A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Murányi Zita. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Murányi Zita. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 14., szerda

Murányi Zita: Boldogság

megkérdeztem apát mi az hogy boldogság
mindenkinek más mondta de örül ha együtt
a család fél óra múlva anyára kiabált hogy hova tette
a szürke zokniját aztán öcsinek mondta hogy most
már jó lesz ha elteszi az útból a dzsiádzsóját elég fájdalmasan
ordított mert a nadrágjával egy tűbe gabalyodott
amit nagyi felejtett ott amikor megstoppolta a ruhadarabot
megkérdeztem apát hogy most is boldog-e
vagy szokott-e arra gondolni hogy lecseréli a családot
mint a kiskutyát amikor a kezébe harapott
azt mondta ilyen butaságra nem is gondolhatok és megint
olyan szépen mosolygott amíg arcára feszítette a boldogságot.

2017. május 1., hétfő

Murányi Zita: meg kell hallani

meg kell hallani itt a csöndet
ahogy a fűszálak csörögnek
és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág
a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat
a halkuló partitúrákat
ahol húrként feszül a törzs
és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű
a zene mögött a gyérülő réteket
az elvesztett lombot a bokros
füstöt a téglából rakott
kéményeken egy másik világot
ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet
meg kell hallani az élesedő neszeket
odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb
pusztítást végezzen amikor
helyet csinálunk magunkban a fény születésének.