjuk a megfelelő
rubrikákat
üresen,
és ahelyett hogy beszélünk a lehetséges ártalomról,
megpróbáljuk villámgyorsan
kivonni a
forgalomból,
társadalmunk egészséges klímája a tét:
a Trabantfejű Nő szennyezi környezetét!

2022. december 14., szerda

Erdős Virág: Azóta néha észreveszem magamon, hogy

nem vagyok kivilágítva.
Nincs macskaszemem.
Random csomagocskákat dugok a táskámba.
Idegen címekre járok haza.
A családnevemet memorizálom.
Kapukód-kombinációkon agyalok.
Bármit főzök, bezacskózom.
Listát készítek a megennivalókról.
Kipipálom a tételeket.
Időnként hívást érzek.
Ülök a dolgozószobámban, és várom a jelet.
Ha pittyegést hallok, felvillanyozódom.
Mielőtt kimegyek a hallba, megnézem, hány kilóméter.
Ha bemegyek egy kávézóba, háromjegyű számmal köszönök.
Be se megyek.
Kint várok az esőben.
Ha meglátok bármit, kedvem támad elvinni bárkinek.
Néha felkapok a hátamra egy nagy és nehéz valamit, és le-föl szaladgálok vele a lépcsőn.
Olyan ügyekért is jó sokat pedálozok, amikért nem kéne.
Olyan sofőröknek is beszólogatok, akik a közelembe se jöttek.
Időnként célt tévesztek, olyankor megpróbálom újratervezni az életem.
Álmomban sötét lépcsőházakban bolyongok.
Dézsatavak és mentaligetek közt oldalazok egy végtelenbe nyúló függőfolyosón.
A lift egy állat gyomra, a csengőgomb egy szemgolyó, az ajtóban én állok.
Az utcán futva sétálok, és ijesztgetem a gyalogosokat.
Messziről köszönök a hozzám hasonló színű embereknek.

2022. május 24., kedd

Erdős Virág: Egyke

A meggyfánál állnánk egy régi fotón.

Kétfelől fognánk a papa kezét.

Megörökölné a hótaposómat.

Felpróbálhatnám a Barca-mezét.


Rugdosnánk egymást az asztal alatt.

Aztán letagadnánk a tényeket.

Mesélnék neki a longobárdokról.

Elmagyarázná a géneket.


Útban a hajnali mandulaműtétre

a taxiban vicceket mondana.

Dühében egyszer belökne a tóba.

Aztán ruhástól utánam ugrana.


Megesne párszor, hogy felcserélnének.

Én nem bánnám persze, naná.

Egy távoli rokon a tengeren

túlról a nevemen szólítaná.


Lenne egy nagy, közös felfedezésünk.

A titok, hogy hogy kéne élni.

Hogy ne kelljen többé a rottweilertől, és a

megfertőződéstől félni.


Szeretne ezt-azt szétcsavarozni.

És ismerne egy pár trükköt.

Visszacsinálná tegnapelőttről

a matchboxszal bedobott tükröt.


Kreatív lenne és gyerekbarát.

És hirdetésmentes, mi más.

Hasznomra válna az életben -- inkább mint

bármely más alkalmazás.


Eltűrne értem még olyat is, amit más

véletlenségből se tűr el.

Szemébe mondaná anyának bátran, hogy

nem túl szép, amiket művel.


Mert mi az, hogy nyűgös, és mi az, hogy

fáradt, és tőlem egy perc nyugta sincs?!


Ő leülne mellém,

mert kíváncsi lenne,

és bízhatnék benne,

mert komolyan venne,

és minden új játékban

benne lenne -

ha lenne.

De nincs.

2021. február 17., szerda

Erdős Virág: Viszony

Nem én főztem, nem nekem kell megenni.
A testem reklámfelület, az arcom maszk.
Én egy keresztnév vagyok, te egy keresztnév vagy.
A biciklim egy mozgó pont, a vacsorád egy háromjegyű szám.
Applikáción keresztül követed az útvonalamat.
Applikáción keresztül értesülök a tejallergiádról.
Tudom a kódot, amivel bejuthatok hozzád.
Tudod a számot, amin panaszt tehetsz rám.
Magázlak, te letegezel.
Jó napottal köszönök,, te azt mondod: heló.
Szép napot kívánok, te azt mondod: csá.
Ismerem a lakcímedet, tehát megvan rólad a véleményem.
Ismered a foglalkozásomat, tehát megvan rólam a véleményed.
Mosolyogsz rám, mert örülsz a vacsorádnak.
Mosolygok rád, mert borravalót remélek tőled.
Jelzed felém, hogy elmehetek.
Jelzem feléd, hogy késésben vagyok.
Holnap az utcán nem fogsz megismerni.
Holnap az utcán nem foglak megismerni.

Ha költő lennék, szájon csókolnálak.
Ha költő lennék, hasba szúrnálak.
Ha költő lennék, beleköpnék a levesedbe.

Nem vagyok költő.
Futár vagyok.
Nyugi.

2018. augusztus 13., hétfő

Erdős Virág: éjjel

és nappal
és télen
és nyáron
és hamvazószerdán
és nagycsütörtökön
és anyák napján
és apák napján és a magyar
kultúra napján és a nemzeti
összetartozás napján és a totalitárius
diktatúrák áldozatainak emléknapján a
bácsika a népszínház utcában a non-stop
feliratú kukában kotor

2016. január 27., szerda

Erdős Virág: Van egy ország

    egy népszavazás margójára

van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi
lom is
utcára tett
fájdalom is
itt egy kiságy
ja de
édi
ott egy ülve
alvó
dédi
kibelezett
öreg szekrény
arcokat be-
futó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül
áll a posztos
mint a nádszál
bokáig le-
rohadt
lábszár
itt egy szép könyv
ott egy labda
ez még bor de
ez már
abda
nem az összes
csak a nagyja
aki tűri
aki hagyja
aki tűrte
aki hagyta
nem az összes
csak a nagyja
vasárnap volt
ahogy mindig
felöltöztek
ahogy illik
csupa dolgos
derék polgár
egy se ruszin
egy se
bolgár
olyan szépek
hogy az csuhaj
egyik bérlő
másik
tulaj
kitűnőre
szerepeltek
álmukban sem
szemeteltek
nem engedték
hosszú
lére
elindultak a mi-
sére
kukákat se
borogattak
kutyákat se
kurogattak
mise után
leszavaztak
bezabáltak
be is
basztak
pöri volt tán
isler is
jóllakott az
isten is
nem az összes
csak a nagyja
aki tűrte
aki hagyta
aki tűri
aki hagyja
nem az összes
csak a nagyja
rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt                    
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van
semmi ágán
lógó
flakon
van egy ország
ahol
lakom
nevezd nevén
szolgáld
vakon
ma még bölcső
ma már
vagon


2015. október 24., szombat

Erdős Virág: Segíthetek?

avagy praktikus tanácsok azoknak, akik teljesen hülyék,
viszont gyors megoldást keresnek a földkerekség mindenkori problémáira


Elég egyszerű.

Kell hozzá egy kés.
Nem egy ilyen virtuális,
hanem igazi.
Nem is nagy kés,
közepes.
Bicsak.
Akármekkora.

Ez is jó lesz,
na tessék.
Biztos menni fog.

Éle legyen, hegye legyen,
apró kis recék.

Levágod az egyik ujjad,
ez a minimum.

Ne így, hogy csak huzigálod:
nekikészülsz,
durrbele.

Úgy.
Látod, megy ez.

Most még kicsit érzékeny,
de nem vagy már gyerek.
Leitatod, átkötözöd,
ha már ez a mániád.

Nem egy olyan túl nagy tétel,
mit vagy úgy oda.
Jó helye lesz,
ne izélj.

Felajánlod a civileknek.

Nem hogy csak úgy felajánlod,
elviszed.
Becsöngetsz,
jöttél.
Beleteszed a dobozukba.
Sok szép munkát, így meg úgy,
neked az öröm.

Hazabaktatsz,
sutty,
lekapsz egy másikat.

Rákellenes Alapítvány,
nincs mit mondani.
Hetek, napok, órák,
pedig mennyi minden lenne még.

Keriapa, Bözsimama,
na ugye.

Levágod a lábfejed,
romák.
Nem megy mindig elsőre,
de ne legyél nyuszi.
Mit szólnál,
ha azt mondanák rád, hogy
ez meg az.
Az ilyennek énszerintem
senki sem örül.

A másik lábad tőből kéne,
ott van mondjuk Ózd.
Kinn ülnek a gyárudvaron,
hegyezik az ujjukat.

Egyik füled, másik füled,
de szép ötlet,
hallgass ide,
kettő együtt lehetne a földönfutó kurdoké.

Hánykolódnak jobbra-balra,
pedig amúgy jó fejek.

Mit bámulsz a szemeddel,
az egyébként se arra van,
hogy bámulj.

Bámuljon a világba,
akinek nincs szíve.

Meglátod majd, könnyen kijön,
nem is az a probléma,
csak attól olyan macerás,
hogy nehéz úgy,
hogy egybe.

A kés hegyével mögé kerülsz,
elmetszed a szálakat,
és ha mondjuk nem hunyorogsz
szánt szándékkal,
akkor szinte egy-kettőre kész.

Tapintásra
persze olyan semmiségnek tűnik,
de a szegény tiszacsunyi árvízkárosultak azért
fognak neki örülni,
ne félj.

A melleidre ott vannak
a bántalmazott nők.

Számra persze nem tudom, de mondjuk
billió.

Én például nem bírnám ki,
amit azok kibírnak.
Olyan is van köztük,
akit duplán ver a sors.

Na de azért ne szomorkodj,
jön még a java.

Addig jó,
míg könnyű szívvel adni tud az ember.

fél vesédhez úgy jutsz hozzá,
ha itt lenn, az oldaladon
vágsz egy nagy lyukat.

Ne kaszabolj eszed nélkül,
úgy oldd meg,
hogy bármerre jársz,
bármit csinálsz,

buszon, liftben, irodában

percek alatt hozzáférj az életfontosságú szerveidhez.

Egy darab máj
jó esetben nem csak egy csöpp csecsemőt,
de egy egész válságzónát
kihúzhat a szarból.

Persze itt már az is van,
hogy tilos közben
enni.

Inni is,
mert inni jó.
Tévét nézni pláne.
Csókolózni, ringatózni,
keresztpántos MANGO-topot venni hosszas vívódások árán
a Mammutban.
Bejárni a fél várost
egy eper ízű kondomért.

Akinek ez belefér,
az attól fogva kiteheti nekem a belét.

Az egy komplett Eva Braun,
és fogadok, hogy jódolgában azt se tudja,
hol áll a feje.

És fogalma sincs,
mi a bánat.

Hogy a puszta számok mögött hol bújik meg
itt-ott az arány.

Hogy hány bonbon Ferrero Rocher-ra jut
hány tonnaszám gyengített urán.

Az ilyen ember olykor még
a kukában is csak a
saját maga hasznát keresi.

Aki meg egy Pál apostol, tegyük fel
-- de nem muszáj! csak az a lényeg,
körülbelül tudja mi a szeretet --,
neki csak a szíve diktál,
azt diktálja:
pam-param.

Ugrik önként, és dalol,
vagy nem dalol,
mert dolga van,
és nem izél,
hogy szar az élet,
odalép,
és lehajol,
és mankó helyett
kezet nyújt
a világvégi halott ember
végtaghiányos
kicsi gyerekének.

2015. október 3., szombat

Erdős Virág: Közelítő

Hervad már ligetünk, díszei hullanak,
pakkos hajléktalant fürge rendőr kísér.
Nincs rózsás labyrinth, s a Dankó utca-
    Magdolna utca sarkán nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia: a Micimackós Játszótér
láncokkal-lakatokkal megszigorított rabszürke
kapuja zárva, tarlott bokrai közt nem
szórakoznak az utcagyerekek. Nem búg a gerlice,
    s "Kovács János háza" helyét benőtte a fű.

Itt nemrég az öröm víg dala harsogott,
s most a Városüzemeltetési Szolgálat
Közrendvédelmi Egységének
    éjfekete terepjárója köröz.

A járókelők ábrázatán néma homály borong.
Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem
mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi
    nem illatoz.

A tündér szerencse kukáról kukára jár.

Egy gyenge széltől földre teríttetik Ámor,
a féllábú, vak koldus, s a Polgármesteri Hivatal
Ügyfélszolgálati Irodájának átellenében mint
    kis nefelejcs, enyész.

De oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
s lám szárnya alól minden zsenge virág és
kikukázott hiábavalóság
    bombaként csapódik a földbe.

Itt hágy, s vissza se tér majd rettenetes korom.

Róma ledűl, s én zöld lugasok közt járva
fekvő villamosok rút fedezékéből nézem
rongált Budának tornyait, s Lollim felrepedt,
    véres szemöldökét.

2015. szeptember 30., szerda

Erdős Virág: Segítenél?

– hallom folyton.
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom!

Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.              
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor!
Bekapod a pirulát
és megúszod a kolerát.

Szekrényedben bomba robban?
Legközelebb csukd be jobban!
És ha kérdik – ég és pokol! –:
a húgod majd össze-
pakol!

Nem kell a Dunának menned
akkor se, ha rossz a kedved:
segít (már ha nem vagy nyuszi),
egy ölelés meg egy
puszi.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki,
semmi:
bánattal és búval telten
bóklászunk a kórház-
kertben…

Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a
kezét.

Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert

ebben a bizonyos
"szeretet"-dologban
közben egy egészen
rafinált titok van:

annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.

2015. szeptember 23., szerda

Erdős Virág: Az Örkény-jelenség

„Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött
a többi parafa dugótól,
(Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
Egy ideig, amint az várható volt,
úszott a víz színén, aztán különös dolog történt.
Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre,
és nem jött föl többé.
Magyarázat nincs.”

(Örkény István: Jelenség)



Jelenség/2.

Egy gombóc,
mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól,
(Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a vízbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
vidáman úszkált a víz tetején,
aztán
különös dolog történt.
Kiugrott a fazékból,
elszaladt,
és nem jött vissza többé.

Magyarázat nincs.


Jelenség/3.

Egy szimpatikus fiatalember,
aki semmiben sem különbözött a többi
szimpatikus fiatalembertől
(Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
fogta magát, és lesétált a partra.
Egy ideig,
amint az várható volt,
ide-oda szaladgált a víz tetején,
jött-ment, pancsolt, poénkodott, kenyérdarabkákat hajigált,
aztán
különös dolog történt.
Lassan merülni kezdett,
lesüllyedt a pokol fenekére,
és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.


Jelenség/4.

Egy illető,
aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől
(X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett egy nőbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
úszkáltak a boldogságban,
aztán
különös dolog történt.
Az illető fogta magát,
visszahúzta a zokniját,
és hazament a feleségéhez.

Magyarázat nincs.


Jelenség/5.

Egy nagy rakás szerencsétlenség,
mely már ránézésre sem különbözött egy
valóságos istencsapásától
(Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a bűnbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,
a Gyehenna Tüzére gondolt,
meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,
aztán
különös dolog történt.
Ahelyett, hogy kiköpte volna,
bekapott még egy falatot.

Magyarázat nincs.


Jelenség/6.

Hirt G. Sándor,
aki semmiben sem különbözött a többi kis
hülye dugótól
(a "vasesztergálás virtuózának" mondta magát, de kit érdekel az ilyesmi?
Az ilyesmi senkit se érdekel)
pechére pont beleesett az ominózus száztizenpár billió-millió főbe.
Egy ideig,
amint az várható volt,
maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,
még étkezési hozzájárulást is kapott,
sőt,
még iskolakezdési támogatást is kapott,
sőt,
még üzemorvosi ellátásban is részesült,
amikor különös dolog történt.
Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,
hogy a viszont látásra.

Magyarázat nincs.


Jelenség/7.

Egy hányatott sorsú,
ámde sokra hivatott ország,
mely semmiben sem különbözött a többi
hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól
(magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
beleesett a szarba.
Egy ideig,
amint az várható volt,
megpróbált valahogy kikecmeregni,
nyújtózkodott, pipiskedett,
dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szerencsétlenkedett,
aztán
különös dolog történt.
Lassan merülni kezdett,
lesüllyedt a legmélyére,
és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.


(Bónusz)

Egy nagy magyar író,
aki semmiben sem különbözött a többi nagy magyar írótól
(Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent egy név?
Egy név semmit se jelent)
egy csendes, nyári délután fogta magát,
és leült az íróasztalához.
Egy ideig,
amint az várható volt,
szorgalmasan üldögélt,
aztán
különös dolog történt.
Lassan emelkedni kezdett,
felröpült az égbe,
és nem jött le többé.

Magyarázat nincs.



2015. július 22., szerda

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

viszem a régen
          kihízott nacim
viszem a kelet-német
          származású macim
ezernyi véglet
          közül a köztest
viszem a Csokonai
          Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
          ahova fekszem
elviszem alvókának
          egy-két régi ex-em
viszem a barnát
          viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
          kapcsolati tőkét

viszem a tutit
          viszem a gagyit
viszem az otthonkában
          utcára tett nagyit
megannyi némán
          átbliccelt évet
elviszem magammal a
          szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
          viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
          Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat 
        kicsit a telet
viszem a mindörökké
        Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát
          anyuka aranyát
elviszem magammal a
        Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
          viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
          barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
          bevetett földet
viszem a pirosat a
          fehéret a zöldet
elviszem ezt is
          elviszem azt is
viszem a jófiút de
          elviszem a faszt is

viszem a bankot
          viszem a pálmát
elviszem minden igaz
          magyar ember álmát
viszek egy csontig
          lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
          Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
          viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
          lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
          ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
          zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
          beszopott mesét
viszem a legesleges-
          legutolsó esélyt
ki tudja lesz-e
          búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
          levetetett cipőm
mit bánom úgyis
          elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
          hátamon a hazám
aki ma büntet
          az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
                visszahulló
                követ

2015. június 20., szombat

Erdős Virág: szomorú keringő

                                         Morcsányi Gézának

hűvös és öreg a testem hát
persze hogy pánikba estem

faképnél hagyott fa odva
állok elapátlanodva

együtt  ̶  jaj friss még az emlék  ̶
vártunk a nyomdára nemrég

tipródtunk együtt és külön
legyen-e fotó a fülön

mosolya megannyi rejtély
szobája szigorú szentély

személye tartás és vigasz
felhívhatom néha  ̶  igaz?

na tessék túlzásba estem
túlontúl sötétre festem

butaság bömbölni máris
lesz még sok tavasz is nyárys

az ember szíve kivásik
egyik könyv pont mint a másik de

jó ha az embert így elviselik
a legkezdetektől az eztiselig

tudni hogy nyer aki mer még ha veszt is
köszönöm Magának ezt is

2014. október 25., szombat

Erdős Virág: Na most akkor…

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.