Mélyen tisztelt gyártó!
Igazán nem ártó
szándékkal rovom e sorokat,
ki asztalt borogat,
velem nem rokonlélek,
én inkább mesélek.
Történt hát, hogy az önök nevével ellátott
félkilós száraz ebtápot
vásároltam egy boltban.
Hogy a bolt hol volt, vagy hol van,
levelemnek tárgyát nem képezi,
hisz az ottani serény kétkezi
dolgozókon nem bukott, és nem is állt,
mi itt most vizsgálatért kiált.
A tápot hazavittem egyenest,
gondolván, a kutyám este majd egyen ezt.
Ám ahogy hét óra tájban az etető tálban
szinültig áll a sok golyó,
négylábú barátom modorán azt látom,
e vacsora számára sokkoló.
Felborzolta szálkás szőrét,
és látszott, hogy egy árva őrét
magától a csemegére nem szánna.
Szemével közölte: ha csak számba
veszem e rusnya falatokat,
hát menten lehányom a falatokat.
Az eset namármost azért elgondolkodtató,
mert tacskóm ínyencnek korántsem mondható.
A sok tárgynak, fájdalom, se száma, se szeri,
mi eledelüket imígyen kenterbe veri.
Engedtessék meg, hogy felsoroljam őket,
tán nem sértem meg vele a termékfejlesztőket.
Cipőtalp, kabátgomb, famentes rajzlapok,
cellux és golyóstoll, üdítős kupakok,
fakéreg, hóvirág, gesztenye, dália,
árvácska, földgöröngy, mókusfekália.
A fülhallgatómnak szilikon betétje,
A bérelt símaszknak is ugrott a letétje.
Hajgumi, habszivacs, ceruza, kis lakat,
Nincs mi nem ehető, ha törik, ha szakad.
Fogyasztott labdákat, kicsiket, nagyokat,
de van, amit nem nyel le, ám szívesen nyalogat:
asztal- és széklábak, párnák és matracok,
szótárak, naptárak, földrajzi atlaszok,
zománcos szemölcs egy cserépvaránuszon,
és – maradjon közöttünk – nem épp tar ánuszom.
Mindezek fényében számomra meglepő,
hogy termékük eszerint kevésbé megnyerő,
mint szerves és szervetlen anyagok serege,
mit le sem meózott tesztek tömkelege.
Remélem soraim kedvüket nem szegik,
a díjnyertes bukét hamar kikeverik.
