Celler Kiss Tamás: Bizonyíték

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt
érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként
visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam
kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.
eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem
vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.
elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban.
beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt
jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam
a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,
már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,
ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak
és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd
azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.
és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.

Celler Kiss Tamás: egy kérdés utóélete

amikor gyerek voltál,

és megkérdezték, mi a baj,
te szó szerint értetted,
azt hitted, ez is olyan kérdés,
mi a tyúk? állat, mondtad.
mi a yugo? autó, mondtad.
mi a baj, kérdezték,
de te azóta se tudsz rá válaszolni.