Robert Browning: Élet a szerelemben

Menekvés? 
Tőlem? 
Mit ér?! 
Mig én vagyok én s te vagy te; míg 
Ketten vagyunk a világban, én 
A szerelmes és te a kőkemény. 
Egyik üldöz, a másik fut s búvik. 
Már félek, az életem kudarc. 
Valóban, mint egy végzet, olyan; 
És bárhogy igyekszem hasztalan; 
De mi kár, ha vesztes e földi harc? 
Csak torna ez, ideget edzeni! 
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj, 
Ha elestél, ujra kezdeni: 
E hajsza az Élet, ennyi csak! 
Még egyszer villantson szeme rám 
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én 
Ha összedől remény-palotám, 
Újra épitem! bár szökevény 
Örökké s 
Hűtlen
A cél!

(Babits Mihály fordítása)

Robert Browning: Life in a Love

Escape me?
Never---
Beloved!
While I am I, and you are you,
So long as the world contains us both,
Me the loving and you the loth
While the one eludes, must the other pursue. 
My life is a fault at last, I fear:
It seems too much like a fate, indeed!
Though I do my best I shall scarce succeed.
But what if I fail of my purpose here?
It is but to keep the nerves at strain,
To dry one's eyes and laugh at a fall,
And, baffled, get up and begin again,---
So the chace takes up one's life ' that's all. 
While, look but once from your farthest bound
At me so deep in the dust and dark,
No sooner the old hope goes to ground
Than a new one, straight to the self-same mark,
I shape me---
Ever
Removed!