U. A. Fanthorpe: Idyll

Not knowing even that we're on the way,
Until suddenly we're there. How shall we know?

There will be blackbirds, in a late March evening,

Blur of woodsmoke, whisky in grand glasses,

A poem of yours, waiting to be read; and one of mine;

A reflective bitch, a cat materialised

On a knee. All fears of present and future

Will be over, all guilts forgiven.

Maybe, heaven. Or maybe

We can get so far in this world. I'll believe we can.

U. A. Fanthorpe: Not my Best Side

 I

 Not my best side, I'm afraid.
 The artist didn't give me a chance to
 Pose properly, and as you can see,
 Poor chap, he had this obsession with
 Triangles, so he left off two of my
 Feet. I didn't comment at the time
 (What, after all, are two feet
 To a monster?) but afterwards
 I was sorry for the bad publicity.
 Why, I said to myself, should my conqueror
 Be so ostentatiously beardless, and ride
 A horse with a deformed neck and square hoofs?
 Why should my victim be so
 Unattractive as to be inedible,
 And why should she have me literally
 On a string? I don't mind dying
 Ritually, since I always rise again,
 But I should have liked a little more blood
 To show they were taking me seriously.

 II

 It's hard for a girl to be sure if
 She wants to be rescued. I mean, I quite
 Took to the dragon. It's nice to be
 Liked, if you know what I mean. He was
 So nicely physical, with his claws
 And lovely green skin, and that sexy tail,
 And the way he looked at me,
 He made me feel he was all ready to
 Eat me. And any girl enjoys that.
 So when this boy turned up, wearing machinery,
 On a really dangerous horse, to be honest
 I didn't much fancy him. I mean,
 What was he like underneath the hardware?
 He might have acne, blackheads or even
 Bad breath for all I could tell, but the dragon--
 Well, you could see all his equipment
 At a glance. Still, what could I do?
 The dragon got himself beaten by the boy,
 And a girl's got to think of her future.

 III

 I have diplomas in Dragon
 Management and Virgin Reclamation.
 My horse is the latest model, with
 Automatic transmission and built-in
 Obsolescence. My spear is custom-built,
 And my prototype armour
 Still on the secret list. You can't
 Do better than me at the moment.
 I'm qualified and equipped to the
 Eyebrow. So why be difficult?
 Don't you want to be killed and/or rescued
 In the most contemporary way? Don't
 You want to carry out the roles
 That sociology and myth have designed for you?
 Don't you realize that, by being choosy,
 You are endangering job prospects
 In the spear- and horse-building industries?
 What, in any case, does it matter what
 You want? You're in my way.

U. A. Fanthorpe: Atlas

There is a kind of love called maintenance
Which stores the WD40 and knows when to use it

Which checks the insurance, and doesn’t forget
The milkman; which remembers to plant bulbs;

Which answers letters; which knows the way
The money goes; which deals with dentists

And Road Fund Tax and meeting trains,
And postcards to the lonely; which upholds

The permanently rickety elaborate
Structures of living, which is Atlas.

And maintenance is the sensible side of love,
Which knows what time and weather are doing
To my brickwork; insulates my faulty wiring;
Laughs at my dryrotten jokes; remembers
My need for gloss and grouting; which keeps
My suspect edifice upright in air,
As Atlas did the sky.

U. A. Fanthorpe: Kedves Lee Úr!

Kedves Lee Úr* (Okos Tanár Úr szerint
nem illik Laurie-nak szólítanom, de
így gondolok Önre, mivel Önnel éltem
egy teljes tanéven át), Kedves Lee Úr
(Laurie) csak szeretném, ha tudná,
hogy régebben utáltam az angolt, és Okos Tanár Urat
kedvelem talán a legkevésbé,
és ami Shakespeare-t illeti (őt is vesszük),
szerintem ő egy nemzeti katasztrófa, a vicceivel,
amiket Okos Tanár Úrnak kell megmagyaráznia,
és igazából attól se lesznek viccesek,
és T. Hughes és P. Larkin, meg a többiek
a szöveggyűjteményünkben, hát ők se túl humorosak,
sőt eléggé komor egy társaság, szóval ezért
akartam mondani, Kedves Laurie (bocsi) hogy a könyved
kárpótolt az összes többiért, ha
látnád a példányomat, tudnád, hogy együtt élt
velem, cola és kitkat foltok díszítik
és megfázásom nyomai, és gyakran
az ágyamba is magammal vittem, hogy felvidítson,
szóval kedves Laurie, bocsánatot szeretnék kérni,
nem kellett volna a fejlécek alatt a mamádról
skiccelnem rajzokat, valahogy
helytelennek tűnt, ha már ilyen kedves a könyvben a mamád,
és egyáltalán nem tetszettek azok a kérdések
a vidéki közösség szociális jólétéről
és az évszakok kamaszkorban történt észleléséről,
nem hinném, hogy azt akartad, hogy
így olvassák a könyvedet, de egyes részeket kívülről fújok,
és bárcsak a nagybátyáiddal és féltestvéreiddel
élhetnék én is Slad-ben, noha Okos tanár úr szerint a nézeted
az osztályharcról naív, és a vizsgáztatókat
nem fogja lenyűgözni, hogy mit tudok kívülről,
ők tömör és meggyőző válaszokat várnak
majd a kérdéseikre, de nekem nem erősségem a tömör és meggyőző,
én csak olyan szeretnék lenni, mint te, szeretném nem bánni a szegénységet,
szeretnék mindent szépnek és különösnek látni, ahogy te,
és már ki is vettem a következő kötetet a könyvtárból,
Spanyolországról, és kérdeztem is a mamát, tanulhatok-e
hegedülni, de Okos Tanár Úr szerint Spanyolország
már egyáltalán nem is olyan, már csupa üdülési jog
meg Torremolinos, és hány éves voltál,
amikor elkezdtél verseket írni? (Okos Tanár Úr szerint,
az én központozásommal a költészeti pályát fontolgatni,
megríkatja az angyalokat).

Ui: Kedves Laurie, kérlek, ne vedd magadra,
hogy megbuktam a vizsgán, nem a te hibád volt,
hanem az enyém, és Shakespeare-é,
és talán Okos Tanár Úré is, még mindig szeretem Cidert,
e téren semmi sem változott.

* ld: Laurie Lee: Cider with Rosie

U A Fanthorpe: Dear Mr Lee

Dear Mr Lee (Mr Smart says

it's rude to call you Laurie, but that's 

how I think of you, having lived with you 

really all year), Dear Mr Lee 

(Laurie) I just want you to know

I used to hate English, and Mr Smart 

is roughly my least favourite person, 

and as for Shakespeare (we're doing him too) 

I think he's a national disaster, with all those jokes 

that Mr Smart has to explain why they're jokes, 

and even then no one thinks they're funny,

And T. Hughes and P. Larkin and that lot 

in our anthology, not exactly a laugh a minute, 

pretty gloomy really, so that's why 

I wanted to say Dear Laurie (sorry) your book's 

the one that made up for the others, if you 

could see my copy you'd know it's lived 

with me, stained with Coke and Kitkat 

and when I had a cold, and I often 

take you to bed with me to cheer me up

so Dear Laurie, I want to say sorry,

I didn't want to write a character-sketch 

of your mother under headings, it seemed 

wrong somehow when you'd made her so lovely, 

and I didn't much like those questions 

about social welfare in the rural community 

and the seasons as perceived by an adolescent, 

I didn't think you'd want your book 

read that way, but bits of it I know by heart,

and I wish I had your uncles and your half-sisters 

and lived in Slad, though Mr Smart says your view 

of the class struggle is naïve, and the examiners 

won't be impressed by me knowing so much by heart, 

they'll be looking for terse and cogent answers 

to their questions, but I'm not much good at terse and cogent,

I'd just like to be like you, not mind about being poor, 

see everything bright and strange, the way you do, 

and I've got the next one out of the Public Library, 

about Spain, and I asked Mum about learning 

to play the fiddle, but Mr Smart says Spain isn't 

like that any more, it's all Timeshare villas 

and Torremolinos, and how old were you 

when you became a poet? (Mr Smart says for anyone 

with my punctuation to consider poetry as a career 

is enough to make the angels weep).

PS Dear Laurie, please don't feel guilty for 

me failing the exam, it wasn't your fault, 

it was mine, and Shakespeare's 

and maybe Mr Smart's, I still love Cider 

it hasn't made any difference.