Simon Réka Zsuzsanna: Szia, nagymama!

Szia, nagymama!
Képzeld,
tegnap elővettem a süteményreceptes füzeted.

Anya szigorú felügyelete alatt

megsütöttem belőle a televíziós szeletet,

mert azt úgy szeretted.

Anya azt mondta,

most büszke lennél rám,

de én tudom,

mindig az voltál.

A virágaidat nem felejtem el megöntözni,

és a tőled kapott könyveimre is vigyázok.

Igazad volt, nagymama,

bárhol is legyek,

mindig magamban hordozlak.

Simon Réka Zsuzsanna: Apa kacagás

Ha apát lerajzolom,
mindig fülig ér a szája,
mert apa egy fülig érő kacagás.
Becsukott szemmel,
álmában is kacag.
Akkor is,
ha nem hallatszik.
Odakuporodik
a szívébe

a sok kacagás,

és ha a közelében vagyok,

a

kacagása

nagyon

ragadós.

Simon Réka Zsuzsanna: Mielőtt befordulnék

Mielőtt befordulnék
az utcasarkon,
becsukom a szemem,

és elképzelem,

ahogy újra rám köszönsz.

Olyankor sokáig nézem a szemedben,

ahogy árnyakat bont benned

az öröm.

Magamhoz ölellek,

és szorosan tartalak,

hogy újra leülepedj bennem.

Lassan szárnyakat növesztünk.

Felgyűrődik körülöttünk az idő,

csendben oldódik a megfoghatatlan.

Együtt keringünk a világ felett,

és soha többé nem nézünk

egymás háta mögé.

Simon Réka Zsuzsanna: Én szívesen

Eszti azt mondta,
utálja a vasárnapi ebédet,
mert olyankor összeül a család,
és az unokatestvérei kiabálva kergetik egymást
a nagymamája asztala körül.
Én szívesen cserélnék Esztivel,
mert nekem nincs nagymamám,
akinél körbekiabálhatnám
a vasárnapi ebédet.

Simon Réka Zsuzsanna: Lánykabátorító húsvétra

Állj, ha mondom,
meg ne moccanj,

emeld fel a két kezed!

Ne vedd elő azt a kölnit,

meg ne próbálj csak egy csöppnyit,

erre szórni,

jól vigyázz!

Úgy öntelek nyakon vízzel,

kölniszagú haraggal,

mint ahogy az ürgét szokták

az Alföldön tavasszal.

Simon Réka Zsuzsanna: Szia, nagypapa!

Szia, nagypapa!
A kalapod még mindig a fogason lóg.
Nem tesszük el,

ígérem,

és a csillogó köveket is gyűjtöm még neked

a titkos dobozomba.

Az este a doboz nem volt a helyén,

újra belenéztél, ugye?

Nagymama azt mondja,

az angyalok mindig

észrevétlenül járnak-kelnek köztünk,

de én tudom,

hogy itt jártál,

és azt is tudom,

mindennap pont úgy hiányzunk neked odafent,

ahogy te nekünk idelent.

Simon Réka Zsuzsanna: Márványkocka

Anya átzokogta a napot.

Apa hiába kért bocsánatot,

hiába próbálta vigasztalni,

sírva aludt el.

Egy összeragasztott papírt szorongatott a kezében,

amire nagymama halála előtt lejegyezte anyának

a márványkocka receptjét.

Apa reggel letépett ebből a papírból egy darabot

és ráírta:

tej,

kenyér,

tojás,

vaj,

cipőkrém,

alma,

wc-papír.