William Fargason: Ode to Mitski

while driving today      to pick up groceries
I drive over      the bridge where it would be
so easy to drive      right off      the water
a blanket to lay over my head      its fevers

I do want to live      most days     but today
I don’t      I could      let go of the wheel
and close my eyes     but Mitski in my speakers
pulls me back to earth      she keeps my hands

on the wheel when I want     and I so often
want to die    Mitski I cannot speak
to you     like you speak to me     a thousand lilies
rise up from the field on the other side

of the bridge     I will fix my eyes to the field
with your help     I will make it across

Dékány Dávid: Fák

Nem emlékszem, min vesztünk össze,
de ott álltunk hajnalig,
kimerülten,
mint a trópusi esőerdők fái az évszakok nélküli tájban,
és zajosan, mint lombjaik.
A szánkból potyogó sértések kiégették az aljnövényzetet,
szemünk színe megmérgezte a folyót,
a mondatvégi írásjelek lemészárolták
az erdő bennszülött népeit –
de reggelre megadtuk magunkat,
és mint kidőlt fatörzsek, feküdtünk egymáson.

Meryl Stratford: A Brief History of the World

They lost their glass slippers on the palace steps.
They saw visions of martyrs on stained-glass windows.

They imagined a different world beyond the looking-glass.
They crossed the ocean in a glass-bottom boat.

They struggled up the slopes of a slippery glass mountain.
No one warned them about the glass cliff.

They spent a lifetime cleaning sliding-glass doors.
They examined their glass, half empty, half full.

They threw rock concerts in their mothers’ glass houses.
Their daughters crashed through the highest glass ceiling.

Necz Dániel: Csokiszív

Jó volna most egy svájci hotelben,
valahol fenn, az Alpokon;
vasárnap lenne és kávégőzben
ülnénk egy halványkék balkonon.
Te csokit majszolnál és
összeolvadnának a napok,
s csak hevernénk egymás ölében,
mint valami boldog massza,
és élvezném, ahogy a hó és a jég
leheletünket összeragasztja.
Jó volna, s mintha csak praliné
lenne a táj; benne mi a töltelék,
és mint forró tejszín,
bőrödön selymesen ömlenék szét.
Körülöttünk ringna a fehérség és a csönd,
és még tekintetünk is egymásba akadna;
csak ülnék a hegyen, a halvány balkonon,
csakis tőled elhavazva.

Lena Oleanderson: We Have Enough Dead Friends

Come over. The doors are open,
my flat’s a mess and
so is my heart
but the doors are always open.
Come over. I will make soup,
probably from frozen but
the important thing is
we will both eat.
You don’t have to be dying,
but if you are,
or you feel like you are,
or if living’s been hard,
call me, and I will show up.
It doesn’t have to be that bad,
it doesn’t have to be bad at all,
but if it is, please call.
Do you want me to do the groceries?
Do you want me to mop the floors?
Do you need to be held;
you don’t have to be dying to be held.
If you want me to be there, I want to.
I’m on the bathroom floor again,
and breathing is hard,
and eating’s been hard, and sleeping,
the world is a laden thing
rolling around on my chest lately.
Just being alive is heavy tonight,
but we have enough dead friends.
Come over.

Ludvik Askenazy: Lárma

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki sem érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.

Jó helyen vagyok?
Jó embereknél születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelő színe van a
bőrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.

--Zádor András fordítása

Joseph Fasano: Urgent Message to a Friend in Pain

I have to tell you
a little thing about living,
(I know, I know, but listen),
a little thing I've carried

in the dark:

Remember when you saw the stars of childhood,

when you knelt alone and thought

that they were there for you,

lamps that something held

to prove your beauty?

They are they are they are they

are they are.