Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Szilágyi Domokos: Ius Primae Noctis

FIGYELEM!
A vers felkavaró.



Nád-erdő közepén tavirózsák
- nád-szablyák, csillagtalan víz-ágy -

Jönnek, parancsra tárva testük öblét,
lehajtott lelkű, mosolytalan menyecskék,

illattalan virág-árnyak - -
járják a villogó szemű nádast,

álmaimban, összeszorított ajakkal,
mellükön tejfehér teleholddal.

Tapogatják szőrös-kezű rémek,
pókhasúak ölelik őket,

vérbő tokák nyakukra folynak,
kan-agyarak vállukba marnak,

göcsörtös térdek térdüket nyomják,
zsíros fülek nyelik fájdalmuk hangját,

szemük szirmait tövises szemek tépik,
fejük rózsaként hajol földig,

kedvük temetődik rögök alá
- hol van, ki kínjukat kiáltaná?

Fénytelén ágyékukat sugárral simítani
hol a Nap? hol vagytok, szerelem csillagai?

Nád-erdő közepén tavirózsák
- nád-szablyák, csillagtalan víz-ágy -

Jönnek, parancsra tárva testük öblét,
lehajtott lelkű, mosolytalan menyecskék,

álmaimban jönnek lengő sorban,
arcukon keserű ráncok csokorban,

méhük sunyító bánattal terhes -
nyújtják kezüket századok szürkés

ködén át, ajkuk szótalan jajjal,
villog vértelen gyötrődés-habbal,

nyugtukat nem lelik a földben,
szívüket forgatják szívemben,

nyelvem pattogzik, agyam elforr,
s vér fakad tejes liliomokból -

Szilágyi Domokos: Ragyogj

Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek

Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni rád
az éber
csak így nem csalja meg magát

A levelek fölött
álmodó fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak

Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt

Szilágyi Domokos: Ünnepek

Legszebben a szerelmesek ünnepelnek:
meztelenül -
tüzes súlytalanságba öltözötten,
mint az űr
meghódítói - -
legszebben a szerelmesek ünnepelnek:
meztelenül.

Szerelmesek szép, meztelen, súlytalan ünnepeit
- ezt az értelmes csodát -,
szerelmesek szép, meztelen, súlytalan ünnepeit
kívánom neked is, világ.

Szilágyi Domokos: Mérleg

A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta józanul-hűvösen lemérlek.

Nem bőröd bársonyát, selyemhajad színét sem
(sohasem akarom, hogy ilyen szándék kísértsen),

-- csak egy sóhajt: csodásat, halkat, mélyet. . .
És akkor két szempár egymásba mélyed.

S lebillen serpenyője mérlegemnek:
megmérettél. . . -- S az eredmény: szeretlek.