Nikolaus Lenau: Az ég gyásza

Az ég arcán egy gondolat: sötéten
egy felhő száll át, gyászos és komor;
mint nagybeteg ágyán a láz hevében,
hánykolódik a szélben a bokor.

A menny bosszúsan, tompán fölmorajlik,
nehéz pillái megvonaglanak -
Így rebben a szem, ha sírásra hajlik,
s fakó fény lobban a pillák alatt.

A láp hidege a síkságra árad,
a puszta fölött pára kavarog;
az ég utána gondol bánatának,
és kiejti kezéből a napot.

--Fordította: Rónay György

Nikolaus Lenau: Téli éjszaka

1

A levegő jég és üveg,
megyek, a hó ropog alattam;
gőzt fúvok, szakállam zizeg;
tovább, tovább csak szakadatlan!

Hogy hallgat az ünnepi táj!
Holdfény hull az öreg fenyőkre,
s mintha vonzaná a halál,
úgy ejti ágát mind a földre.

Dermedj át, fagy, a szivemen,
hogy dúló, vad tüze megálljon
és végre bent is csönd legyen,
mint itt az éjszakai tájon.

-- Fordította: Szabó Lőrinc


2

Farkas vonít, s a tar berek
az éj nyugalmát fölriasztja
- mint anyját éhes kisgyerek -,
sürgetné: lesz véres falatja?

Rohanva hó-pusztákon át,
a szél fákat bőszülve zúgat,
veszettre nyargalná magát,
ébredj, szivem, s jajgasd ki búdat!

S halottaid hadd keljenek,
sok kínod is: bús éji horda,
hadd kapják el viharszelek,
észak zord népe hadd sodorja!

--Fordította: Áprily Lajos