Kipke Tamás: Haiku

egyre kevesebb
az, ami hiányzik – de
az egyre jobban

Kipke Tamás: (átváltoztatás)

végy egy darab kenyeret
végy néhány tiszta
végsőkig egyszerű szót
(kéz szó kenyér)
és várj
míg megtörténik
míg megtörténhetik
várj
remegő gyomorral
rendíthetetlen türelemmel

máris elfáradtál?
hát nem tudsz hinni a csodában?

Kipke Tamás: (az édentől keletre)

hiába értem mégsem értem
az érthető szavak érthetetlen sorát
látom de látni sem bírom
az egyre furcsább ívű gerinchajladozást
fulladozom
az egyetértés túlfűtött légkörében
itthon is érezhetném magam itthon
ha nem gyilkolna a honvágy

Kipke Tamás: (a valóság talaján)

néztél már a talpam alá?
a talpam és a föld közé?
láttad már a keskeny rést?
nem könnyű úgy tennem
mintha a földön járnék