Barukh: Zöld

kis barukhot lenyűgözte
hogy az amerikai filmekben
a szereplők kinyitják
hatalmas hűtőjük ajtaját
kivesznek belőle
egy dobozos tejet
és úgy
ahogy van
beleisznak

nagy kortyokkal
számolatlanul
önfeledten

olyan önfeledten
hogy kis barukh
azt gondolta
biztosan van még
legalább két liter tej
abban a nagy hűtőben

ez abban az időben volt
amikor kis barukh
úgy ment el vásárolni
a biciklijével
és egy bevásárlótáskával
a biciklije kormányán
hogy sosáná
húsz forintot adott neki
hogy abból hozzon
két liter tejet
és egy kiló kenyeret
a négytagú családnak

ez abban az időben volt
amikor magyarországon
csak zacskós tejet lehetett kapni

olyan zacskósat
amiből nemigen lehetett
menőn inni

amit gondosan
bele kellett tenni
egy műanyag tartóba
ki kellett vágni
az egyik sarkát
és úgy lehetett
belőle önteni

pohárba

az a gondosság
ahogyan a zacskós tejből
hozzá lehetett jutni a tejhez
minden volt
kis barukh számára
csak nem menő

a zacskós tej kinyitásáról
és az ehhez tartozó
gondosságról
barukhnak mindig
vered jut eszébe
pécsi nagymamája

az
ahogy vered nyitotta ki
a tejes zacskót
ugyanis
minden volt
csak nem menő

abban benne volt
a háború
a bujkálás
az éhezés

és a szeretet

és a háború
a bujkálás
az éhezés
és a szeretet
nem voltak menő dolgok
a tinédzser kis barukh számára

kis barukh
nagyon szerette veredet
és nagyon szerette a tejet
azzal sem volt gondja
ha pohárból kellett innia
főleg
akkor nem
ha tele volt a pohár
de azért úgy gondolta
hogy dobozból inni
mégiscsak sokkal menőbb
mint pohárból

a dobozból ivás
a bőséget és a szabadságot
jelentette a számára

azt a bőséget és szabadságot
amiben az ember számolatlanul
ihatja a kortyokat a tejből

azt a bőséget és szabadságot
amiben az ember önfeledten
fogyaszthat

az önfeledt
gondtalan
fogyasztás
volt a menőség csúcsa
kis barukh számára

az volt az álma
hogy egyszer
gazdag lesz
és akkor lesz egy hatalmas hűtője
és az mindig
tele lesz

tejjel

és gyümölcsjoghurttal

hogy bármikor kinyithassa
és bármikor kivehessen belőle
amikor csak kedve szottyan

az volt az álma
hogy egyszer
gazdag lesz
és akkor neki
soha nem kell majd
egyik forintot
a másik mellé tennie
ahogy a szüleinek
és a nagyszüleinek
kellett

kis barukh számára
a boldogság
egyet jelentett
az önfeledtséggel
és gondtalansággal

az önfeledtség
és gondtalanság
pedig egyet jelentett
a gazdagsággal

vagyis mindennel
ami nem vered

mindennel
ami nem a gondosság

nem a háború
nem a bujkálás
nem az éhezés
nem a szeretet

…….

sok év telt el azóta
hogy kis barukh
tele hűtőről
és gazdagságról
álmodozott

és ezalatt a sok év alatt
se kis barukh
se nagy barukh
nem lett gazdag soha

a hütője volt néhányszor tele

de gazdag soha nem volt

és olyan gazdag
olyan önfeledt-gondtalan fajta
már nem is lesz soha

mert azóta megtanulta
hogy azok a szereplők
azokban az amerikai filmekben
akik olyan számolatlanul
itták a kortyokat
a dobozból
annyi tejet
fogyasztottak
mintha négy föld bolygó
állna a rendelkezésükre

annyi tejet
annyi hamburgert
annyi benzint
és annyi műanyagot

mintha négy föld

állna
önfeledt
és gondtalan
fogyasztásuk rendelkezésére

bőségük és szabadságuk
rendelkezésére

és nem csak akkor
a nyolcvanas években
kilencvenes években
de azóta is

sőt

és nem csak ők
a szereplők

de háromszázötven millió
hús-vér honfitársuk is
és még legalább ugyanennyi
nyugat-európai

pedig nincs négy föld

csak egy van

és tegnapelőtt
barukhnak az a gondolata támadt
hogy a dolgok
összefüggenek

hogy az ami olyan
magnetikus erővel hatott rá
kis barukh korában

az erőforásokkal szembeni alázat
hiánya
volt

és
hogy ahogy ő
mindig
önfeledtebben
és gondtalanabbul
fogyasztott
mint ahogy
erőforrásai megengedték
volna

úgy fogyaszt
önfeledtebben
és gondtalanabbul
az egész világ
mint ahogy
erőforrásai megengednék

barukh mindig úgy gondolta
hogy sikertelen volt
amikor megpróbált
magának
egy amerikai vagy nyugat-európai
jólétet teremteni

csak tegnapelőtt értette meg
hogy nem
nem volt sikertelen
nagyon is sikeres volt

hiszen éppen
ugyanolyan fenntarthatatlan
fogyasztási szokásokat
alakított ki
mint amilyeneket
az amerikaiak és a nyugat-európaiak

a különbség csak annyi
hogy barukh szokásainak
elsősorban a saját pénztárcája
látta kárát
míg az amerikai
és nyugat-európai jólétnek
egy egész bolygó
és az egész emberiség

és tegnapelőtt
barukh arra gondolt
hogy bármennyire is
nem tűntek menőnek
vered gondos mozdulatai
ahogy kinyitotta a tejes zacskót
és kiöntötte belőle a tejet egy pohárba

ez a jövő
vered a jövő

a háború
a bujkálás
az éhezés
amerika és nyugat-európa
kapuit döngeti

és át fogja szakítani őket

és
a háború
a bujkálás
és az éhezés
amerika és nyugat-európa
napi realitása lesz

egy tizenhat éves svéd kislány
áthajózott az atlanti-óceánon
egy autóbusz méretű napelemes hajón
hogy felhívja a figyelmet arra
hogy ő és a generációja
bele fog pusztulni
az önfeledt és gondtalan fogyasztásba

barukh tegnapelőtt pedig
arra gondolt
hogy the green is the new gold
hogy a zöld az új arany
és hogy vered gondossága
és az erőforrásokkal szembeni alázata
az új menő

a világ
erőforrásaival
szembeni alázat

a mi
rendelkezésünkre álló
véges
erőforrásokkal
szembeni alázat

a végességgel szembeni alázat

saját
végességünkkel
szembeni

alázat

Barukh: Három hónap

barukh egyik legtraumatikusabb
gyerekkori élménye az volt
amikor joszef egyszer
nem beszélt vele

három
hónapig

kis barukh
tizenhét éves volt
és összevitatkozott joszeffel

összeveszekedett

valamin

valamin
ami fontos volt

de nem
olyan
fontos

joszef mondott valamit
mire kis barukh nekitámadt
mire joszef visszatámadt
mire egymásnak feszültek

érvek is
és érzelmek is

nem értettek egyet

és nem tudtak
dűlőre jutni

mindketten
meg voltak győződve arról
hogy nekik van igazuk

és joszef
megbántódott
és megharagudott
és elkezdett nem beszélni
kis barukhhal

és amikor kis barukh látta
hogy joszef nem beszél vele
akkor ő sem beszélt joszeffel

először csak a vita napján

aztán másnap reggel sem

kis barukh így ment el iskolába
joszef így ment el dolgozni

kis barukh nem sokkal azelőtt
ment át egy másik iskolába
nem érezte magát magabiztosnak

mondjuk
soha nem érezte magát magabiztosnak

délután hazamentek
az iskolából és a munkából
és továbbra sem beszéltek

sosáná nem viselte jól a csendet

mind joszefnél
mind kis barukhnál
kampányolni kezdett
hogy kezdjenek el beszélni
egymással

joszef azt mondta sosánának
hogy csak akkor kezd beszélni
kis barukhhal
ha kis barukh
bocsánatot kér tőle

kis barukh azt mondta sosánának
hogy nem kér bocsánatot
mert nincs miért
bocsánatot kérnie

így telt a vita utáni nap

aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő
aztán a következő…

két hónap
kb

egy lakásban laktak
joszef
sosáná
kis barukh
és kis barukh testvére
ugyanazokat a helyiségeket használták
de joszef és kis barukh
nem beszélt egymással
nem is nagyon néztek egymásra
csak kerülgették egymást némán

sosáná nagyon rosszul viselte a csendet

mind joszefnek
mind kis barukhnak
könyörgött
hogy kezdjenek beszélni

de joszef feltétele nem változott
és kis barukh nem akart
bocsánatot kérni

nem sokkal a vita előtt történt
hogy kis barukh jelentkezett
a cambridge-i egyetem
angol nyelvvizsgájára

előtte már volt
egy sikertelen nyelvvizsga-kísérlete
szóval rengeteg tanulással
gyakorlással
és szorongással
készült a második kísérletre

úgy gondolta
hogy joszef tudja
mi játszódik le benne
a nyelvvizsgával kapcsolatban
és hogy legkésőbb
a nyelvvizsga előtt
majd fog hozzá szólni
valamit

eljött
a nyelvvizsga előtti nap
és kis barukh nagyon várta
hogy joszef szóljon hozzá

valami biztatót

kis barukh nem várt megbocsátást

nem várt kedvességet

csak valami közhelyes jókívánságot

hogy hajrá

vagy csak egy pillantást

legalább

de nem kapta meg

este

és nem kapta meg reggel sem

kis barukh nyelvvizsgájának reggelén
joszef úgy ment el dolgozni
hogy rá sem nézett kis barukhra

akkor
azon a reggelen
győzte le joszef kis barukhot

akkor
azon reggelen
nyerte meg a vitát joszef

akkor
azon reggelen
kis barukhban
összetört valami

hit

valami
kimondatlan
meggyőződés

hogy minden vita
és nézeteltérés ellenére

joszef ismeri és szereti őt

kis barukh azon reggelen
szembesült azzal
hogy joszef
csak feltételekkel
szereti

és kis barukh
elvesztette
a maradék önbizalmát is

nem csak az utcai önbizalmát
ami soha nem is volt neki
de a kozmikus önbizalmát is

ami abból a hitből táplálkozott
hogy ő
kis barukh
feltételek nélkül is
szerethető

legalább a szülei által

így aztán
nem sokkal
a nyelvvizsga után
amikor sosáná odament
kis barukhhoz
és azt mondta neki
hogy ő
mármint sosáná
belebetegszik
és belepusztul
ebbe a csendbe
akkor másnap
kis barukh
egy feltételek nélkül
nem szerethető kis barukh
odament joszefhez
és bocsánatot kért tőle

valamiért
amiért
az a kis barukh
aki még azt hitte
hogy szerethető
feltételek nélkül is
nem tudott volna bocsánatot kérni

Barukh: nyugalom

 

a legtöbb társaságban 

barukh kényelmetlenül
érzi magát

a legtöbb társaságban
szinte minden
társaságban

erőfeszítést
igényel tőle
hogy megteremtse
és fenntartsa
az udvariasság
látszatát

mert barukh
egyáltalán nem udvarias

barukh egyáltalán nem
civilizált

barukh nem civilizáltságból
vagy nagyszerűségből
toleráns

nem civilizáltságból
vagy nagyszerűségből
harcol
a beduinok
arabok
palesztinok
zsidók
szegények
elesettek
menekültek
melegek
nők
egyenlő jogaiért
méltóságáért

barukh önzésből toleráns

tizenegy éves korában lett az

akkor költözött el
a családjával
a szülővárosából
pécsről
budapestre

pécsen
volt afrikai
sváb
délszláv
ukrán
zsidó
magyar
osztálytársa

mindannyian
frissen épült
panelházakban laktak
és egy frissen épült
iskolába jártak

a kis barukh
és minden barátja
biciklizett
és verekedett
és szeretett volna
szandokán lenni
a maláj tigris

vagy gojkó mitics
a jugoszláv indián

vagy mindkettő
egyszerre

nem voltak
barukh legalábbis nem emlékszik arra
hogy lettek volna
jobb vagy rosszabb családok

családok voltak

amikor tizenegy éves korában
a saját családjával
budapestre költözött
a kis barukh
akkor találkozott először
olyan világgal
amiben
a pécsi grundhoz képest
ilyen nagy szerepe van
a kifinomult társalgásnak
a társasági viszonyoknak
annak
hogy ki kit ismer
és annak
hogy ki kivel van jóban

az udvariasságnak

amikor tizenegy éves korában
budapestre költözött
a kis barukh
akkor találkozott először
olyan világgal
amiben
a pécsi grundhoz képest
az emberek
ilyen
egyformán néznek ki

és a kis barukhnak
ez az élmény
akkor
egy életre beégett:

ha az emberek egyformán néznek ki
akkor olyan láthatatlan
szabályok alapján
működik a közösség
amit a kis barukh nem ért
és amiben ezért
kényelmetlenül érzi magát

amiben nem az számít
hogy ki milyen gyorsan
tud biciklizni

amiben nem az számít
hogy ki milyen elszántan
tud verekedni

amiben
az igazság
és a szabadság
vagyis azok az értékek
amikért
szandokán
és gojkó mitics
harcolt
nem a legfontosabb értékek

a kis barukh
akkoriban
ezen
nem sokat gondolkodott
inkább minden erejével
azon volt
hogy beilleszkedjen
ebbe az új világba

nagyon igyekezett
és mivel
annyira
igyekezett
azt hitte
hogy sikerült

harminckét éves volt
amikor először
érezte azt
hogy
talán
mégsem
sikerült

akkor járt először londonban
és akkor ment végig először
egy olyan utcán
amin minden arc
ami szembejött vele
más színű
és más formájú volt

arab
indiai
askenáz
pakisztáni
mediterrán
nyugat-európai
színű és formájú
arcok

a nagy barukh
szinte egy pillantás alatt
megnyugodott

nem tudta
hogy mennyire
nem volt nyugodt
amíg meg nem nyugodott

nem tudta
hogy huszonegy éve
nem érezte magát
olyan biztonságban
mint amilyenben pécsen
tizenegy éves koráig

nem tudta
egészen addig
amíg londonban
az oxford streeten
újra meg nem érezte
azt a régi biztonságot

azt a régi nyugalmat

a régi kisimult idegeket

pontosan azt
amit itt
izraelben
is érez
nap
mint nap
amikor
egyetlen
átlagos
nap
leforgása alatt
találkozik
beszél
és zsúfolódik össze
askenázokkal
és mizrahikkal
szekulárisokkal
és kucsmás ortodoxokkal
oroszokkal
és amerikaikkal
indiaiakkal
és vietnámiakkal
mohamedán arabokkal
és keresztény arabokkal
és keresztény afrikaiakkal
és mohamedán afrikaiakkal
és zsidó afrikaiakkal
és argetinokkal
és brazilokkal
és filipinekkel
és thaiföldiekkel
és japánokkal

barukh nyugodt
amikor így telik egy napja

mert amikor
ennyire színes
egy közösség
akkor ki van zárva
hogy a kifinomult társalgás
és az évszázados társasági szabályok
irányítsák az életet

mert amikor
ennyire színes egy közösség
akkor sokkal fontosabb
szandokán és gojkó mitics
igazsága és szabadsága

mert amikor
ennyire színes egy közösség
akkor sokkal fontosabb
hogy ezért
az igazságért és szabadságért
ki milyen elszántan
tud és hajlandó verekedni

Barukh: Csoda nap

tegnap

a jeruzsálemi villamoson

miután becsukódtak az ajtók

egy turistalány

váratlanul kiabálni kezdett

angolul

hogy ne induljon el a villamos

nyissák ki az ajtókat

keresztül verekedte magát

az utasokon

és mikor ajtókhoz ért

nyomni kezdte

az ajtónyitó gombot

és közben tovább kiabált

egyre kétségbeesettebben

néhány utas felé fordult

és mondták neki

hogy már

nem fog kinyílni az ajtó

és tényleg

alighogy kimondták

a villamos elindult

a lány szemét elöntötték a könnyek

kétségbeesetten

érthetetlenül magyarázni kezdett

hogy két megállóval korábban

a telefonját

elvették?

elvesztette?

odaadta valakinek?

és hogy azonnal

vissza kell mennie oda

az egyik utas

azt mondja neki

hogy az a hadavidka nevű megálló

és hogy ott van egy

lost and found office

egy talált tárgyak osztálya

próbálja meg ott

egy másik utas

azt kezdi el magyarázni

hogy hogyan tud visszajutni

a hadavidka megállóhoz

egy harmadik utas

tíz sékelt nyújt neki

mire két másik utas is

nyújt neki tíz-tíz sékelt

a hadavidkáig vissza

a villamosjegy ára egyébként

öt sékel

egy hatodik utas megkérdezi

hogy mi a telefonszáma

a turistalánynak

és amikor ő diktálni kezdi

az utas elkezdi bepötyögni

a saját telefonjába

hogy felhívja

hátha valaki felveszi

és akkor megtudhatják

hogy hol van

a turistalány

még nem ér a szám végére

amikor a villamos befut

a következő megállóba

megáll

kinyílnak az ajtók

és az utasok

kitódulnak

a turistalány

zokogni kezd

nincs telefonja

nem tudja elérni a társait

nem tud tájékozódni

és azok az utasok

akikkel az előbb még

együtt utazott

most leszállnak

és újra egyedül marad a bajban

de a hatodik utas

azt mondja neki

hogy szálljanak le együtt

és hívják fel a telefonját együtt

és a turistalány bólogat

mert a sírástól

nem tud válaszolni

és ahogy leszáll

és megáll a peronon

a hatodik utas mellett

minden második

leszálló utas

odalép hozzá

ránéz

a szemébe

és annyit mond neki

hogy ne aggódjon

minden rendben lesz

barukh egy olyan országban nőtt fel

ahol hasonló esetben

egy villamosnyi bamba utas

néz vissza a bajba jutott emberre

akár turista

a bajba jutott ember

akár odavalósi

az érzésekről nem árulkodó

maximum rosszalló

bamba arcok látványa

beleégett barukh retinájába

annyiszor látott ilyet

fő-emlékké vált

és valahányszor szülőföldjére gondol

ez a kép

mindig megjelenik

a szeme előtt

barukh egy olyan országban nőtt fel

ahol hasonló esetben

mindig van

egyetlen

utas

de

mindig

csak egyetlen

aki a bajba jutott segítségére siet

a többiek

érzésekről nem árulkodó

maximum rosszalló

bamba arccal
néznek

a jeruzsálemi villamoson tegnap
barukh egyetlen bamba arcot sem látott

és bár
a tanácsok
amiket az utasok adtak
nagyrészt nem tűntek
különösebben hasznosnak
egyetlen hasznuk biztosan volt

a turistalány nem érezte
hogy egyedül van a bajban

barukh közel három éve él izraelben

túl van már azon az időszakon
amikor mindent szupernek látott
új hazájában

amikor minden szuper volt
amit új honfitársai csináltak

már nem minden szuper

mert sok minden nehéz

az új haza

az új élet

az új honfitársak között

sokszor kurvanehéz

de van két serpenyő

és az egyik serpenyőben
zöldell a májusi dunántúl
szemerkél az eső
az augusztus végi balatonon
és szakad a hó a decemberi szegeden

de a villamoson
érzésekről nem árulkodó
maximum rosszalló
bamba arccal
néznek
az utasok
a bajba jutottra

és egymásra

a másik serpenyőben pedig
ott van egy kurvanehéz új élet

új honfitársakkal

viszont ott van a villamosos eset

meg az a másik eset
amikor a szomszéd kurd nagymama
este kéretlenül elmeséli juditnak
hogy esküvőre megy az egész család
és úgy kéri meg juditot
hogy nézzen rá
addig a házra
amíg távol vannak
mintha judit is családtag lenne

meg az a másik eset
amikor barukh áll a lépcső tetején
egy סתם lépcső tetején
jeruzsálemben a belvárosban
és a telefonját nyomogatja
amikor egy öregúr
a kezét nyújtja felé
hogy barukh segítse fel a lépcsőn
és barukh felsegíti
aztán megsimogatja az öregúr hátát
ahogy az a botjára támaszkodva
tovább botorkál

és ott van az az eset is
amikor barukh elszundít
a zsinagógában
a szombatfogadáson
mert ezekben a ספרדי
és מזרחי zsinikben
olyan rohadt kényelmesek a székek
hogy jól esik bennük
péntek este elszundítani
miközben a többiek
valamelyik zsoltárt mormolják
aztán valaki megérinti
barukh vállát
hogy már az עמידה jön
amit állva kell mondani
és barukh feláll
és mondja

és ott van az az eset is
amikor a barukh mögött ülő
nyolcvanas öregúr szundít el
ugyanígy
és most barukh
érinti meg az ő vállát
hogy az עמידה jön

és így tovább

és amikor barukh
egy ilyen nap végén
összefut a főbérlőjével
a ház előtt
és megbeszélik
hogy melyiküknek
milyen napja volt
milyen gondjai vannak
elsősorban anyagi természetűek
és hogy melyiküknek mire kellene
sürgősen sok-sok pénz
akkor barukh
úgy búcsúzik el főbérlőjétől
hogy mindennel együtt
ez egy יום נס volt
egy csoda nap
és a főbérlő
megkönnyebbülten felnevet
mert tényleg az volt

Barukh: Férfi

fenyvesi gabi
azt kérdezte tel avivban
hogy hogyan
egyezteti össze barukh
a feminizmusát
a zsinagógával
ahova jár

hogyan egyezteti össze
a feminizmusát azzal
hogy egy olyan
mizrahi zsinagógában
imádkozik
ahol a nőket
csak a karzatra
engedik be
és ahol a nők
nem vehetnek részt
az imádkozás közösségi részében

nem számítják be őket a minjánba
vagyis a tíz emberbe
amennyi ahhoz szükséges
hogy bizonyos
csak közösségben elmondható
imákat elmondjanak

nem hívják fel őket a tórához
vagyis csak a távolból
a karzatról figyelhetik
amikor szombaton
vagy más ünnepen
nyilvánosan felolvassák
mózes öt könyvének
egy-egy részletét

a válaszában
barukh két dologról beszélt

az egyik dolog az volt
hogy ő hisz abban
hogy nőknek és férfiaknak
ugyanolyan jogok járnak
egy zsinagógában

és mielőtt izraelbe jött
nagyon várta
hogy itt talál majd
olyan zsinagógát
ahol nőknek és férfiaknak
ugyanolyan jogok járnak
és majd egy ilyen helyen
imádkozhat

és amikor
megérkezett izraelbe
talált is ilyen zsinagógát
az amerikai progresszívek
által alapított kibucokban
ktorában
és lotánban
és barukh imádkozott is velük
és csodálatos élmény volt

egy olyan helyen imádkozni
ahol egy nő vezeti
rabbiként a közösséget
egy igazi cádik
szent ember
és karizmatikus figura
és ahol nagy tudású
nők és férfiak
együtt
egyenjogú felekként
imádkoznak

csodálatos élmény volt
csodálatos liberális élmény
csodálatos politikai élmény

de nem spirituális

barukh nem tudja
hogy a politikai korrektség
vagy a felső középosztálybeli
liberális amerikaiak
civilizáltsága
tette-e
de
ő
távolabb
érezte
magától
istent
közöttük

mint
a papíron
egyszerűbb
civilizálatlanabb
barbárabb
marokkói
és kurd
pincérek
rendőrök
és kereskedők
között

az ő
kevésbé korrekt
és kifinomult
hagyományosabb
zsigeribb
hite
barukhoz
közelebb hozta
istent

és barukh elsősorban
isten miatt megy
a zsinagógába

azért
hogy közösségben
imádkozhasson hozzá

és abban a közösségben
érzi jobban magát
amelyikben az ő lelke
magasabbra tud emelkedni
együtt
a többi lélekkel

függetlenül attól
hogy nők és férfiak
vagy csak férfiak
vagy csak nők
imádkoznak ott

a másik dolog
amit barukh elmondott
a válaszában
az volt
hogy
a zsidó élet központja
az otthon
nem a zsinagóga

és hogy azokban
a hagyományos közösségekben
amilyen a marokkói és a kurd
a zsidó otthon főnöke
elnök-vezérigazgatója
a feleség
az anya

és ezek az otthonok
ritkán jelentenek
egy nukleáris családot

egy-egy otthonban
egymás mellett
egymáshoz közel álló
házakban
nagyszülők
szülők
testvérek
unokatestvérek
és egymillió gyerek
él együtt

ha a bazi nagy görög lagzira gondolunk
közel járunk
a marokkói és kurd valósághoz

ezekben
a kisebb falunyi otthonokban
a feleségek
az anyák
diszponálnak
minden jelentős
logisztikai
pénzügyi
és rituális
kérdés felett

a férfiak
eljárnak dolgozni
eljárnak zsinagógába
miközben
a nők
működtetik az otthont

barukh azt mondta
tel avivban
hogy ő úgy látja
hogy ezekben a közösségekben
nőket és férfiakat
egyforma mértékű
jogok illetik meg

nem ugyan-azok a jogok
de ugyan-olyan mértékűek

barukh úgy látta
hogy a válaszával
nem győzte meg gabit arról
hogy a feminizmus
és egy mizrahi zsinagóga
összeegyeztethető
egyetlen ember életében

judittal is beszélgettek erről
hazafelé a buszon
és barukh azóta
sokat gondolkodott ezen

és arra jutott magában
hogy ő azért tudja
összeegyeztetni
a feminizmust
a mizrahi zsinagógával

mert
férfi

azért tudja összeegyeztetni
mert megteheti
hogy összeegyezteti

mert mind a kettőt
mind a feminizmust
mind a mizrahi zsinagógát

ő választotta

ő döntött

mert dönthetett

mert férfi
mert hatalmában áll
dönteni
a saját élete felett

dönthet úgy
hogy egyszerre
feminista
és
imádkozik egy olyan zsinagógában
ahol a nők
nem egyenjogú tagok

dönthet így
ha neki
spirituális okokból
így megfelelő

ezzel szemben
sem fenyvesi gabi
sem egyetlen nő
nem dönthet így

barukh számára
a feminizmus
úri huncutság

gabi
és minden nő
számára
élet és halál kérdése

ha barukh
fel akar menni a tórához
elmegy egy zsinagógába

egy askenáz zsinagógába
egy mizrahi zsinagógába
egy ortodox zsinagógába
vagy egy progresszív zsinagógába

mindegy

ha fel akar menni a tórához
fel fog menni

ha gabi
vagy egy másik nő
akar felmenni a tórához
akkor találnia kell
egy progresszív zsinagógát

szóval
újra nekifutva
az eredeti kérdésnek
barukh újragondolt válasza ez:

barukh úgy és azért tudja
összeegyeztetni
a feminizmusát
és a mizrahi zsinagógát

mert megteheti

mert férfiként
olyan dolgokat tehet meg
amiket nőként nem tehetne meg

azért
mert férfiuralom van

férfiuralom

ez barukh
őszinte és újragondolt válasza
gabi kérdésére