Ágoston Tamás: Hívás

(Öcsémnek, jó utat kívánva)

Repülőgépre szállok este.
Eltűnök, mint dobozból a bonbon.
Ne légy, kérlek, elkeseredve.

Már jól vagyok. Hallod? Nem szorongom.

Búcsúzom… Ez már nem a hazám.

A televíziót neked adom.

Ha pénzem lesz, veszek majd talán

hármat is – Londonban nem egy vagyon.

Elviszem a nőmet is magammal.

Idegbeteg, de beszél angolul.

Mosogatni fogunk egy étteremben.

Az ember a hibáiból tanul.

Nem tudom kifejezni szavakkal,

mit érzek, anya. Most le kell tennem.

Joseph Fasano: AI Speaks of Humanity

First I took their dignity
and they did nothing.

Then I took their minds

and they did nothing.

Then I took their hearts

and they did nothing.

Then I took their songs

and they did nothing.

Then I took their poetry

and they did nothing.

Now I have their words

to write their story.

It was the best of times, it was

the worst of times. To be or

not to be, that is the question.

I wash my hands. It wasn't 

a genocide.

Tóth Csilla: Pánik

Este 6 van, és ma még nem szorongtam semmi miatt.
Ez elég aggasztó. Valami nincs rendben.
Valamit megint biztosan rosszul csináltam.

Joseph Fasano: Rumi

In a dream I asked him
What can I do

if I can't change it

and he pointed

to the graves 

and whispered              witness it   

Dobai Lili: Haza

találni
csak
valakihez lehet
legyen bár
tűz és fény
melegség
aludttej és
almaillat
hársak árnya az
udvaron
virágok két oldalt
a téglaösvénynél
és fakapu
nyikorgó
üresen nem
haza
ház csak
kiadó

Nagy Zalán: a félreértések parkolója

nem tudom én sem,
mekkora hely szabadul fel
megkönnyebbülés után.
azt sem tudom, hol van az a hely;
talán az ellazult izmok között
vagy a gyomorfalak zárt terében.

képzelj el egy ásítozó vízilovat,
ülj a nyitott szájába törökülésben.
képzeld el, ahogy átvisz a Níluson
egy kihalt nílusi víziló.

milyen gyönyörű kívül-belül a reggel,
élvezd ki,
hogy harmat vagy
egy még alvó hangyabolyon.
boríték egy lusta postás kezében.

milyen gyorsan jön a reggel,
a megkönnyebbülés:
kitolatni végre
a félreértések parkolójából.

Charles Simic: At Tender Mercy

O lone streetlight,
Trying to shed
What light you can
On a spider repairing his web
This autumn night,
Stay with me,
As I push further and further
Into the dark.