Jacqueline Zeisloft: Alaska With Jess

Whipping past black spruces and whites ones, too
we weave; fast enough for falling thistles
not to land in our hair.
I am not cold

But you are.
Little complainer, I love you.
A scarf in August, shielding your soft face,
blinding you to the mountains
where I imagine we are going.

Everyone else is inside
Reading fantasy or eating soup.
The back carriage is open
To three blunt sides, as I grip
the railing and your small hand.

They say it’s twice the size of Texas.
I say we sleep in the dining car
and grow up on the rails.
Together.

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra

Ady Endre

Álltam a Pusztán, álltam állván
kérődzve, bőgve, búsan, árván,
mikor, hahó,
rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
s én ősi, szent, keleti fajta,
én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
a Mammon volt anyám ükatyja,
hej, piszkosok,
nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
fülét, farkát gyáván behuzta,
s futott, hahó,
futott a csülkös boci-sereg.

Naomi Shihab Nye: Burning the Old Year

Letters swallow themselves in seconds.
Notes friends tied to the doorknob,
transparent scarlet paper,
sizzle like moth wings,
marry the air.

So much of any year is flammable,
lists of vegetables, partial poems.
Orange swirling flame of days,
so little is a stone.

Where there was something and suddenly isn’t,
an absence shouts, celebrates, leaves a space.
I begin again with the smallest numbers.

Quick dance, shuffle of losses and leaves,
only the things I didn’t do
crackle after the blazing dies.

Boda Magdolna: DNS

mint a DNS spirálisai
egymással tekergőzve
valami érthetetlen
kozmikus mikrotérben
párhuzamosan pörögve
érintetlenül együtt
rafináltan összezárva
míg nem boncolnak széjjel
bennünket
a génsebészek

csak így vagyok érvényes veled
de már szédülök a
biológiai modellezésben
forgunk gombnyomásra
mint talapzatra állított
meghajlított fémlétrák
köztünk színes
valamiért felelős
keresztléc érzések
de azért a hajnali sétákról
se feledkezzünk meg
amikor kéz a kézben
mégis érintések nélkül
csak ezekről hallgat a tudomány
mert nincsenek tézisek
és diszkréten mi sem beszélünk.

Nagy Betti: Társkeresés

52 éves vagyok
nő
elvált
európai népcsoporthoz tartozom
vallásom katolikus
szexuális irányultságom heteroszexuális
tetőtéri lakásban lakom
gyermekeim már nem élnek velem
170 centi a magasságom
súlyom kb 60 kiló
különleges ismertetőjelem nincs
dohányzom
csak társaságban iszom
van saját gépjárművem
van munkahelyem
jövedelmemmel próbálok talpon maradni
öltözködésem hétköznapi
érdeklődési köröm
a természet a televízió és az irodalom
ideális első randi egy séta a parkban
nem igaz
kezdjük újra
52 éves vagyok
nő

Billy Collins: Hangover

If I were crowned emperor this morning,
every child who is playing Marco Polo
in the swimming pool of this motel,
shouting the name Marco Polo back and forth

Marco Polo Marco Polo

would be required to read a biography
of Marco Polo-a long one with fine print-
as well as a history of China and of Venice,
the birthplace of the venerated explorer

Marco Polo Marco Polo

after which each child would be quizzed
by me then executed by drowning
regardless how much they managed
to retain about the glorious life and times of

Marco Polo Marco Polo

Hal Sirowitz: Coping With Your Dad

It wouldn't be so bad if you were paying
some therapist, Father said, to help you cope
with your parents. But to make me pay
for someone to tell you how to give me
a tough time doesn't make any sense. I
can tell you how to do it. And I won't
charge you anything, because you're my son.
Never be afraid of me. I'm not that bad.
I now plenty of fathers who are much worse.
I might yell at you, but I'll never kick you
out of the house. I'm not your enemy.
I can't be. We have the same blood.

Wislawa Szymborska: Nem halhat meg a macskának csak úgy

Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska...
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.

Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.

Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszer csak eltűnt,
és most makacsul nincs.

Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, várakozunk.

Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

--Csordás Gábor fordítása

Bánóczi Beáta: Pamutszálak

Ez a vers nem rólad szól, hanem arról
a kockás kabátodról, amiben először
láttalak. Nem téged néztelek, csak
a semmibe bambultam, és pont beleestél
a látószögembe. Én még gyakorló felnőtt
voltam, azt mondtad, úgy áll a kezemben
a cigaretta, mint kurváéban a konyhakés.
Köhécseltem, mint egy megrepedt
kipufogócső – torkomban elnyomott
csikkek egymásutánja. Ez a vers nem rólad
szól, csak benne hagytalak, miután hiába
próbáltalak kiönteni az emlékeimbe ásott
lyukakból. Nyers hús voltál, én meg nem
állhattam fel, amíg üres nem volt a tányér,
de amint nem akart már kilökni magából
a gyomrom, soha többé nem vágytam
felszippantani a telihold ezüstös giccseit.
Hozzád akartam érni, de a karom nem ért
át a másfeles sorközön, így a pont a rossz
mondat végére került. Ez a vers nem rólad
szól, hanem a kockás kabátodról. Már
nem hordod, én meg megtanultam
letüdőzni a cigifüstöt, de azért néha még
előfordul, hogy fekete pamutszálakat
köhögök fel.

Alan C. Fox: Help

She won’t
let me out
so I bark
at the coyotes
from behind
the window pane.
I smell them.
They hear me.

Gerevich András: Családi vakáció

Ezért hoztalak Firenzébe –
mutatott apu Botticelli Vénuszára.
Ilyen volt apád, mikor elvett –
állt meg anyu a Dávid szobor előtt.

Tíz évesen csak mászni szerettem,
tornyokra, romokra, sziklákra,
loholtam a csigalépcsőkön felfelé,
és körbe-körbe a dómkupolában.
Hisz apu nem is ilyen, gondoltam,
öregebb, kövérebb, szőrösebb,
nem domborodnak így az izmai.

Apu máig idézi döbbent arcomat: Ezért?
Viszont ha a Dávid szobrot látom,
elfog a kamaszos zavar.

Antal Veronika: Súrlódás

A kezedet húzd végig a testemen;
hadd hozzam magam összefüggésbe
a vonzalommal

Hadd tűnjön a külvilág átmenetileg
tünékenynek

A felgyorsuló lélegzetvétel lélektana
bonyolult — hadd legyen tudatos
a szívdobogásom általad — részben

Billy Collins: A Question About Birds

I am going to sit down on a rock near some water
or lie supine on the grass under the trees
and under a high ceiling of white clouds

and I am going to stop talking
so I can wander there like some American
of the nineteenth century who is wandering

through a forest of speckled sunlight
and I am going to imagine him stopping
to lean against an elm to mop his brow

as he listens to the songs of birds
and wonders—like me—if they sleep with open eyes
and how they regard the songs of other species.

Would it be like listening to the rapid Chinese
of men bargaining over a stall?
Or do all the birds perfectly understand each other?

Or is that nervous chittering
I often hear high in the pine trees
the sound of some tireless little translator?

Caroline N. Simpson: Choose Your Own Adventure: The Galápagos Mating Dance

You are a single woman, about to embark upon your most challenging and dangerous mission. Equipped with a libido and the instinct to bear children, your objective is to find the perfect mating ritual in the Galápagos Islands. You bravely face elaborate courtship dances, rough foreplay, and single parenting—but will you return to the U.S. with the partnership pattern that works for you?

CHAPTER ONE
You are a blue-footed booby.
A male approaches you
and begins to dance,
taking giant steps in place
to flaunt his turquoise feet,
indicators of his health.
If red throat pouches
are more of a turn-on,
skip to Chapter Two.
He offers you twigs and grasses,
symbols of the nest
you will build together.
Impressed, you dance too,
face-to-face walking
on a treadmill.
You mirror each movement,
a connection found
in how much you can act
like one another.
His dancing escalates—
wingtips, tail, beak
all point skywards.
When you Match
his sky pointing,
the bond is sealed.
He whistles; you honk.
Even after nesting begins,
you continue to dance.
If you would rather
he stop trying to get it on,
so you can focus
on being a mom,
skip to Chapter Three.
You both incubate the eggs,
taking breaks only to hunt.
While you are off to eat,
he strays from the nest,
dances the booby-two-step
with other females,
but when you return,
he comes back immediately.
If you prefer a partner
who can abstain
from flirting with others,
go to Chapter Two.
Your family stays together
six months, one season.
Once the juvenile leaves the nest,
you both move on to new mates—
no empty nest syndrome for you.
If you prefer a partner
to grow old with,
rekindling the romance
once the kids are gone,
skip to Chapter Six.


CHAPTER TWO
You are a great frigatebird
soaring above a sea of males,
fishing for your mate.
If you prefer he
be the one to choose,
skip ahead to Chapter Three.
He perches in a bush,
having spent twenty minutes
inflating his throat pouch
into a red balloon.
When he sees you,
he loses control,
spreads his wings,
erupts in a shrill cry
and a fit of head-shaking,
the bloated red throat waggling.
It is not the size of the sac
that gets your attention,
but the nesting spot he chose.
If the quality of his nest
is not how you shop for lovers,
return to Chapter One.
You are impressed.
You alight between
his spread wings.
He wraps one around you;
the match is made.
You are seasonally monogamous,
but it might be two years
before your parental duties end,
and you can move on.
If a two-year commitment
gives you reason
to doubt your choice,
because it is the size
of the throat sac that counts,
return to the beginning
of this chapter.
There are many more
fish in this sea.


CHAPTER THREE
You are a Galápagos giant tortoise,
watching two males fight for you—
face-to-face,
up on their legs,
stretched necks,
gaping mouths.
The smaller one retreats;
the victor claims his prize.
If you find dominance displays infantile,
skip to Chapter Six.
The foreplay is rough.
He rams his shell into yours,
nipping your legs.
He awkwardly mounts you,
stretching and tensing
his neck and legs
to stay balanced.
The queue of males behind you
must wait two hours
for this fellow to finish up.
His concave belly
atop your convex shell,
you fit together like spoons.
He hoarsely bellows and grunts,
groans rhythmically atop you.
If you prefer softer, sweeter sex sounds,
skip to Chapter Six.
Six hours later,
you complete copulation
with the last male in the queue.
You are exhausted,
but the hard work is behind you.
Once you lay your eggs
in a nest hole filled with urine,
you leave the sun
to do the incubation.
If you prefer more active parenting,
with both of you involved,
jump to Chapter Six.


CHAPTER FOUR
You are a waved albatross.
Courtship is an elaborate dance,
a series of displays repeated
in different orders until perfected—
bill circling,
sky pointing,
shy looking,
drunken swaggering,
bill clapping.
Multiple males approach you
to show off their moves,
but the dancer
with grace of carriage
and youthful spring,
he who can make
even a complicated choreography
distinct to see,
is the one who attracts you.
If you prefer a simpler
yet equally engaging dance,
refer to Chapter One.
You are partners for life,
living into your late thirties.
When your chicks hatch,
you put them in small nurseries
while you both go off to hunt.
If you prefer one of you
stay home with the kids,
return to Chapter One
(but be careful—
it’s a recipe for adultery).
Each year after months apart,
you return to the island
where you first met
and dance again.
If he can’t find you immediately,
he is unfaithful.
If you prefer to be the adulterer,
skip to Chapter Six.


CHAPTER FIVE
You are a Galápagos sea lion.
You bask on the Beach
with girl friends
while your bull swims
up and down the coastline
barking long and loud
at any males near his harem.
If gifts are more
your language of love,
return to Chapter One.
He has been so busy
defending his territory
that he has not eaten in weeks.
He is exhausted,
and his sexual performance
has declined.
You watch the bachelors
he chases away
swim to a Beach
down the coast.
When he is not looking,
you sneak off underwater
to visit the bachelor colony.
Young, horny, strong,
these males are everything
your bull is not.
With satisfied libido,
you return to the harem,
your absence unnoticed.
If sexual satisfaction
is an important determiner
in your choosing a mate,
return to Chapter One.
One year after conception,
you give birth to a pup,
synchronized with other
newborns in the harem.
Your babies grow together,
napping and learning to swim.
After a few weeks,
you mate again,
but your primary role is mother.
You tend to the pup
for three years.
In that time,
many bulls come and go,
leaving your children
and closest girl friends
the most important
beings in your life.


CHAPTER SIX
You are a Galápagos hawk.
You soar through skies
screaming kee-kee-keeu,
but when you find a mate,
your call softens
to kilp-kilp-kilp.
You breed year-round
whenever the feeling
comes over you,
a few times a day
on a perch or in flight.
Your partner is monogamous,
but you sleep around—
up to seven males per season.
If you cannot handle
the emotional complexity
of an open relationship,
refer to Chapter Four.
Even with your promiscuity,
the commitment to him
is for life.
You use the same nest each year.
He stays close to home,
helping to incubate,
even feed the chicks.
The nest is never left
to fall apart.
You both add new twigs,
switching out old materials
with new and better ones
until it is four feet across.
If a bigger, better house
is not important to you,
and remodeling is not
how you want to spend
quality time together,
return to Chapter Five.


CHAPTER SEVEN

You are a single American woman
on a vacation cruise
in the Galápagos Islands.
He is an Ecuadorian sailor
working on your yacht.
The dance begins at the Airport
and escalates on the boat—
lingering eye contact,
up-down eyebrow flashes,
winking,
kissy lips,
“muy guapa,”
waist squeezing,
hands brushing calves,
kissing,
entering your cabin
to touch you all over.
The courtship dance lasts
several days in secret.
If he is caught by the captain,
he will be fired,
arrested by the police.
If secrecy is not a turn-on,
return to Chapter Five.
After four days,
you meet him
late at night above deck.
You climb down
the back of the boat
into the engine room
for the culmination
of the mating dance.
The next morning,
he dismisses touch,
avoids you for two days.
On the last day,
he pursues you again—
calls you wife,
expresses sadness
for your leaving.
As he drops you off
at the airport,
your eyes remain locked
until you can no longer
see each other.
If you prefer less push and pull,
a more consistent mating dance,
return to Chapter One.
You arrive at the end
of your Galápagos adventure.
If you have yet to find
within these chapters
the perfect partnership pattern
that works for you,
stay on the islands.
Revisit the chapters.
Unlike previous animals,
you can easily hop
between adaptations.
Stay longer in some chapters
and skip others altogether.
Or if several adaptations
are of interest to you,
and you would like them
all in one chapter—
a sexually satisfying,
monogamous, lifelong partner;
the sharing of parental duties;
an exciting courtship dance
that lasts for life;
and a community of friends
to raise your children with—
close this book.
Continue to evolve.

Veronika Kivisilla: Egy másféle fából faragott fiúnak

Szeptemberben krizantémot árulok a temetőkapunál
anyukám neveli őket
fehérek és sötétlilák

egy osztálytársam sem tudja
hogy itt töltöm a szabadnapokat
egyiküket sem érdekli még
hogy ki és milyen színű krizantémot
visz majd a sírjára

tavasszal anyával
árvácskát és primulát árulunk
nyáron főleg begóniát
most krizantémot
aztán majd hangát
ami megmarad míg
a kőkeményre fagyott hantok
fölengednek a tavasz közeledtén
és szőnyeg borítja be őket nefelejcsből

tizenhárom éve járok ide
egész kiskoromtól
nagyapám sírásó volt
most már ő is az ismerős földben pihen
nem akart urnás temetést
azt mondta az urna szűk és fülledt
a lábát sem nyújthatja ki benne az ember
és a fülbemászók se fúrhatnak békésen
a koponyába s a bokacsontba járatokat

nagyapám két ásót hagyott rám
én szagos borókát ültettem a sírjára

folyton vele voltam
sosem tévedtem el a temetőben
az ösvények az enyémek voltak és ismerősek
mint a nevek a sírköveken

sok mindenre emlékszem nagyapámból
ki nem állhatta ha azt mondta valaki
holtverseny van vagy hull a hó

egyszer a nyári szünetben
meglátogatott egy osztálytársam
régi újságokat lapozgattunk a kerti házban
egyszer csak azt mondta a barátom
olvassuk a halálhíreket
bólintottam gyakran nézegettem őket én is
de ő harsányan nevetett
minden halott nevén
ezzel barátságunk véget ért

a következő ősszel egy vasárnap
ugyanez a fiú az anyukájával
krizantémot vett a temetőkapunál
és én véletlenül tudtam miért
féltem hogy másnap
az egész iskola ezen csámcsog majd
de az osztálytárs odajött hozzám a nagyszünetben
és bocsánatot kért csendesen

szeptember van
megint vasárnap
és tart a vénasszonyok nyara
főként vénasszonyok
vesznek tőlünk krizantémot
fehéret és sötétlilát

mikor sötétedni kezd
elviszem az utolsó virágokat nagyapának
a kis ösvényeken hazafelé menet
nem tévedek el soha

biztos kezű vezető a halál az élet útjain
--Fordította: Lengyel Tóth Krisztina

David Mason: A Cabbie In America

He was from Rwanda, from Senegal—
there had been much motion in his life.
And did he miss his country? All
the time, and yet he lived here with his wife
and children, who were very good at school.
I said I’d always dreamed of Africa
and wondered if he thought me an old fool
for saying so. No, no, but it was far.
So many things were far, so many things
we wished for for our families
were far. And we were men, not kings.
He’d spoken French since he was three
and now the French was also far,
his tongue was struggling with American.
Once, he too wished to be a writer.
But couldn’t he go to school again?
It’s not too late, I told him as I paid
and finger-signed his little screen.
But how did I know whether it was late,
or half of what this gentle man had seen?

Veronika Kivisilla: November van...

November van
és busz
és esti csúcsidő

és a csúcsidő mint tudjuk az
ha a nap legrosszabb óóóráját
hosszan elnyújtják
mint mikor szökőévben pont a februááárhoz
csapnak hozzá egy napot

az emberek csöndessötétek
árnyékuk is feketébb mint máskor
időtöltésként összeszámolok
egy tucat szürke sapkát
mint valami komor mesében

egy férfi pár napos Sirpet olvas
épp azt az oldalt
ahol ismertetik a verseskötetem
és azt írják benne hogy időm
nagy részét buszon töltöm
a lap nem hazudik –
picit jogosnak is érzem
hogy folyton buszozásról írjak

én a Karltól kapott régi
gyógynövénykönyvet olvasom
és megtudom hogy a közönséges sarlófüvet
a veronica officinalist
régebben valódi sarlófűnek hívták
és hogy használ fulladás ellen
jó tudni ezt az
estilevegőtlenségbelicsúcsidősbuszon

de hirtelen
az Őszapó megállóban
tarka sapkás fiú száll föl
jámbor mint a harmadik testvér
húsvétitojás-arckifejezéssel
kezében átlátszó fedelű doboz
benne egy festett tyúktojás
két húshagyó keddi tejszínhabos fánk
és három mázas mézeskalácsszív

miféle nem létező
ünnepek ünnepét ünnepelhet
november közepén?

a mese annak rendje-módja szerint
minden epikus törvény alapján
véget ér
mikor a fiú leszáll a Szivárvány megállónál
szürkesapkásék pedig
tovább utaznak
és tán máig is buszoznak
ha közben meg nem…

--Fordította:  Lengyel Tóth Krisztina

Turbuly Lilla:Utazók

Miután elköltöztél, nyárra kiadtam a lakást,
csak mosni jártam oda, meg takarítani
a hetente cserélődő utazók után.
Amerikai egyetemisták,
egy német reklámzeneszerző,
argentin orvos az olasz barátnőjével,
belga nyugdíjas,
aki egy összehajtható vasalódeszkával érkezett,
és egy doboz pralinét hozott ajándékba.
Egy spanyol lány hónapokat kerékpározott
keresztbe-kasul Európában,
és itt találkozott az anyjával –
gondosan felcímkézett,
üres befőttesüvegek maradtak utánuk.
Egy kopasz, ír férfi hiányos fogazattal
és cinikus félmosollyal:
egy hétig rettegtem, hogy talán kábítószerdíler,
és itt fog lebukni, de csak két flakon hajsampont
és pár doboz sört találtam.
Mert mindenki után maradt valami:
aprópénz, gyűrött térkép, fél pár zokni az ágy alatt,
néhány sor egy képeslapon:
We had a great time in your flat.
De legfőképp szagok: tusfürdő, cigaretta, füstölő,
ismerős és ismeretlen ételek,
fűszerek illata, átizzadt ágynemű szaga.
Szeptember lett,
mire becsuktam az ajtót az utolsó mögött,
és hirtelen megéreztem, hogy hiába:
tucatnyi ország tucatnyi lakója
sem szellőztet ki téged az életemből.

Billy Collins: Hell

I have a feeling that it is much worse
than shopping for a mattress at a mall,

of greater duration without question,
and there is no random pitchforking here,
no licking flames to fear,
only this cavernous store with its maze of bedding.

Yet wadinerg past the jovial kinds,
the more sensible queens,
and the cheerless singles
no scarlet sheet will ever cover,

I am thinking of a passage from the Inferno,
which I could fully bring to mind
and recite in English or even Italian

if the salesman who has been following us--
a crumpled pack of Newports
visible in the pocket of his short sleeve shirt--
would stop insisting for a moment
that we test this one, then this softer one,

which we do by lying down side by side,
arms rigid, figures on a tomb,
powerless to imagine what it would be to like

to sleep or love this way
under the punishing rows of fluorescent lights,
which Dante might have included
had he been able to lie on his back between us here today.

Hal Sirowitz: Don't Talk Back

There are two sides to every story,
Mother said, but since I'm the adult
& you're the child, only my side counts.
Yours will count, too, one of these days,
but right now your job is to listen,
so when it's your turn to be a parent
& your child tries to interrupt you
while you're speaking, you'll know what to say.

Veszprémi Szilveszter: Az ecetmuslicák elmenekülnek a széndioxid elől

A nő lefelé tart a mozgólépcsőn,
sír. A barátnője próbálja vigasztalni.

A padon ülő srác a rágójával játszik,
és bámulja az előtte elrohanókat.

A vendég a kávézó asztalánál mosolyog
a könnyedjárású baristára,
aki lóherét rajzolt a kávéhabba.

A korlátnál az apa fogja a gyerekét.
Együtt nézik a szökőkutat,
és a világoslazac járólapot.

Lehetnék bárki.

Az osztálytársak közül az egyik,
akik vidám füzetekkel lépnek ki a papírboltból.

A srác, aki sálakat próbálgat
és most egy sonkavöröset választ ki.

A lány, aki az új rúzsát szorongatva áll a drogéria előtt,
és kerülgetik a rohanó emberek.

A tömeg egy közös szinusz csomó
impulzusára lüktet, én pedig, én pedig,
én pedig, csak egy vértest vagyok,
aki öntudatlanul szállítja
az izomrostok közti hajszálerekben az oxigént.

Ha valaki keresne,
hagyjon üzenetet.

Athena Kildegaard: Allurement

My son calls to tell me
he held the two rabbits
he’d raised and was
about to kill close
to his chest, their hearts
racing, his heart full
of the blood of necessity
and qualm, his heart
filled with a song
of holy lullaby
to calm the creatures,
their warm bodies pulsing
against his, and I think,
as he falls silent on the phone,
that he will, some day—I’m
sure of it—make a good father.

Vajna Ádám: Kanáripárom huszonnégy óra alatti elvesztésére

A kanárik is meghalnak,
mint az ember, szomorúságukban,
nézik a társukat a kalitka padlóján,
hisz az is meghalt, és meghalnak,
de nem elkapnak valamit a döglött társuktól
vagy ijedtükben, megpillantva őt, szívrohamot kapnak,
nem, a kanárik addig siratják döglött társukat,
egész álló nap képesek siratni,
addig siratják, hogy már nem is lesz értelme az életüknek,
mert mégis miért élne egy kanári,
ha nem azért, hogy azt a nyomorult kis életét megoszthassa valakivel,
és akkor hiába már, hogy a kedvenc Jonatán alma
vagy zsenge tyúkhúr és pitypang van ebédre,
nem, a szomorú kanári állapota ettől a reggeltől kezdve
percről percre láthatóan romlik,
csak áll a tetem felett, fejét sem forgatja,
és siratná, de nem tudja, és jajgatna, de nem tud,
némán áll a tetem felett a szomorú kanári,
és nyilván gondol valamire,
biztosan arra, hogy ez most rossz,
mert semmi másra nem tud gondolni az a szomorú kanári,
mint hogy ez most igen, igen, igen rossz,
és végül is, ha jól meggondoljuk, igaza van.

Pethes Mária: Félremosásaim

egyszer ingeddel együtt
kimostam utolsó ezresünket
azt mondtad:
nem gond
a gond az lenne
ha nem védeném a Naptól
kalappal fejem

máskor meg egy
- ki tudja honnan -
a mosógépbe pottyant
papírzsebkendőt
járattam fekete pulóvereddel
és a szöszök még öt öblítés után is
makacsul ragaszkodtak
azt felelted:
olyan divatos
manapság a melírozott

és amikor
egy színét eresztő pólóval
zöldre festettem
teljes nyári kollekciód
ujjongtál:
hogy a vásárlás vesződsége
nélkül vadiúj cuccaid lettek
aztán félelemmel vegyes
megdöbbenésemet látva
megkérdezted:
hát miféle rendek rabja
voltál te eddig?

Billy Collins: Genesis

Iwas late, of course,
just the two of us still at the table
working on a second bottle of wine

when you speculated that maybe Eve came first
and Adam began as a rib
that leaped out of her side one paradisal afternoon.

Maybe, I remember saying,
because much was possible back then,
and I mentioned the talking snake
and the giraffes sticking their necks out of the ark,
their noses up in the pouring Old Testament rain.

I like a man with a flexible mind, you said then,
lifting your candlelit glass to me
and I raised mine to you and began to wonder
what life would be like as one of your ribs–
to be with you all the time,
riding under your blouse and skin
caged under the soft weight of your breasts,

your favorite rib, I am assuming,
if you ever bothered to stop and count them
which is just what I did later that night
after you had fallen asleep
and we were fitted tightly back to front,
your long legs against the length of mine,
my fingers doing the crazy numbering game that comes of love