Christina Rossetti: At Last

Many have sung of love a root of bane:
      While to my mind a root of balm it is,
   For love at length breeds love; sufficient bliss
For life and death and rising up again.
Surely when light of Heaven makes all things plain,
   Love will grow plain with all its mysteries;
   Nor shall we need to fetch from over seas
Wisdom or wealth or pleasure safe from pain.
Love in our borders, love within our heart,
   Love all in all, we then shall bide at rest,
   Ended for ever life’s unending quest,
        Ended for ever effort, change and fear:
Love all in all; —no more that better part
        Purchased, but at the cost of all things here.

Christina Georgina Rosetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
                               

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Christina Rossetti: Remember

Remember me when I am gone away,
Gone far away into the silent land;
When you can no more hold me by the hand,
Nor I half turn to go yet turning stay.
Remember me when no more day by day.
You tell me of our future that you plann'd:
Only remember me; you understand
It will be late to counsel then or pray.
Yet if you should forget me for a while
And afterwards remember, do not grieve:
For if the darkness and corruption leave
A vestige of the thoughts that once I had,
Better by far you should forget and smile
Than that you should remember and be sad.