Tamási József: Tenger a könnyeinkből

itt tornyosulnak hazugságaink
betonból és acélból
földtől az égig
jobbra meg balra
ameddig a szem ellát
és azon túl

ezt alkottuk az évszázadok alatt
és ezt hagyjuk gyermekeinkre

és mi van a túloldalon

tenger a könnyeinkből

Tamási József: Öröklét

Talán csak hiszem
Hogy jól csinálom
Amit éppen csinálok
Legyen az sajtreszelés
Vagy más
Mondjuk villanyszerelés
Mert biztos nem vagyok benne

Öregszem az például egészen biztos
Bár néha elgondolkodom az örökléten
Vasárnaponként szunyókálva macskáimmal
Akkor egészen nyilvánvaló
Hogy nem halok meg soha

Tamási József: Én

újból és újból
elkövetni ugyanazt a hibát
nem vall túlzott bölcsességre
de ha nem ezt tenném néha
az nem is Én lennék
hanem valaki más
mondjuk Te

Tamási József: Oda-vissza

bezárkóztam önmagamba
néha kopogok
néha bekopognak

tovább nem megy

Tamási József: valamikor

valamikor
talán holnap
talán még ma este
de lehet
hogy csak
egy hónap múlva
vagy később
nem tudom
hogy mikor
bezárom az ajtót
magam mögött
úgy se jössz