Halmai Tamás: Nyugalom

Eltanulni a fáktól az időt,
a növényi lét fényesebb nyugalmát,
déli derűt az északi kedélyben,
a gyengeség baráti jelenlétét,
a kedvesek ujját a húrokon,
a módot, ahogy megtartja az élőt
a túlsó erők titkos egyensúlya.

Halmai Tamás: A legkisebb szegényangyal

Ment a legkisebb szegényangyal,
és vele ment az út,
és útitársa lett a hajnal,
a torony és a kút,

a sivatag, a kert, a tenger,
az erdő és a rét,
vitte az éneklő terekkel
hallgatag életét,

ment a legkisebb szegényangyal,
hogy királyfi legyen,
vagy királylány, vagy mese habbal,
masni a szíveden.

Halmai Tamás: Őrangyal

Ha erdőt járunk andalogva,
nagyon vigyázok angyalomra:

tüskébe szárnya ne akadjon,
glóriája fején maradjon,
gyönyörű lelkét el ne hagyja,
gyűrt avarban ne essen hasra,
ha szél kerget, ne nézzen hátra,
érjünk ki együtt napvilágra.

Fényét szem elől nem tévesztem.
Ha eltéved, ki véd meg engem?

Halmai Tamás: Feladat

Hozzátenni a világhoz csak egyet,

egy almafát, egy könyvet, egy fiút

vagy lányt vagy többet vagy egy tiszta udvart,

egy szonátát, egy szonettet, egy zsemlét,

egy kézszorítást, ajándék mosolyt,

csak egyet mindig, csak egyetleneggyel

gyarapítani a kifoszthatatlant.

Halmai Tamás: verset rajzol

Onnan tudod, hogy tea készül:

tengert kapsz holddal

terítékül.

Onnan tudod, hogy október lett:

fényt termő fák

lakják a kertet.

Onnan tudod, hogy szeret, hogyha

verset rajzol

a homlokodra.