2020. június 30., kedd

Vijay Seshadri: Survivor

We hold it against you that you survived.
People better than you are dead,
but you still punch the clock.
Your body has wizened but has not bled

its substance out on the killing floor
or flatlined in intensive care
or vanished after school
or stepped off the ledge in despair.

Of all those you started with,
only you are still around;
only you have not been listed with
the defeated and the drowned.

So how could you ever win our respect?--
you, who had the sense to duck,
you, with your strength almost intact
and all your good luck.

2020. június 29., hétfő

Lengyel Attila: Szakács szabadságon

Három napja szürke
panírban várom hogy
kisüssön végre. Fázós
húsdarab. Vagyok. Mi
végre? Olajra lépnék.
Maradni kell. Várni.
Míg kirántanak.

2020. június 27., szombat

Kányádi Sándor: Léggömb

Nagy, színes léggömb száll fölöttem.
Tócsákba toccsanok, virágokra, füvekre
taposva követem magasba tartott fejjel.
A léggömb mind fönnebb száll s mégis akkora,
hogy az eget se látom tőle, a kék eget.
Valami fegyvert vagy legalább egy parittyát
adjatok, mert nem bírom már a virágok s a
füvek átkait, varként eszi bőröm a tócsák
rám fröccsent sara; szeretnék a lábam elé
nézni még egyszer, s ó, hogy szeretném látni
gyerekkorom gyönyörű kék egét, mielőtt még
elsötétedne teljesen, mielőtt még sújtó
villámaival rám dördülne az ítéletidő.

2020. június 26., péntek

Geroge Bilgere: No Problem

I sit here aging at the streetside café,
giving off the sickly yellow smoke of decay
while people walk by pretending
not to notice, glancing away
into the distance or down at their phones,
doing their best out of politeness or shock
to ignore me sitting here aging,
and I don’t blame them, it’s hard to watch.
And now the waitress in her burning beauty,
her lustrous incandescent womanhood,
walks up to me in a radiant cloud of youth
and asks if I want another iced latte macchiato.
But I’m aging so fast, I’m racing so quickly
through time I can barely hear her, and furthermore
I know what she really wants to say is,
your aging is kind of gross, kind of a turnoff,
maybe you could go do it somewhere else
where it doesn’t frighten the customers, and besides,
it’s not like there’s anything I can do about it.
And as I sit here with my skin peeling off
and crumpling up like toilet paper
and my hair falling out on the table
and my teeth rotting and my bones
turning to glass and all my organs drowning
in the sludge of age, I croak to her
as she floats in the cool creamy oasis
of her youthful lustrousness, I do manage to croak, yeah,
another iced latte macchiato would be great.
And from 90 million light-years away,
from the beautiful bountiful burning galaxy
of her late teens, she says to the fast-decaying,
maybe starting to smell bad, just about to be
covered with flies old leathery carcass I’m becoming,
No problem.
Except that there is, actually,
a problem.

2020. június 25., csütörtök

Billy Collins: Being Sonny Rollins

One of the dangers of piping Sonny Rollins
into my earbuds on my morning outing
is that I start wishing that I were Sonny Rollins
as I face again the blunt fact that I am not.

I usually run along a curvy cinder path
on the edge of a lake that sparkles in the sun.
I spot a heron, a pair of ducks and 5 white ibises,
but the fact remains that I am still not Sonny Rollins.

I watch hundreds of scattered black birds
wheeling and squawking in the sky
but that cowbell intro to “I’m an Old Cow Hand”
reminds me that I am someone other than Sonny Rollins.

Most of the runners and dog walkers
give me some kind of morning greeting.
Then a guy about my age shoots me a look
that says There’s no way you are Sonny Rollins.

That does it. If I am not Sonny Rollins,
then none of you other people are either.
Not you in the track suit or you with the collie—
not one Sonny Rollins in the pack of you.

And so I began exercising the muscles
of sarcasm as I continued to put down
everyone in sight for being inferior
to Sonny Rollins and every other jazz giant,

a pointless habit that ended only
when I found you at home in the kitchen,
you who have no desire to be Sonny Rollins,
you who dream only of being Anita O’Day.

A little info on Sonny Rollins and how he practiced 15 hours a day on the Williamsburg Bridge you may find on the wikipedia

2020. június 24., szerda

Csukás István: Kopottabb éveim felelnek

Kopottabb éveim felelnek a vad
vallatásban: légy szabad!
S menekül komor példák elöl
szívből az ifjúság, őszből a fecske-had:
milyen áldozatok árán,
s milyen álmok határán
lettem én szabad?
Milyen szomjúságtól lettem én részeg,
s milyen ég szárad el felettem;
miféle hitek, miféle gyönyörű tévedések
délibábja tartott bűvöletben,
hogy holdakat rókáztam, csillagokat köptem?
Mit pusztítottam el, aki voltam, a kölyökben?

(ez egyik legelső verseinek egyike, 1962-ből)

2020. június 23., kedd

Jason Schneiderman: sugar is smoking

it's amazing how death
is always around the corner,
or not even so far away
as that, hiding in the little pleasures
that some of us would go
so far as to say
are the only things
keeping us alive

2020. június 22., hétfő

Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot

Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék –
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,

mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;

vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,

s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.

2020. június 20., szombat

Haász János: Híres ellenálló

Papi sokat mesélt arról, milyen
híres ellenálló volt
a földalatti mozgalomban.
Ellenállt a németeknek,
ellenállt az oroszoknak,
ellenállt minden elnyomónak.
Mert szerinte itt valakik mindig
elnyomtak valakiket,
és az embernek mindig
az elnyomottak mellett a helye.
Akkor is, ha a föld alá kell menni?, kérdeztem.
Akkor is, ha a föld alá kell menni, bólintott.
Aztán rendelt egy csomó minyont,
mert bármekkora ellenálló volt,
a minyonnak soha nem tudott ellenállni.

2020. június 19., péntek

Billy Collins: On Turning Ten

The whole idea of it makes me feel
like I'm coming down with something,
something worse than any stomach ache
or the headaches I get from reading in bad light--
a kind of measles of the spirit,
a mumps of the psyche,
a disfiguring chicken pox of the soul.

You tell me it is too early to be looking back,
but that is because you have forgotten
the perfect simplicity of being one
and the beautiful complexity introduced by two.
But I can lie on my bed and remember every digit.
At four I was an Arabian wizard.
I could make myself invisible
by drinking a glass of milk a certain way.
At seven I was a soldier, at nine a prince.

But now I am mostly at the window
watching the late afternoon light.
Back then it never fell so solemnly
against the side of my tree house,
and my bicycle never leaned against the garage
as it does today,
all the dark blue speed drained out of it.

This is the beginning of sadness, I say to myself,
as I walk through the universe in my sneakers.
It is time to say good-bye to my imaginary friends,
time to turn the first big number.

It seems only yesterday I used to believe
there was nothing under my skin but light.
If you cut me I could shine.
But now when I fall upon the sidewalks of life,
I skin my knees. I bleed.

2020. június 18., csütörtök

rupi kaur: [I do not want to have you...]

i do not want to have you
to fill the empty parts of me
i want to be full on my own
i want to be so complete
i could light a whole city
and then
i want to have you
cause the two of us combined
could set it on fire

2020. június 17., szerda

Márai Sándor: Olyan világ jön...

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

2020. június 16., kedd

2020. június 15., hétfő

Tóth Krisztina: Delta

Ha negyvenéves elmúltál, a tested
egyszercsak elkezd magáról beszélni,
és minden rejtett minta, mit az évek
az emlékezetedre tetováltak,
átüt a bőrön. Mint mikor a függöny
rajzát a fény a padlóra vetíti.
Figyeled lassan az erek vonulását,
hogy bontakozik ki testedből egy másik,
leendő felszín. Fekszel nyitott szemekkel,
és eszedbe jut egy semmiség. Hogy álltál
a gyerekkel egy múzeumi tárló
előtt, és néztétek, az ellapított homokra
hogyan csöpög a lassú víz egy csőből.
Látod-, mondtad, szétbomlik sok kis ágra.
És azt kérdezte: jó, de hol a tenger?

Charles Bukowski: Az Idegenek

talán nem hiszed el,
de vannak, akik
úgy élik le az életet, hogy
nagyon keveset
feszengenek vagy
szoronganak.
jól öltöznek, jól
esznek, jól alszanak.
elégedettek a
családi
életükkel.
néha átélnek pillanatokat a
bánatból,
de összességében
zavartalanok
és gyakran érzik
jól magukat.
és amikor meghalnak,
az egy egyszerű
halál, rendszerint
álmukban.
talán nem hiszed
el,
de tényleg sok ilyen
létezik.
de én nem vagyok olyan, mint
ők.
oh nem, én nem vagyok olyan
mint ők,
én a közelében sem vagyok
hogy olyan
legyek, mint
ők,
de ők vannak
ott
és én vagyok
itt.

Fordította: Farkas Kristóf Liliom

2020. június 12., péntek

Halmai Tamás: verset rajzol


Onnan tudod, hogy tea készül:
tengert kapsz holddal
terítékül.

Onnan tudod, hogy október lett:
fényt termő fák
lakják a kertet.

Onnan tudod, hogy szeret, hogyha
verset rajzol
a homlokodra.