A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Acsai Roland. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Acsai Roland. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 7., hétfő

Acsai Roland: Nem mese

Kevesen tudják, de
 Hófehérke ma is él,
 és egy Apple-boltban dolgozik.
 A boszorkány megint
 bepróbálkozott nála
 egy mérgezett iPhone-nal.

Kevesen tudják, de Hamupipőke
 ma is él,
 a kicsi és formás lábával,
 meg a magassarkú üvegcipőjével
 főleg a láb- és cipőfetisiszták
 kattintanak videóira
 a felnőtt oldalakon.

Kevesen tudják, de Csipkerózsika
 ma is él,
 és egy akupunktúrás rendelőt
 működtet,
 mert a virágbolt nem jött be neki,
 azóta pollenallergiája van,
 de az orvosa szerint
 valószínűleg pszichés,
 hogy az alvászavarról ne is
 beszéljünk.

Kevesen tudják, de a Jégvarázs
 Elzája ma is él, méghozzá ő is itt,
 Budapesten. Nem is mondom el,
 hol dolgozik, úgyis kitalálják.
 Igen, a Jégbüfében.
 De csak azután ment oda, hogy
 A Family Frosttól kirúgták.

Kevesen tudják, de a kis hableány
 ma is él, ember lett belőle,
 pedikűröshöz jár,
 és egy kisállatkereskedésben eladó,
 az akváriumok előtt minden este
 hosszasan áll zárás után,
 ilyenkor mindig nosztalgiája van,
 aztán hazasiet, mert várja a
 férje.

Ők azok, akik minden este
 mesét olvasnak a gyerekeiknek,
ők azok, akik a szoptatás
 után nem rakják vissza a kiságyba,
ők azok, akik családban nevelik a gyerekeiket,
ők azok, akik egyedül, mert elváltak,
ők azok, akik az örök életben hisznek,
ők azok, akik befizetik a gázszámlát,
ők azok, akik templomban házasodtak össze,
 és sohasem kellett elválniuk,
ők azok, akik negyven fölött szültek, mert későn
 találták meg az igazit,
ők azok, akik jógaórára járnak, és politizálnak,
ők azok, akik sírnak, és azok, akik nevetnek,
ők azok, akik főznek, és azok is,
 akik a kínaiból hozzák az ebédet,
ők azok, akik élnek, amíg meg nem halnak.

2018. január 24., szerda

Acsai Roland: Senki sem ismeri

Senki sem ismeri
közös reggeleinket,
És reggeleinket külön –
amikor eszembe jutsz
A háló és a konyha közt –
amikor nem ébresztesz
Fel hajnalban a rigókra –
amikor egyedül vagyok,
Mint az az alak a jelzőlámpán,
és hajad súlya helyett
Csak a csatod súlyát érzem –
amikor nem szólok
Fel kaputelefonon, hogy:
„Itt a tavasz”,
És te nem válaszolsz:
„Beengedem”.