Gulisio Tímea: Csendünk

Összes sejtem boldog.
Nyüzsgés a bőröm alatt:
A mindenek szeretése.
Mint a lekvárban összeérnek az ízek,
és már nem füge meg gyömbér,
Hanem egyben van,
És így az, ami,
A kis fanyartól édesebb az édes.
Mint Bach kettősversenye sem csak
Egy szólam meg még egy,
Hanem ahol az egyik hallgat,
A másik tölti be.
Egymásban folytatódnak,
Így már nem szentségtörés,
Hanem isteni jóváhagyás,
Hogy a csendbe belebeszélnek.

Gulisio Tímea: Falak

Tegnap még elhittük, 

egy nádkunyhóban is 

boldogok lennénk együtt. 

Téglát hordtunk, 

hogy a gyerekek elférjenek. 

Majd hogy nagyobb legyen a tér. 

Falat húztunk aranytéglákból. 

Mások bontják most. 

A te brigádod meg az enyém, 

külön, beosztva. 

Nehogy találkozzunk. 

Gulisio Tímea: Szögesdrót

Illene határt szabnunk,
meddig másszunk egymásba:
nyúljunk a nagy tragédiákhoz,
vagy csak a testbe könyékig.
 
Szemed folyamatosan elnézést kér,
amiért nem vagy elég jó.
Tudod, hogy tudom.
Nem kell mindent kimondani.

Szerinted az élet
merő szemfényvesztés,
de a lámpát, amit felkapcsoltál,
már nem bírod eloltani.

Nem esketsz, úgyis hűtlen lennék.

Nem ígéred, hogy felvállalsz.
Tudom, hogy tudod:
megszabnak a határaink.