Baló Levente: A légcsavar még

A légcsavar még nyikorogva pörgött,
egy vonat állt meg a kapum előtt,
váratlanul betoppant vele a régi asszony.
Se szó, se beszéd az egész májust
bepakolta szarvasbőr retiküljébe.
Lesz, ami lesz.
(Csupán a kakukkórában elrejtett
cigaretta maradt rám.)
Köszönés helyett a hajamba túrt szemölcsös kezével,
az árbocokat felhúzni, hallottam kintről a pattogó parancsot,
az ég hirtelen kék lett.
Éjfél után elmesélem majd a régi asszony történetét.

Baló Levente: Hova lehetne elindulni

Hova lehetne elindulni
ilyen eszeveszetten szeles időben, 
cserepek repülnek a háztetőkről,
valaki dobálja, de rosszul céloz,
ma még nem halt meg senki.
Ami késik, nem múlik,
mondta nagyanyám
nyolcvan év tapasztalattal a hátán.
Fehérlik a bőre, 
a lába körül ugráló kutya fekete. 

Elég is lenne ez a két szín,
hogy kifessük a még
üresen maradt felületeket.

Hallottam a rádióban,
hogy volnának még alternatívák is.
Kérdezz-felelek alapon.
Például elképzelni,
milyen színű a szeretet,
mert azt osztogatják 
úton-útfélen, kéretlen-kelletlen
kapásból-fatálból, aszaltszilvából
(vigyázz, a magját kiköpd!)